Hogyan ismerhető meg az igazság? A sok egymásnak ellentmondó információ közül, hogyan döntsük el, hogy melyik az igaz? Több igazság létezik?
Mit gondol arról, hogy a médiában egymásnak ellentmondó hírek jelennek meg szinte bármilyen témában? Mit tud tanácsolni, mi alapján fogadjon el az ember valamit igazságként? – kérdezte tőlünk a héten Rába Géza rovatszerkesztő.
Isten tudja? A Hír24 vallásközi é társadalmi kérdéseket boncolgató rovata…
Rendszeresen jelentkező sorozatunkban öt – hazánkban is jelenlévő – világvallás képviselőinek dobunk fel kérdéseket egy-egy aktuális hír, vagy esemény kapcsán. Kíváncsiak vagyunk rá, hogyan látják a világot a 21. század elején a több ezer éves eszmerendszerek. Tudnak-e valami hasznosat, érdekeset, újat mondani nekünk?
Olykor sokkolódva állok a tény előtt, hogy ugyanazt a hírt más-más köntösbe bújtatva, más részletet kivágva, két vagy több ellentétes jelentéssel is fel lehet ruházni. Ez világosan mutatja, hogy az igazság ennél jóval mélyebb tartalom, amit a felszínen a részletekkel el lehet fedni – de csak azok számára, akiknek látása nem tökéletes. Azt is láttatja, hogy nagyon sokszor nem az igazságra vagyunk kíváncsiak, hanem egy már bennünk felépült elvárás-rendszert kívánunk táplálni.
A legfontosabb az igazság megismerésében, hogy képesek vagyunk megkérdőjelezni önmagunkat. A hamis egó hibátlannak véli magát, de Istennel ellentétben mi nem rendelkezünk tökéletes tudással, és ahhoz őszintén előítéletektől mentesnek kell lenni, hogy képesek legyünk befogadni egy a miénktől eltérő véleményt.
Az igazság megismeréséhez félre kell tennünk az érzék-felfogásból fakadó megismerést, mivel az érzékszerveink könnyedén becsaphatók (ld. optikai csalódás); a logikai spekulációkat is, mert az elménk tánca maga a Végtelen történet. A hiteles információk nem állhatnak ellentétben a kinyilatkoztatott tudás forrásaival, így a szentírásokkal, a szentek és bölcs lelki tanítók utasításaival. Ez egy szilárd pillér, amihez mindig viszonyíthatunk.
A mindennapi hírek megítélésében intelligenciánkra kell hagyatkoznunk, de addig, amíg nem ismerjük be saját tökéletlenségünket, s míg a különféle lemondások gyakorlásával meg nem zabolázzuk érzékszerveinket, addig mindig lesz az elme számára egy kiskapu, amin bejuthat és megkezdheti árnymesteri munkáját. A jelen korban az emberek reakciói már eleve válaszreakciók, sokszor az ösztönök állati szintjén mozognak. Benyomások alakítják véleményüket, a félelem, düh és zavarodottság érzései termelik konfliktusaikat. Leküzdésükhöz először magunkban kell megszüntetni ezeket a romboló érzelmeket, és érdemes kicsit eltávolodni az információk szakadatlan özönétől. Látásmódunk végső soron akkor tisztul, ha kapcsolatba kerülünk azzal a Személlyel, aki számára minden rejtély átlátható.
Fekete-Fodor Kata
vaisnava (Krisna-hívő) teológus