Az ájurvéda a holisztikus gyógyítás az ősi India tudománya. Ez a tudás ugyanolyan ősi, mint a Védák transzcendentális tudása. A teremtéskor hangzott el először Brahma, a teremtés félistene szájából. Az ájurvéda nem csak egy-egy szervet, vagy szervrendszert vizsgál, mint a nyugati orvostudomány, hanem az egész testet figyeli. Hogyan érdemes táplálkoznunk? Miként hat az időfaktor emésztésünkre?
Az ájurvéda azt mondja, hogy 3 féle fő embertípus, dhosa létezik: vata, pita, és kapha. A dhosák a szervezet legmagasabb rendű vezetői, szabályozói. Olyan erők, vagy elemek, amelyek nem is teljesen fizikaiak, de nem is finom fizikaiak. Összekapcsolják a kettőt és irányítják őket. Minden élő organizmus testében megtalálható mindhárom dhosa, csak éppen különböző arányban.
Az esetleges betegségeket is a dhosák arányának a felborulása okozza. Rendszeres mozgással, egészséges táplálkozással, meditációval és tudatos életmóddal helyre lehet állítani.
Az ájurvéda általában nem a betegség kezeléséről, hanem azok megelőzéséről szól (nem is nagyon voltak a védikus időkben kórházak, mivel szinte betegek sem…). Már évezredek óta informál minket arról, hogy a tisztátalanság, a nem megfelelő táplálkozás és a stressz okozza a dhosák egyensúlyának felborulását, vagyis a betegséget – a modern orvostudomány csak a huszadik századra vált elég éretté ennek a felismerésére.
Ma már Magyarországon is egyre többen fordulnak az ájurvédához segítségért. Egy-egy ájurvédikus orvos akár 30-50 évig is tanulja a gyógyítás művészetét.
Az ájurvéda tudományát hagyományosan nyolc fő ágra osztják:
1. belgyógyászat
2. fül-orr-gégészet, szemészet
3. toxikológia
4. gyermekgyógyászat, nőgyógyászat, szülészet
5. sebészet
6. mikroorganizmusok és finom fizikai lények okozta betegségek tana (pszichiátria)
7. szaporodástan
8. fiatalítás, egészségmegőrzés
Ha kíváncsiak vagytok további érdekességekre, szeretnétek tudni, hogy Ti milyen típusúak vagytok, vagy hogyan lehettek egészségesek, mit egyetek és mit ne, akkor kövessétek az itt megjelenő rövid anyagainkat!
Természetes táplálkozás
A táplálkozás során az étel az egészséges emésztőrendszerben maradéktalanul megemésztődik. A megfelelő emésztésnek három feltétele van. Az első a dianap, vagyis a jó étvágy. Alapszabály, hogy csak akkor együnk, ha éhesek vagyunk! A második a pacsana, vagyis a jó emésztés. Ilyenkor az elfogyasztott ételt könnyen megemésztjük, és nem jelentkeznek kellemetlen tünetek, mint pl. savasság, puffadás, szélképződés, nehézkes érzet stb. A harmadik pedig a jó ürítés. Az egészséges székelési inger a kora reggeli órákban jelentkezik, és hatására naponta egyszer megfelelő állagú és mennyiségű székletet ürítünk. Az ilyen egészséges emésztés mellett az elfogyasztott táplálékból nem keletkezik ama (méreganyag), így nem fogunk megbetegedni. Ám a bélrendszer e három jellemzőjének jelenlétében, vagyis tökéletes emésztés esetén is keletkezhet ama, amennyiben a bevitt táplálék nem megfelelő minőségű, vagy összetételű. A következőkben általánosan érvényes szabályokat tekintünk át.
Vegyszerezett élelmiszerek?
A modern mezőgazdaságban sok esetben az élelmiszereket már eleve vegyszerekkel szennyezett, nitrátos talajba vetik, amelyben esetlegesen még más, szennyező hulladékokból származó mérgező vegyületek is előfordulnak. A locsolás eseten a vezetékes vízben előforduló további mérgek is szennyezhetik. Az ilyen körülmények között termelt, és termelés közben növényvédő szerekkel, műtrágyákkal, hormonokkal vagy antibiotikumokkal kezelt növények elfogyasztásakor a szervezetben mindenképpen méreganyag keletkezik, ami károsítja a dhatuk (szövetek) és dosák (test típusok) funkcióit, és elősegíti ugyanezen mérgező anyagok felhalmozódását a testben.
