Egy friss Greenfo-cikk szerint a klímaváltozás következtében 15 éven belül Budapest felnőtt fáinak akár harmada is eltűnhet. A városi fák különösen fontos szerepet töltenek be: árnyékolnak, hűtik és párásítják környezetüket, ezért pusztulásuk nemcsak természetvédelmi, hanem az élhető környezetünket érintő komoly kérdés is. (Forrás: Greenfo – A budapesti felnőtt fák harmadát 15 éven belül kinyírja a klímaváltozás)
De vajon csak a nagyvárosok fái vannak veszélyben? Krisna-völgy környezetgazdálkodási osztályvezetőjét, Pārtha Dāsát kérdeztük arról, mit tapasztalnak az ország egyik legismertebb ökofalujában.
„A válság nemcsak a városi zöldfelületeket érinti”
A válság nemcsak a városi zöldfelületeket érinti, hanem gyakorlatilag az egész országot. A városokban – és különösen a nagyvárosokban, például Budapesten – ugyanakkor fokozottan jelentkezik a probléma, mivel a fás vegetáció hűtésben és párásításban betöltött szerepe szinte pótolhatatlan.
A növényzet mikroklimatikus hatása jóval többet jelent annál, mint amit bármilyen mesterséges nedvesítéssel vagy párásítással el lehet érni. Ráadásul a kipusztuló fákat és cserjéket egyre nehezebb lesz pótolni. Még a szárazságtűrő fajokra történő átállás sem egyszerű megoldás, hiszen az új telepítések ezeknél a fajoknál is érzékenyek, és éveken keresztül öntözést igényelnek.
Jelenleg már idős erdők és erdőrészek száradnak ki Magyarországon. Egy részük kényszerű lombhullással próbál védekezni, más részük azonban végérvényesen elpusztul.
Az új erdősítések és fatelepítések eközben sokkal nagyobb erőfeszítést, több munkát és lényegesen több pénzt igényelnek. A hosszú száraz időszakok és a hőstressz miatt a sikeres eredés sok esetben már csak töredéke a korábban természetesnek tekinthető aránynak.
A tavalyi, sőt a két-három éves erdősítéseink és pótlásaink esetében már most több mint 50 százalékos aszálykárt tapasztalunk, miközben még nincs vége a tenyészidőszaknak. Krisna-völgy botanikus kertjének közel ezer fásszárú taxonja közül csaknem 30 százalék veszélyben van, az érzékenyebbek közül pedig több már el is pusztult.
Mit lehet tenni?
Ültessünk, erdősítsünk, és ahol szükséges, váltsunk szárazságtűrőbb fajokra. Ugyanakkor számolnunk kell azzal, hogy ami 10–15 évvel ezelőtt még viszonylag könnyen és olcsón megvalósítható volt, az mostantól sokkal nehezebb és költségesebb lesz.
A vízmegtartásról is addig lehetett igazán hatékony megoldásként beszélni, amíg volt elegendő víz, amit meg lehetett tartani. Ma sok esetben már inkább „tűzoltásról” beszélhetünk: egy terület valamivel később szárad ki, ha a rendszertelenül érkező csapadékot sikerül helyben tartani, vagy a rendelkezésre álló kevés folyóvizet megfelelően elosztani.
A társadalom most egyre erősebben szembesül korábbi cselekedeteinek következményeivel. Ha pedig fennmarad a káros cselekedetek özöne, a helyzet tovább romolhat – Pārtha Dāsa, Krisna-völgy környezetgazdálkodási osztályának vezetője.