Amikor Kṛṣṇa megjelenik az anyagi világban, mindig vele tartanak kísérői és kellékei is. Ötezer évvel ezelőtt, amikor Kṛṣṇa alászállt az anyagi világba, Baladeva megelőzte. Csak miután Baladeva megadta kegyét, Kṛṣṇa akkor jelent meg – ilyen szoros a kapcsolat kettőjük között.
Amikor Baladeva Devakī méhében a hetedik gyermekként megjelent, Devakī megértette, hogy ez egy isteni gyermek, ezért még jobban aggódni kezdett a biztonsága miatt. Még Kaṁsa is érzékelte a gyermek erejét, és félni kezdett, mert úgy gondolta, talán becsapták azzal a jóslattal, hogy csak Devakī nyolcadik gyermeke ölheti meg. Ekkor Kṛṣṇa utasította Yogamāyāt, belső energiáját, hogy helyezze át a meg nem született gyermeket Devakī méhéből Rohinī méhébe, aki Vasudeva másik felesége volt, és Kaṁsa elől menekülve Nanda Mahārāja házában rejtőzött Gokulában.
Így Balarāma Gokulában született meg, Nanda Mahārāja védelme alatt. Garga Muni, a Yadu-dinasztia tiszteletreméltó kulguruja (családi papja) elárulta Rohinīnek, hogy a gyermek, akit a méhében hord, valóban férje, Vasudeva fia. A névadó ünnepségen a gyermeket Rāmának nevezte el, ami azt jelenti: „aki minden örömöt megad”. A gyermek hatalmas erejére utalva Garga Muni megjósolta, hogy Balarāmának (a bala jelentése: erő) is fogják hívni. Mivel erőszakkal vonzották át Devakī méhéből Rohinī méhébe, Saṅkarṣaṇa néven is emlegették. Rohinī fiaként Rohinī-nandana néven ismerték, Kṛṣṇa bátyjaként pedig Doujī néven is említik.
Az Úr Balarāma alakja
A hatalmas Úr Balarāma tizenhat éves, a fiatalság sugárzása árad belőle, és kristályosan ragyogó, világos bőrrel rendelkezik. Kék ruhát visel és erdei virágokból készült füzért. Gyönyörű haja bájos kontyba van kötve. Fülét csodálatos fülbevalók, nyakát pedig virágfüzérek és ékszerfüzérek díszítik. Pompás karkötők és karperecek ékesítik Doujī kecses és nagyon erős karjait, a lábait pedig csodálatos ékköves bokaperecek.
Az Úr Balarāma szépségét fokozzák az arcát érintő fülbevalók. Arcát pézsma tilaka díszíti, széles mellkasát pedig guñjā nyaklánc. Balarāma hangja igen mély, karjai pedig nagyon hosszúak, a combjáig érnek.
Az Úr Balarāma transzcendentális formájának ragyogása elhomályosít több millió felkelő holdat is, és határtalan erejének legkisebb legyintése is elegendő ahhoz, hogy több démon-sereget is elpusztítson. Bár tisztában van öccse, Kṛṣṇa természetfeletti erejével, mégis iránta érzett szeretetéből fakadóan soha nem hagyja Kṛṣṇát egyedül az erdőben, még egy pillanatra sem. Balarāma Śrī Kṛṣṇa legkedvesebb barátja, és sokféle transzcendentális időtöltés nektárjának tárháza.
Balarāma megöli Dhenukāsurát
Dhenukāsura egy hatalmas démon volt, aki szamár alakot öltött. Démon barátaival együtt elfoglalta Talavānát, Vṛndāvana tizenkét erdejének egyikét. E démonoktól való félelmükben senki sem merte megközelíteni Talavānát, hogy élvezze az erdőben található számtalan virágot és gyümölcsöt. Balarāma tehénpásztorfiú barátai ösztönzésére belépett az erdőbe, hogy megölje a démonokat. Nagy zajt csapva elkezdte rázni a gyümölcsfákat. Dhenuka dühös lett a betolakodóra, hátsó lábával támadt Balarāmára, de ő könnyedén felkapta a lábánál fogva, és addig forgatta, amíg el nem pusztult. Amikor Dhenuka többi démon barátja rájuk rontott, Kṛṣṇa és Balarāma csak felkapta, a fákra hajította és így elpusztította őket. Hamarosan az erdő megszabadult az összes démontól, és a fák is meghajoltak, hogy Balarāma utasítására hódolatukat nyilvánítsák Kṛṣṇának.