A feldolgozás és gyártás káros hatásai
Manapság már számos élelmiszert szaporítanak génmanipulációs eljárásokkal, ami zavart okozhat az azokat elfogyasztó emberek vagy utódaik genetikai rendszerében. Ez azért fontos, mert például a prakritit, vagyis a dosák születéskori egyensúlyát is a genetikai kód határozza meg. Számos élelmiszert, főként a cukrot és a malomipari termékeket finomítják, ami által sokat veszítenek természetes tápanyag-tartalmukból és emészthetőségük is rosszabb lesz. A finomítás következménye az általánosan rost hiányos táplálkozás. A tartósítási eljárások során gyakran vegyszerekkel kezelik az élelmiszereket, például nátrium-benzoláttal. Ugyanakkor egyes gyümölcsöket, például a banánt szintén vegyszerekkel tartósítják és érlelik meg. Ez egyrészt megfosztja a banánt természetes tápanyagaitól, másrészt a benne lévő vegyszerek is amát (méreganyagokat) kepéznek, még az egészséges szervezetben is. Számos élelmiszerben találunk adalékanyagokat, állományjavítókat, ételszínezékeket, aromákat és ízfokozókat, pl. nátrium-glutamátot. Ezek nagy része szintén amát képez a szervezetünkben. Az élelmiszeripari adalékokat az E-számok szabványos rendszere alapján azonosíthatjuk. Sok E számról fogalmunk sincsen, hogy mit jelent. Például az E-120 az Kármin, azaz bíbortetű. Nagyon sok piros színű élelmiszert, pudingokat, szörpöket, italokat ezzel színeznek pirosra.
Konyhai trükkök, amelyekkel még többet ártunk
A konyhatechnikai eljárások egyik ismert fajtája a hűtés, illetve fagyasztás. A nyers élelmiszerek fagyasztása jó módszernek tűnhet azok tartósítására, és mindenképpen jobb a vegyszeres tartósításnál. Viszont az étel így is sokat veszít tápértékéből, prana (életerő) tartalmából, és nehéz tulajdonságokat vesz föl. Ugyanakkor a fagyasztott és fölengedett élelmiszerek könnyebben bomlanak, mint a frissek. Az elkészített ételék hűtve tárolása, majd későbbi felmelegítése sem túlzottan egészséges gyakorlat. Mindez növeli a méreganyagok termelődésének esélyeit. A tartósítás másik módszere az erjesztés, savanyítás. Ez szintén az emésztés előrehaladott állapotába juttatja az ételt, ami nem túl kedvező. Lehetőleg kerüljük az erjesztett élelmiszerek túlzott fogyasztását. Ilyenek az ecet, alkohol, szójaszósz, savanyított tejtermékek, különösen a sajtok, az élesztős tészták, a pácolt, kovászolt, savanyított zöldségek és szószok. Az ilyen ételek nem tartalmaznak túl sok pranat, vagyis életerőt, mert nem frissek. Az ételek elkészítése és újramelegítése során manapság előszeretettel alkalmazzák a mikrohullámú sütőt, amely azonban, mintegy szétzilálja az ételek sejtjeinek struktúráját, és így kaotikus információkat juttat a szervezetünkbe. A konyhatechnikai eljárások közül leginkább a főzés és a párolás ajánlott. Az olajban sült ételek nagyon nehezek, így leterhelik az agnit, (a gyomor tüzét) és kórosan fokozzák a pittát. A tartósító eljárások közül a szárítás a legártalmatlanabb. Különösen a napon aszalt gyümölcsök kedvezőek. A füstölés már nem
annyira ajánlott.
