Govardhana-pūja

Ma ünnepeljük Govardhana-pūja napját, és emlékezünk Kṛṣṇa Govardhana-heggyel kapcsolatos kedvtelésére. Történt ugyanis, hogy Kṛṣṇa, amikor 5300 évvel ezelőtt Vṛndāvanāban megjelent és csodálatos kedvteléseket mutatott be, az ősz folyamán arra kérte a falu népét és szeretteit, hogy a sok finomságot, édességet, amelyet rendszerint az aratás után ajánlottak fel Indrának, a félistenek urának és a mennyek királyának, többé ne adják a félistenek vezetőjének. Hanem ezt az áldozatot Neki magának, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének mutassák be, utalva arra, hogy a félistenek imádatánál sokkal magasabb rendű Isten közvetlen és személyes szolgálata.

Indra ettől persze féktelen haragra gerjedt, megfeledkezve helyzetéről és egy hetes pusztító esőt bocsátott a Földre, amely elől Vrṇdāvana lakói végül személyesen Kṛṣṇánál kaptak menedéket. A szentírások szerint az Úr felemelte a Govardhana-hegyet és esernyőként tartva a falu fölé elhárította a monszun pusztítását.

Govardhana-pūjā napján vainsavák millió szerte a világon arra emlékeznek, hogy a legnagyobb krízisekben mindig Krṣṇához fordulhatnak, aki mindentől megvédelmezi híveit. Indra gőgje és büszkesége pedig arra emlékeztethet bennünket, amikor önzők és irigyek vagyunk az Istenség Legfelsőbb Személyiségére, elfeledve, hogy valójában Ő a forrása minden ajándéknak az életünkben. A történet arra is rávilágít, hogy bár több millió félistent imádnak Indiában, valójában mind fölött egyetlen Úrban, az Istenség Legfelsőbb Személyiségében hisznek és őt imádják a hívek.

„Védikus ceremóniákkal vagy félistenimádattal nem érheti el senki Kṛṣṇa odaadó szolgálatát, aki viszont az Úrnak végez odaadó szolgálatot, az már māga mögött tudhatja az összes védikus utasítást.” Kṛṣṇa-könyv 24. fejezet

Indiában pedig már ma ünneplik Dīpāvalī napját is, a hindu újév estéjén mécsesek és lámpások millióit gyújtják Indiában az Úr egy jóval korábbi megjelenésére, az Úr Rāma királyfi hazatérésére emlékezve.