A természeti katasztrófák okaként elsősorban a vallásos élet hiányát jelölik meg a védikus írások. A Bhagavad-gítában (3.14) Krisna azt mondja, hogy minden élőlény teste gabonafélékből épül fel, melyek az esőnek köszönhetően növekednek, az eső forrása pedig nem más, mint a yajna, azaz az áldozat. Az áldozat pedig az előírt kötelességek teljesítéséből fakad. A teremtéskor ezt a feladatot, felelősséget kapta az emberiség.
Ha követjük a vallásos előírásokat, azzal hálát adunk mindazért, amivel az Úr ellát bennünket. Erre a különféle vallások különböző módszereket javasolnak; a hindu templomokban naponta több alkalommal is mutatnak be olyan rítust, mely során a világot alkotó elemeket ajánlják fel az Úrnak áldozat gyanánt. Emellett a Haré Krisna mantra éneklése is ilyen áldozat, elégedetté teszi az Urat, aki bőséggel viszonozza hívei hűségét és odaadását.
Ha az emberek rendszeresen mutatnak be áldozatokat, nemcsak elegendő eső fog esni, és kellő mennyiségű élelmiszer terem, hanem az esőzés is rendszeres lesz. A korábbi korszakokról, amikor az emberek vallásosabb életet éltek, úgy számolnak be a védikus írások, hogy akkoriban az eső csak éjszaka esett, hogy ne zavarja meg a mindennapi élet menetét, ne okozzon kellemetlenséget. Ennek köszönhetően sivatagok helyett jellemzőbb volt a dús erdők, és a friss patakok jelenléte.
A tűzvész a nézeteltéréseket, vitákat szimbolizálja az írásaink szerint, és azt, hogy az emberek nem követik az előírt utasításokat.
Jelenleg tehát a vallás szemszögéből nézve jobb, ha megpróbálunk az Úr kedvében járni, hisz az Ő engedélye nélkül még egy fűszál sem mozdulhat. A teremtés végéig még több százezer év van hátra, jobban tesszük hát, ha bevetjük a rendelkezésre álló eszközeinket és örömet okozunk az Úrnak.
Gandharviká Préma déví dászí (Szilaj Péterné) – vaisnava (Krisna-hívő) lelkész
Más vallási képviselők válaszai: » link