Balarāma megöli Pralambāsurát
Egyszer, amikor Kṛṣṇa és Balarāma a tehénpásztorfiúkkal játszottak, egy Pralamba nevű démon lépett közéjük, tehénpásztorfiúnak álcázva magát. Mivel tisztában volt Kṛṣṇa legyőzhetetlen erejével, úgy döntött, hogy inkább Balarāmát rabolja el. A játék végén vesztes félként a vállán kellett vinnie Balarāmát. Az Urat a vállán cipelve gyorsan futott, de Balarāma rájött a démon valódi kilétére, és egyre nehezebbé tette magát. A súly elviselhetetlen lett, ezért a démon visszaváltozott eredeti alakjára, olyan lett, mint egy hatalmas, sötét, ragyogó felhő, arany díszekkel. Balarāma ekkor öklével lecsapott a démon fejére, kettéhasítva azt, és így véget vetett az életének.
Kṛṣṇa Balarāmát dicsőíti
Bátyjaként Balarāma Kṛṣṇa szeretetének és tiszteletének tárgya volt. Egyszer, amikor a vṛndāvanai erdőben sétált, Kṛṣṇa észrevette, hogy a fák lehajolnak, mintha hódolatukat ajánlanák. Dicsőítette Balarāma lótuszvirág lábait, mint a félistenek imádatának tárgyát. Azt mondta, hogy a fák, amelyek előző életükben imperszonalisták voltak, Balarāma személyes formáját látva most az Ő odaadásáért imádkoznak. Máskor, amikor Balarāma elfáradt a játékban, lefeküdt az egyik tehénpásztor fiú ölébe, és Kṛṣṇa személyesen masszírozta a lábát, legyezte és felszolgált neki. Ilyen volt a szeretet édes viszonzása Kṛṣṇa és Balarāma között.
Yamunā devī megbüntetése
Egyszer az Úr Balarāma, aki akkor Dvārakāban élt, két hónapra visszatért Vṛndāvanába. Élvezte a gopī barátnőivel (akik nem azonosak Kṛṣṇa gopī barátnőivel) töltött időt. Miközben a Yamunā partján, Rāma-ghāṭánál élvezte kedvteléseit, az Úr megidézte a Yamunāt, hogy a vízében játszhasson. Amikor Yamunā devī nem engedelmeskedett, az Úr Balarāma fogta kedvenc fegyverét, az ekéjét, és száz kis patakban elkezdte odébb húzni Yamunāt. Megértve Balarāma helyzetét, Yamunā devī személyesen megjelent, számos imával dicsőítette az Urat, és tiszteletteljesen meghajolt előtte. Így megnyugodva az Úr belépett a folyó vizébe, és megfürdött benne.
A Kauravák megbüntetése
Samba, Jāmbvatī és Kṛṣṇa kedves fia, elrabolta Lakṣmanát, Duryodhana lányát a férj-választó ceremóniájáról. A dühös Kauravák hosszas küzdelem után végül hat legjobb harcosukat küldték Samba elfogására. Amikor a Yādavák ezt meghallották, felkészültek a csatára, de az Úr Balarāma lecsillapította őket, mert békés megoldást akart találni. Amikor azonban arra kérte a Kauravákat, hogy adják vissza Sambát és Lakṣmanát, a Kauravák azzal válaszoltak, hogy sértegették Őt és a Yādava-dinasztiát. Balarāma, aki látta, hogy eltölti őket a hamis büszkeség, fogta az ekét, és elkezdte Hastināpurát a Gangeszbe húzni. A rettegő Kauravák ekkor Balarāma lótuszlábai elé borultak, és kegyelemért könyörögtek. Azonnal visszaadták Sambát és Lakṣmanát, és egy ünnepélyes esküvővel, sok gazdag ajándékkal megházasították őket.