Élelmiszerek, amelyeket jó messzire elkerülni
Minden testtípussal rendelkező személynek vigyáznia kell arra, hogy ne vigye túlzásba egyes
ételtípusok vagy minőségek fogyasztását, mert ez általában elősegíti az ama (méreganyag) keletkezését. Elsődlegesen kerülendőek a húsételek, melyek egyrészt nagyon nehezen emészthetőek, másrészt nagy mennyiségű negatív érzelmi információt és mérgező vegyületet tartalmaznak. Hús, hal, tojás, szárnyas fogyasztása mellett elkerülhetetlen az ama kialakulása a testben. A tej és tejtermékek, különösen joghurt vagy sajt túlzott fogyasztása is fokozhatja a kaphadosa aktivitását, és így elnyálkásíthatja a szerveinket. Ezek szintén nehezen emészthető ételek. Ide kell sorolni a nagyon magas fehérje tartalmú ételeket is, például a szóját vagy a lencsét. Ezeket érdemes másfajta hüvelyesekkel kiváltani. A különböző élvezeti cikkek, pl. a cigaretta, alkoholos italok, kávé, tea, kakaó, csokoládé, cola stb. szintén nagy mennyiségű méreganyagot tartalmaznak, és emellett erőteljesen elősegítik az ama termelését. A legjobb, ha ezeket teljesen kizárjuk az étrendünkből. A nyers ételek bizonyára nagyon kedvezőek, de ne vigyük túlzásba a fogyasztásukat, mert leterhelik az agnit. Különösen a vata alkatúaknak okozhat nehézséget a nagy mennyiségű nyers zöldség vagy gyümölcs megemésztése, hiszen az agnijuk általában kicsi. A kíméletes főzessél, párolással megsegíthetjük az agni dolgát, ugyanakkor a szükséges forró minőséget is be tudjuk vinni a szervezetbe. A táplálék alapját mindig a gabonaféléknek kell kepézniük. Ezeket a legjobb kása formájában, vagyis főzve enni. Különösen jó a rizs, de a búza, árpa, zab, köles és más gabonák is nagyon kellemesek. A második legjobb a tűzőn sütött keletlen kenyér, a csapáti, utána pedig az
általunk is ismert kelesztett barna kenyér. A legkevésbé jók az olajban sült lángosok és a fehér
lisztből készült péksütemények. A főtt rizs frissen nagyon jó, viszont ha újramelegítjük, akkor
már mérgezővé válik. A cukor és só fogyasztását korlátozzuk, mert kis mennyiségben segítik ugyan az emésztést ízfokozó hatásuk miatt, nagy mennyiségben azonban egyensúlyzavart és így ama termelést okozhatnak. Ugyanez vonatkozik az erős, csípős főszerekre, szénsavas italok túlzott
fogyasztására, a borsra, a fahéjra. A zöldségek közül a padlizsán és a paradicsom túlzott fogyasztása nem ajánlott.
A legegészségesebbek tehát a friss, szattvikus (jóság kötőerejében lévő) jellegű alapanyagokból álló, megfelelően elkészített és azon nyomban fogyasztott ételek. Ám ezek között sem mindegy, hogy mikor, mit és mivel fogyasztunk. Az ételek nem megfelelő társítása szintén amát hozhat létre. A gyümölcsök közül a banánt ne fogyasszuk túl nagy mennyiségben, mert erősen kapha genetikus a hatása, a dinnyét viszont mindig önmagában, némi emésztést elősegítő fűszerrel együk.
Az idő és a dhosák
Az emberi szervezetnek van egy sajátos ritmusa. A vata-pitta-kapha hármas valamennyi tagjának ereje állandóan változik, az emberi élet távlatában, a nappalok, az órák, a percek múlásában.
Gyermekkorban a kapha dominál, ifjúkorban felváltja a pitta, végül a vata idősebb korban. A kapha elem fő tulajdonságai a nedvesség, a növekedés és gyarapodás elősegítése. A magzat teste folyékony szövetekből alakul ki, és a magzati lét alatt, valamint utána is jó sokáig csak folyékony, kapha jellegű ételeket fogyaszt (tápfolyadék a köldökzsinóron át, anyatej). A magzat folyékony közegben, a magzatvízben úszik. Ennek a szakasznak a fő jellemzője a növekedés, a súlygyarapodás, és a zsírszövet szaporodása. A gyermek csontjai keményednek, a koponyája, fogai és körmei is szilárdabbak lesznek. Az életnek ebben a szakaszában gyakoribbak a kapha túltengésből adódó betegségek. A serdülőkortól a középkorúság végéig a pitta elem az uralkodó. A test ekkor már nem növekszik annyira a méreteiben, inkább a nemi szervek és a pitta által uralt másodlagos nemi jelleg kezd kifejlődni. Mivel a női nemi jellegre sokban hat a kapha dosa, a nők általában előbb érnek be, mint a férfiak. Az életnek ebben a szakaszában a pittára jellemző aktivitás,
tevékenység, és különböző eredmények elérése is jellemző, amely pszichológiai szinten segíti a felnőtté válást és az azzal járó felelősségérzet kialakulását. Erre az időszakra a pitta dosa zavaraival kapcsolatos betegségek a legjellemzőbbek, pl. bőrpanaszok, emésztési rendellenességek stb. A középkor végétől az élét végéig a vata dosa hatása az uralkodó. Ilyenkor az ember aktivitása, energiája lecsökken, a bőr szárazabb és ráncosabb lesz, a testsúly és a rugalmassága, valamint a szervezet víztartalma lecsökken, így a szövetek pusztulnak, s az ízületek funkciója is romlik. Az anyagcsere és az alvásigény kisebb lesz. Erre a szakaszra a vata dosával kapcsolatos megbetegedések a legjellemzőbbek; pl. ízületi, keringési panaszok, idegrendszeri problémák, fájdalmak, az emlékezet és az agyi funkciók is leromlanak.
