Istent játszani, disznót és embert keresztezni…

A génmanipuláció kérdése már önmagában véve is igen kényes téma, most azonban egy olyan eset kapcsán kérdeztük meg a vallások tanítóit, amely még az „egyszerű” génmanipulációnál is több. Kísérletek folynak ugyanis ember-, és disznógének keresztezésére, orvosi céllal – erről bővebben itt olvashat. Kíváncsiak voltunk hát, hogy miként állnak ehhez a kérdéshez a különböző vallások.

A konkrét kérdésünk így hangzott:

Mi a véleménye arról, hogy tudósok, emberek és disznók génjeinek a keresztezéséből létrejövő lényekkel kapcsolatban folytatnak előrehaladott kísérleteket?

Az ilyen kísérletek célja az, hogy olyan szerveket hozzanak létre, amelyek gyógyító céllal emberek testébe ültethetők. Az ősi indiai szentírások megközelítése szerint azonban tudnunk kellene arról is, hogy tudományos bűvészkedéssel nem tudunk legyőzni minden betegséget. Az elmúlt évszázadok során, ahogy egy betegséget (járványt stb.) megfékezett az emberiség, mindig felütötte a fejét egy másik. Betegségeink, szenvedéseink mértékét ugyanis végső soron tetteink erkölcsi súlya (a karmánk) határozza meg.

Az állatfajok csupán testi szükségleteikkel foglalkoznak: az evéssel, a védekezéssel, alvással és a szaporodással. Az emberi lény különlegessége végső soron abban áll, hogy mindezeken túlmenően képes az élet végső célja után tudakozódni, továbbá saját maga és Isten szellemi természetének megértésére törekedni. Ha az ember elmulasztja ezt a lehetőséget, akkor a védikus írások szerint tudatállapota alapján alig tekinthető többnek egy két lábon járó állati lénynél – még akkor is, ha testébe nincsenek állati sejtek keverve.

A reinkarnáció tanítása szerint örökkévaló lelkek vagyunk, és tetteink minőségétől függően különböző testekben születünk meg. Akik kegyetlenül viselkednek az állatokkal szemben, azokkal akár az is előfordulhat, hogy állati testben születnek újjá; vagy éppen kucu-ember kiméraként, egy játékos kedvű genetikus laboratóriumában. Azonban azok az emberi testben lakó lelkek, akik erőszakmentességre és minden élőlény iránti szeretetre törekszenek, életük végén visszatérhetnek egy örökkévaló isteni birodalomba. Ahol már nincs kockázat.

Ísvara Krisna Dásza (Tasi István)
vaisnava (Krisna-hívő) teológus

Más vallási képviselők válaszai a témában >>

  • Mit kell tudni a Bhagavad-gítáról? (1)
  • Cimkék: