Amikor Vrindávana tehénpásztorai Krisna utasítására félbeszakították a mennyek királyának, Indrának bemutatott áldozatot, a Vradzsának nevezett földre hét napig tartó szüntelen esõzés zúdult, azzal fenyegetve, hogy mindent elmos. Az Úr Krisna Vradzsa népe iránti indokolatlan kegyébõl egyik kezével föléjük tartotta a Govardhana-hegyet, noha még csak hétéves volt. Mindezt azért tette, hogy megvédelmezze az állatokat a fenyegető vízözöntől.
Felemelte a Govardhana-hegyet, ahogy a gyerekek egy gombát emelnek fel a földről, és hosszú napokon keresztül állt ott, hogy megvédelmezze Vrindávana lakóit. (Srímad-Bhágavatam 1.8.19.)
A Bhagavad-gítá így ír Krisnáról:
„A győzedelmeskedők közül Ő a győzelem, a ragyogó dolgok közül a legragyogóbb. A nagy vállalkozók és törekvők közül Ő a legvállalkozóbb és legtörekvőbb. Ő a kalandra vágyó emberek közül a legnagyobb kalandor, s az erősek közül a legerősebb. Amikor Krisna jelen volt a Földön, senki sem tudta felülmúlni erejét: kicsi gyermek volt még, amikor felemelte a Govardhana-hegyet. Krisnán senki sem tehet túl semmiben.” (BG 10.36)
Krisnának nem egyszerűen az volt a célja, hogy megsértsen egy félistent. Az önteltség hatalmas hegyét akarta darabokra zúzni jelentéktelen szolgájában, akinek Indra személyében Őt kellett volna képviselnie. (Indra ugyanis megfeledkezett arról, kit képvisel az emberek előtt…)
A Védikus írások különböző áldozatokat javasolnak a félistenek elégedettségének kivívása érdekében, ám ezek csupán azt a célt szolgálják, hogy az áldozat bemutatója elismerje a felsőbb források létét. A félistenek, az anyagi világ irányítói az Úrtól kapták feladatukat, s a Bhagavad-gítá szerint imádatukat közvetve a Legfelsőbb Úr imádatának lehet tekinteni. De annak, aki közvetlenül a Legfelsőbb Urat imádja, semmi szüksége arra, hogy a félisteneket imádja vagy áldozatokat mutasson be nekik, ahogyan azt bizonyos körülmények között javasolják. Éppen ezért az Úr Krisna azt tanácsolta Vradzsabhúmi lakóinak, hogy ne mutassanak be semmiféle áldozatot a mennyek királyának, Indrának.
Indra azonban, mivel nem tudta, hogy a Vradzsabhúmiban élő Krisna Maga a Legfelsőbb Úr, rettentően dühös lett a vradzsabhúmiakra, s meg akarta torolni a sértést. Az Úr azonban személyes energiájának segítségével megvédte Vradzsabhúmi népét jószágaival együtt, s bebizonyította, hogy annak, aki a Legfelsőbb Urat mint bhakta (odaadó hívő) szolgálja, nincs szüksége arra, hogy kedvében járjon akár csak egy félistennek is – legyen az maga Brahmá vagy maga Siva. Ez az eset minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy az Úr Krisna az Istenség Legfelsőbb Személyisége, s hogy minden körülmények között az volt – anyja ölében, hétéves kisfiúként vagy százhuszonöt évesen.
A Govardhana-hegy felemelésével az Úr Krisna bevezetett egy vidám, évenként megrendezendő ünnepet, a Govardhana-púdzsát, melyen hívei több tonna édességet ajánlanak fel ennek a csodálatos kedvtelésnek az emlékére. A hívek idén október 24-én, pénteken tartják meg a bőség ünnepeként és Édességfesztiválként is ismeretes ünnepséget.