Az évszakokban is megfigyelhető a dhosák állandó változása: a kapha tavasszal a legerősebb, a vata a meleg nyár idején tombol, a pitta pedig az ősz és a tél folyamán teljesedik ki. Az éghajlat olyan környezeti tényezők, amit számos körülmény befolyásol. Elsődleges jellemzői a hőmérséklet, annak váltakozása, a szél, a csapadék, a páratartalom és a napfény mennyisége. Ezeket a földrajzi elhelyezkedés, domborzat, évszakok és napszakok is befolyásolják. A dosák hatását az időjárás terén is érdemes figyelemmel kísérni, hiszen vannak olyan betegségek, amelyek pl. bizonyos időjárási körülmények között jönnek elő vagy erősödnek. A vata hatása a késő délutáni időszakban, a száraz szeleket hozó őszi időben, a sivatagokban és a szeles hegyekben érezhető legjobban. A pitta hatása délben, erős napsütésben, nyáron és a trópusokon a legerősebb. A kapha hatása pedig korán reggel, amikor minden harmatos, tavasszal, az esős időszakok alatt és a nedves, párás erdőkben érvényesül a legjobban. Az évszakok körforgása során szintén váltakozik a dósak dominanciája. A kapha évszak általában a hideg és nedves hónapokat jelenti.
A mérsékelt égövben, az északi féltekén. Ez a november végétől márciusig tartó időszak. Ilyenkor a kapára jellemző nyálkás, hurutos légúti megbetegedések és a fej üregeinek gyulladása a jellemző betegségek. Ez az influenzajárvány időszaka. A monszunéghajlattal rendelkező helyeken a nyár végi esős évszak során is jellemző a kapha befolyása. Tavasszal, ahogyan a Nap hatása erősödik, a kapha uralmát lassan a pitta uralma váltja föl. Ez egészen augusztus végéig eltart. Ilyenkor nagyobb a hőmérséklet, több a napsütés, és a szervezetben a pitta irányította folyamatok erősebben zajlanak. A napszúrás és a leégés tipikus pitta betegségek. Nyáron gyakoriak a hasmenéssel járó emésztési rendellenességek,
fertőzések is, mert a környezetben lezajló emésztés is gyorsabban zajlik. Az ősz a vata dosa dominanciáját hozza. Ilyenkor növekszik a szárazság, az idő szeles és hűvös lesz. Az ízületi panaszok gyakoribbak, és más vata panaszok is felléphetnek, például a bőr, ajkak szárazsága, a körmök repedezettsége, és a végtagok hidegsége, merevsége. A vata hatása a tavaszi szeles időszakban is prominenssé válik, hiszen az okozza a kaphára jellemző nedvesség kiszáradását, és a meleg levegőáramlásat. Az egyes évszakokban uralkodó dosák hatását a megfelelő öltözködéssel, táplálkozással és életmóddal kell ellensúlyozni.
Mindennapjainkban reggel a kapha ereje nagy, ezért kell kerülni a nehéz reggeliket. (Valójában az ájurvéda egyáltalán nem ismeri el evésre alkalmas időnek a reggelt) a pitta a délután folyamán erősödik, táplálja a gyomortüzet. Ezért a napi főétkezést célszerű 13-15 óra közé tenni. Az este folyamán pedig a vata erős és ez indítja be a test lebontó folyamatait.
Reggel hat és tíz óra között a kapha dosa a legerősebb. Ilyenkor a kaphára jellemző tünetek, pl. asztmás rohamok gyakrabban fordulnak elő. Délelőtt tíz és délután kettő között a pitta dosa az
uralkodó. Ilyenkor az emésztőrendszer pitta szakasza aktív, fokozott éhséget és szomjúságot
érezhetünk. Délután kettőtől este hatig a vata dosa hatása erősödik fel. Ez a kiválasztó és ürítő
folyamat. Este hattól tízig ismét a kapha dosa az uralkodó. Ez az időszak a legjobb a pihenésre. Este tíztől hajnali kettőig újfent a pitta kerül túlsúlyba. Napközben az emésztés során feldolgozott tápanyagok ilyenkor épülnek be a szövetekbe, ez az emésztés legfontosabb időszaka. Ilyenkor szintén jó a pihenés és a mély álom. Hajnali kettő és hat között ismét a vata dosa uralkodik. Ilyenkor jobb minél előbb felkelni, a vata ürítő hatásnak engedelmeskedve megszabadulni a maláktól,(felgyülemlett méreganyagoktól) és frissen zuhanyozva a vatára jellemző intellektuális tevékenységekbe (meditáció, olvasás, tanulás) fogni.
A szervezetünk működése függ az általunk nehezen befolyásolható körülményektől, mint például az időjárás, a természetes öregedési folyamtok. Erre is gondol az ájurvéda. Természetes módszereket dolgozott ki arra, hogyan tudunk alkalmazkodni a külső és belső körülményekhez.