Balarāma feleségül veszi Revatīt
A Satya-yugában élt egy Raivata nevű király, akinek a lánya, Revatī minden tekintetben kiváló volt. Mivel nem talált neki megfelelő párt, a király Brahmā udvarába ment, hogy tanácsot kérjen tőle. Miután egy ideig várakozott, a király találkozott Brahmāval, de nagyon megdöbbent, amikor megtudta, hogy a Brahmālokában töltött rövid idő alatt a Földön már több millió év telt el, és a Dvāpara-yuga véget ért. Brahmā azonban tájékoztatta Raivata királyt, hogy jelen van a Földön Balarāma, aki több mint alkalmas Revatī férjének.
Raivata király visszatért, és megkereste Balarāmát, hogy fogadja el Revatīt feleségül. Revatī azonban egy korábbi yugából származott, amikor az emberek sokkal magasabb termetűek voltak. Ezért Balarāma a lány fejére tette az ekét, amíg Revati megfelelő méretűre nem zsugorodott, majd feleségül vette.
Balarāma és a Mahābhārata
Balarāma egyformán szerette a Pāṇḍavákat és a Kauravákat. Duryodhanát és Bhīmát is elfogadta tanítványának, és a buzogányharc művészetére oktatta őket. Tanítómesterként inkább Duryodhana kiváló technikáját értékelte, szemben Bhīma nyers erejével. A Mahābhārata-háború idején nem akart egyik oldalra sem állni, ezért inkább hosszabb zarándoklatra indult a szent helyekre. A Bhīma és Duryodhana között lezajlott csata után haragudott Bhīmára, amiért csellel megölte Duryodhanát, de Śrī Kṛṣṇa megbékítette.
Romaharṣana megölése
A Dvāpara-yuga vége felé több ezer bölcs gyűlt össze a Naimiṣāraṇya erdejében, hogy ezeréves yajñát hajtsanak végre annak érdekében, hogy visszafordítsák a Kali-yuga beköszöntét. Vezérüknek Romaharṣanát, Vyāsadeva egyik fő tanítványát nevezték ki, aki jelen volt, amikor Śukadeva Goswāmī elmesélte a Śrīmad–Bhāgavatamot Parīkṣit királynak.
Amikor az Úr Balarāma belépett a gyülekezetbe, mindenki felismerte benne az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, és mindannyian felálltak, hogy tiszteletüket fejezzék ki iránta. Romaharṣana azonban, aki büszke volt arra, hogy ő a vezető, nem állt fel. Az Úr Balarāma megértette, hogy bár Romaharṣana jártas a vedānta tanaiban, még nem valósította meg igazán ezeket. Mivel nem tartotta alkalmasnak a szertartás vezetésére, egy fűszállal megérintette, és ezzel a halálát okozta. Ezután Romaharṣana fiát, Sūtát nevezte ki a gyülekezet vezetőjévé, majd folytatta zarándoklatát.
Az Úr Balarāma kegye
Az Úr Balarāma a Kṛṣṇa iránti szolgai magatartást példázza. Egyetlen küldetése az, hogy a szolgálatával megörvendeztesse Kṛṣṇát, legyen az az anyagi világok teremtése, a lelki világ fenntartása vagy a Kṛṣṇa személyes kellékeiről való gondoskodás.
Az Úr Balarāma Śrī Kṛṣṇa örök társa. Lakṣmaṇaként eljött Rāmával, később pedig Nityānanda Prabhuként Caitanya Mahāprabhuval. Ő az eredeti lelki tanítómester – aki tehát lelki fejlődésre vágyik, annak először az Úr Balarāma kegyét kell elnyernie.
Összeállította: Śrī Nandānanda Dāsa