Kiút a sötétből

Mi számít bűnnek?
Minden olyan tett bűn, amelyet Isten, illetve a Tőle származó szentírások helytelennek ítélnek és ezért tiltanak. A bűn fogalma nem relatív; nem az éppen uralkodó társadalmi felfogás határozza meg, hogy mi helyes és mi helytelen, hanem Isten örök törvényei. Elkerülendő bűnös tettek például: a húsevés, a kábító- és mámorítószerek fogyasztása, a szexuális szabadosság és a szerencsejátékok űzése.

Milyen következményei vannak a bűnös tetteknek?
Ha valaki bűnös tetteket követ el, akkor számolnia kell ezek hosszú távon kedvezőtlen hatásaival, a szenvedéssel, a boldogtalansággal, illetve a halál utáni, következő testekben megkapott büntetéssel. A bűnös tettek hátrányos következménye még, hogy erősítik az újabb bűnök elkövetésére való hajlamot.

Meg lehet-e szabadulni megbánással a bűnök következményeitől?
Csak abban az esetben, ha a megbánás után valaki minden erejével arra törekszik, hogy ne kövessen el újabb bűnöket, és odaadó szolgálatot végez Istennek. Ez a szeretetteljes szolgálat fokozatosan megszabadít múltbeli cselekedeteink karmájától. Azonban pusztán a bűn bevallásával vagy megbánásával nem lehet megmenekülni az adott tett karmájától.

Különösen helytelen, ha valaki a bűnbánat után azzal a hátsó szándékkal követ el újabb elítélendő cselekedeteket, hogy későbbi vezeklésével majd ezektől is megszabadul. Ez a rossz felfogás lehetetlenné teszi a lelki fejlődést. Nem csupán az egyes bűnök következményeitől kell megszabadulnunk, hanem a bűnös tettek elkövetésére való beteges hajlamunk alapvető okától – attól, hogy tudatlanságunkban a testtünkkel azonosítjuk magunkat, és arról álmodozunk, hogy Istentől függetlenül cselekedve boldoggá válhatunk.

Milyen gyakorlatokkal lehet közelebb kerülni Istenhez?
A védikus szentírások szerint Isten odaadó szolgálata az egyetlen eszköz arra, hogy elérjük Őt. Ennek több formája van, amelyek közül a legfontosabbak a következők: (1) Krisna szent neveit hallgatni, illetve az Ő cselekedeteiről, a Vele kapcsolatos témákról hallani, (2) Krisnáról beszélni és énekelni, szent neveit ismételni, (3) Krisnára emlékezni. A legfontosabb alapelv az Úr szent neveinek éneklése, mivel ennek során egyszerre beszélünk és hallunk Róla, valamint emlékezünk is Rá.

A szentírások szerint a jelen korszakban Krisna szent neveinek legfontosabb kombinációja a Haré Krisna mahá-mantra, az anyagi világból való felszabadulás leghatásosabb imája: Haré Krisna, Haré Krisna, Krisna Krisna, Haré Haré, Haré Ráma, Haré Ráma, Ráma Ráma, Haré Haré. E mantra éneklésével megszabadulunk rossztulajdonságainktól és előző életeink visszahatásaitól, szívünkben pedig felébred a transzcendentális istenszeretet. E szeretet erősödésével egyre közelebb kerülünk Krisnához

Miért fontos a meditáció?
A meditáció az elme egy adott dologra való rögzítését jelenti, és minden jógafolyamat elengedhetetlen része. A Krisna-tudatot bhakti-jógának, a szeretet és odaadás jógájának is nevezik. Ennek célja Isten megismerése, és a Vele való elfelejtett kapcsolatunk felelevenítése. Annak érdekében, hogy az elménkben felmerülő anyagi vágyak ne téríthessenek el ettől, a gondolatainkat célszerű Krisnára és lelki témákra irányítani. Ennek leghatékonyabb módja Krisna szent neveinek ismétlése.

Miért fontos a szentírások tanulmányozása?
A védikus szentírások tartalmazzák mindazt a transzcendentális tudást, amely Isten megismeréséhez szükséges. Isten megismerése nélkül nem ébredhet vágy a szívünkben arra, hogy elérjük Őt – ha pedig nem vágyunk Krisna elérésére, akkor továbbra is csupán az anyagi világ élvezetére tudunk törekedni, magasabb rendű cél nélkül.

A szentírások mutatják be az élet célját, és hogy miként érhetjük ezt el. Mindezek mellett a védikus írások közvetlenül Istentől erednek, vagyis transzcendentálisak, ezért pusztán rendszeres hallgatásukkal, olvasásukkal automatikusan tisztulunk, azaz fejlődünk a lelki életben.

