Holnap Vāmana Dvādaśīt ünnepeljük, az Úr Vāmanadeva megjelenésének napját. A Śrīmad-Bhāgavatam szerint az Úr egy apró termetű brāhmaṇa-brahmacārī alakjában érkezett meg Bali Mahārāja áldozati arénájába.
Bali Mahārāja hatalmas király és nagylelkű adományozó volt. Amikor Vāmanadeva mindössze három lépésnyi földet kért tőle, készséggel megadta neki. Ekkor azonban az apró brāhmaṇa hatalmas, kozmikus formát öltött. Első lépésével átfogta a földi régiókat, második lépésével pedig a felsőbb világokat.
A történetben szépen kirajzolódik, ahogyan az Úr előtt fokozatosan eltűnik mindaz, amit a sajátunknak gondolunk: először a földi birtokaink, majd az ég, végül pedig maga az „én”.
Bali Mahārāja elveszítette birodalmát és minden vagyonát, mégsem lázadt fel. Felismerte, hogy az Úr kegye által történik mindez, és örömmel fogadta a lehetőséget, hogy teljesen meghódolhasson Neki. A Śrīmad-Bhāgavatam így ír róla: „Bali Mahārāja már mindent felajánlott az Úrnak. Habozás nélkül felajánlotta földjét, a bolygókat és mindazt, amit jámbor cselekedetei révén szerzett, még saját testét is.” (Śrīmad-Bhāgavatam 8.22.22)
Vāmanadeva második lépésének is különleges következménye lett. Az Úr lábának nagylábujján lévő köröm átszakította az univerzum burkát, és a Kausal-óceán vize beáramlott rajta. A víz megmosta az Úr lótuszvirág-lábát, majd Gangeszként kezdett alászállni. Śiva a fején fogta fel a szent folyót.
Vāmana Dvādaśī arra is emlékeztet bennünket, hogy nem mindig ismerjük fel azonnal az Úr kegyét. Vāmanadeva először egészen kicsinek látszott, Bali számára azonban hamarosan kiderült, hogy maga az Úr áll előtte.
Ami pedig veszteségnek tűnt, az végül a legnagyobb lehetőséggé vált: teljes szívvel meghódolni az Úrnak.