Az Úr Nityānandát az Úr legkegyesebb inkarnációja legkegyesebb megnyilvánulásaként tartják számon. A legkegyesebb inkarnáció az Úr Caitanya, aki a legbőkezűbben az Úr Nityānandán keresztül mutatta meg a kegyét. Bár ez a két transzcendentális fivér nem különbözik egymástól, mégis egyikük a másik szolgájának szerepét tölti be: az Úr Nityānanda az Úr Caitanya szolgálatát tekinti élete legfőbb kincsének, sőt, élete céljának.
Caitanya Mahāprabhu szolgálatában az Úr Nityānanda számos rendkívüli eseményen keresztül mutatta meg kegyességét. Ezek közül a leghíresebb Jagāi és Mādhāi felszabadítása.
Hogy megértsük ennek a kegyes cselekedetnek a különlegességét, sőt kivételes egyedülállóságát, elemezzük a történetet három szempontból:
- Nagyságrend: A kegy mérhetetlen nagysága még Yamarāja számára is elképesztő volt. Itt ez a két ember, akiknek a bűnei hegyekként tornyosultak, és oly számtalanok voltak, hogy szinte lehetetlen volt nyomon követni őket, mégis egyetlen szempillantás alatt megszabadultak minden bűnüktől, ami olyan elképesztő, olyan történelmi jelentőségű és olyannyira példátlan volt, hogy – amint azt a Caitanya Bhāgavatában olvashatjuk – Yamarāja, amikor tudomást szerzett erről, elájult az extázistól.
- Motiváció: Egy bizonyos szinten az Úr indítéka nyilvánvaló volt: az elesett lelkek iránt érzett irgalom. A Bhagavad-gītā 4.7. 9 verse szerint ez az oka annak, hogy az Úr évezredek óta újra és újra leszáll a Földre. De a Caitanya Bhāgavata ezen alapvető indíték megnevezése mellett különleges betekintést is nyújt Nityānanda Prabhu transzcendentális pszichológiájába. Amikor Jagāi és Mādhāi bukott állapotáról hallott, a szemében nemcsak az együttérzés csillant fel, hanem az ambíció is – az a vágy ösztönözte, hogy az Úr Caitanyát olyan módon dicsőítse, amire az utókor is emlékezni fog: „Ez a két személy olyannyira szennyezett, hogy amikor a jámbor emberek meglátják őket, kényszert éreznek, hogy megfürödjenek a Gangeszben, hogy megtisztuljanak. Ha viszont ezek a bűnösök most annyira megtisztulnak, hogy amikor az emberek meglátják őket, azt érzik, hogy úgy megtisztultak, mintha a Gangeszben fürödtek volna, akkor az Úr Caitanya hírneve el fog terjedni a három világban.” Az Úr Caitanya dicsőítésének vágya miatt az Úr Nityānanda még a fejére mért durva ütést is eltűrte, és kimondta azokat a hihetetlen, együttérző szavakat, amelyek örökre bevésődtek a Gauḍīya vaiṣṇavák kollektív emlékezetébe: „merechhish kolshir kana, tai bole ki prem debona” („Ne adjak neked szeretetet, csak mert megütöttél egy agyagedénnyel?”).
Az együttérzésnek és az ambíciónak ez a csodálatraméltó keveréke volt az, ami a mi szeretett Śrīla Prabhupādánkat arra késztette, hogy hasonlóképpen merész dolgot kíséreljen meg: megmenteni a nyugati világ embereit, akik annyira elesettek, hogy egyetlen szabályozó elvük az, hogy megszegjék az összes szabályozó elvet.
Az együttérzésének és ambíciónak ez a keveréke, amely az Urat és megnyilvánulásait jellemzik, a legfőbb reménységünk arra, hogy kiszabadulhatunk elesett állapotunkból.
- Varázslat: az Úr Nityānanda kegyességének varázsa nem csak abban állt, hogy Jagāi és Mādhāi megmenekültek minden bűnük visszahatásától, és nem is abban, hogy megszabadultak a bűnös vágyaiktól, bár mindkét átalakulás kétségkívül hihetetlen. De a kegy végső varázsát az mutatja meg, hogy a két testvér teljesen megszabadult a legfinomabb szennyeződéstől is – attól a tisztátalanságtól, amely oly könnyen és oly gyakran megfertőzi még a tisztákat is: a büszkeségtől.
Talán semmi sem mutatja jobban Mādhāi szívszorító alázatosságát, mint az, hogy bűnbánatának kifejezéseként egy ghāṭát épített, és bocsánatért esedezett az oda érkezőktől, sőt, hagyta, hogy azok közül, akik még mindig haragudtak rá a múltbeli bűnei miatt, néhányan megdobálják kövekkel. Sőt, felvette a köveket, és visszaadta a támadóinak, mondván: „Rosszabbat érdemlek – kérlek, üssetek meg újra!” Az, hogy egy olyan valaki, aki régebben a legcsekélyebb lelkiismeret-furdalás nélkül kegyetlenül bántalmazott embereket, most a bűnbánattól indíttatva arra bátorította őket, hogy bántalmazzák őt, jól mutatja átalakulásának varázslatos mélységét.
Mādhāi megrendítően jelenítette meg a trinad api sunicena tudatállapotát, és az ő példáján keresztül az Úr megmutatta, hogy a kegye által ez a magasztos tudatszint, amely számunkra elérhetetlennek tűnik, egy nap megvalósítható lesz, és ezáltal képessé válunk arra, hogy folyamatosan élvezzük a Szent Név mindenek felett álló édességét.
Śrī Nityānanda Prabhu ki jaya!