Szükséges-e mély filozófiai tudás a felszabadulás eléréséhez?
Sríla Prabhupáda könyveinek tanulmányozásával és egy hiteles lelki tanítómester segítségével a hatalmas védikus tudás lényege mindenki számára felfoghatóvá válik. A lelki tökéletesség eléréséhez nem szükséges kiemelkedő tanultság, intelligencia vagy bármilyen más anyagi képesség, csupán az, hogy valaki őszintén vágyjon a lelki életben való fejlődésre, Krisna szolgálatára. Krisna maga mondja a Bhagavad-gítában (10.10), hogy „akik szüntelen odaadással és szeretettel szolgálnak Engem, azoknak megadom azt az értelmet, amellyel eljuthatnak Hozzám.”

El lehet-e érni a tökéletességet más „hindu istenségek” imádatával?
Nem, a lelki világba csak Krisna, vagy teljes kiterjedése, Visnu, és más teljes inkarnációinak imádatával lehet eljutni. A hinduizmusban tisztelt más istenségeket (Brahmá, Ganesa, Indra stb.) „félisteneknek” nevezik, akik halandó anyagi testtel rendelkeznek, de bizonyos feladatok ellátása érdekében felsőbbrendű hatalmat kaptak Krisnától. A félistenek imádatával csupán átmeneti, anyagi áldásokat lehet kapni. Krisna a Legfelsőbb Úr, minden félisten forrása. A Srí Ísopanisad szerint az okok legfelsőbb okának imádata más eredményhez juttatja az embert, mint az az imádat, amely nem a Legfelsőbbre irányul.

Hány félisten létezik, és kik közülük a legfontosabbak?
Harminchárommillió félisten van, akik az anyagi világ természeti törvényeinek irányításáért felelősek. Krisna felhatalmazása alapján ők ellenőrzik az élőlények különböző életfolyamatait is.

A legfontosabb félistenek: Brahmá az univerzum és az élőlények testének teremtője, valamint a többi félisten őse. Siva az univerzumot elpusztító félisten. Szúrja a Nap, Váju a szél, Varuna a vizek, Agni a tűz félistene. Indra az eső és a villámlás ura és a félistenek uralkodója.

Létezik-e kiválasztott nép vagy társadalmi osztály a védikus írások szerint, vagy mindenki elérheti a felszabadulást?
Az emberiségnek nincs olyan csoportja, amely lelki szempontból megkülönböztetett helyzetben lenne. A Krisna-tudat gyakorlása nem függ etnikai hovatartozástól, kortól, nemtől vagy a bőr színétől. Ez a lélek vallása, amelyet gyakorolva – evilági helyzetétől függetlenül – bárki elérheti a tökéletességet.

Szerepel-e a védikus irodalomban a sátánhoz hasonlítható személy, aki eltérítheti a gyakorlókat a jó útról?
A védikus szentírások szerint nincs olyan lény, aki Isten ellenfele lehetne. Senki sem lehet egyenlő Vele vagy nagyobb Nála. Azonban az anyagi világban az anyagi energia személyisége, Májá déví gyakorol hatást az élőlényekre. Lehúzza őket az anyagi lét mocsarába, és illúzióval fedi be őket, így azok (saját vágyuknak megfelelően) teljesen megfeledkeznek Istennel való örök kapcsolatukról.

Májá számtalan hamis élvezetet kínál az anyagi világban, amelyek elterelik a lélek figyelmét Istenről. Májá déví azonban mindezt Krisnának végzett szolgálatként teszi: ily módon tartja távol a hűtlen és önző lelkeket Krisna birodalmától. Ha azonban valaki őszintén szeretné elérni a lelki világot, és meghódol Krisna előtt, akkor Májá déví többé nem tud rá hatással lenni.

Istenné válhat-e az ember?
Nem, az egyéni lélek helyzete az, hogy Isten örök szolgája, aki sohasem válhat Istenné. A parányi lélek minőségileg hasonló Istenhez (transzcendentális), mennyiségileg, nagysága és képességei szempontjából azonban örökké különbözik Tőle. Egy csepp tengervizet ugyanolyan minőségi tulajdonságok jellemeznek, mint magát a tengert, mégsem mondhatjuk, hogy a kettő azonos lenne. Ehhez hasonlóan a lélek rendelkezik Isten bizonyos tulajdonságaival, de képességei terén sohasem közelítheti meg Őt.

Mi történik azzal, akinek már nem kell megszületnie egy újabb anyagi testben?
A lélek a felszabadulás után is megőrzi egyéni mivoltát. Halála után visszatérhet a lelki világba. Durva- és finomfizikai testét elhagyva, visszanyeri eredeti lelki testét, és ismét Krisna társa lesz. Ebben a helyzetben örök, örömteli kedvtelésekben vesz részt Krisna és az Ő végtelen számú szolgái körében. Ez a lélek tökéletes helyzete.

Cimkék: