A védikus bölcsesség 
szerint minden embernek arra kell törekednie az élete során – különösen azért, mert ez az emberi élet nagyon értékes -, hogy felülkerekedjen gyengeségein és hibáin, amelyek visszahúzzák az Istenszeretet felé vezető úton. A védikus tanítók számos kategóriába sorolták ezeket a gyengeségeket, amelyek legtöbbször előző életünkben, vagy korábban ebben az életünkben elkövetett sértések, ártások vagy életmód következményei. Az anarthákat már sokan ismerik, de arra csak kevesen fókuszálnak, hogy milyen kedvező tulajdonságok kialakításával ellensúlyozhatjuk ezeket magunkban.
szerint minden embernek arra kell törekednie az élete során – különösen azért, mert ez az emberi élet nagyon értékes -, hogy felülkerekedjen gyengeségein és hibáin, amelyek visszahúzzák az Istenszeretet felé vezető úton. A védikus tanítók számos kategóriába sorolták ezeket a gyengeségeket, amelyek legtöbbször előző életünkben, vagy korábban ebben az életünkben elkövetett sértések, ártások vagy életmód következményei. Az anarthákat már sokan ismerik, de arra csak kevesen fókuszálnak, hogy milyen kedvező tulajdonságok kialakításával ellensúlyozhatjuk ezeket magunkban.Vagyis mi az, a 6 dolog, amit érdemes kifejleszteni magunkban?
– Trupti – az elégedettség – ez a kāma, a folyamatos vágyakozás ellenszere.
– Kṣamā – a türelem, ez a duḥ és türelmetlenség ellenszere.
– Dāna – nagylelkűség, karitativitás, kegyesség, ez a mohóság ellenpárja.
– Viveka – a helyes megértés és következtetés. Az illúziók, csalódás, és értelmetlen ragaszkodás gyógyszere.
– Vinaya – az alázat, az egoisztikus viselkedés, büszkeség és gőg, valamint beképzeltség ellen.
– Abhinandan – mások elismerése, dicsőítése és sikereik miatti öröm, ami az irigység legfontosabb ellenszere.
A védikus bölcsesség szerint az irigység a legnehezebb jellemhibánk, mert amikor Istenre is iriggyé válunk ez az érzés sehogy sem átvezethető, kivezethető más pozitív módokon.
Világunk minden bizonnyal kellemesebb hely lenne, ha mentesek lennénk ezektől az egyébként természetes emberi gyengeségektől.
kāmo manyur mado lobhaḥ
śoka-moha-bhayādayaḥ
karma-bandhaś ca yan-mūlaḥ
svīkuryāt ko nu tad budhaḥ
(ŚB 5.6.5)
Az elme a gyökere a kéjnek, a haragnak, büszkeségnek, kapzsiságnak, a siránkozásnak, az illúziónak és a félelemnek. Ezek együttesen jelentik a gyümölcsöző tettek kötelékét. Melyik tanult ember hinne a saját elméjének?
Hare Kṛṣṇa
