Valentin-napja kiváló alkalom arra, hogy felhívjuk embertársaink figyelmét a környezetünk iránti felebaráti szeretetre.
Bálint napja, február 14-e, sok emberpár számára, a megismerkedésükön túli jelképes évforduló. Ez a nap, amelyet sokan csak a szerelem ünnepeként emlegetnek, nem csak párok számára bír nagy jelentőséggel, ez a szeretetet és szeretetteljes kapcsolatok hivatalos világnapja is. Hazánkban, az utóbbi években, a Házasság Hete rendezvénysorozattal kapcsolják egybe, a szerelem napja így vált egyszerre a család, a barátok és a felebaráti szeretet ünnepévé.
Az ünnep eredete: Pogány tüzektől a Házasság Hetéig
Bálint napját, Terni, a 3. században élt, és a 14. században szentté avatott püspök halálához kötik, aki hitével visszaadta egy vak leány látását, halála előtt pedig bizalmas üzenetet küldött a hajadonnak búcsúzóul. Szent Bálint a házasok és jegyesek védőszentjévé vált, amikor is az egyházi szentségnek megfelelően, megesketett minden szerelmes párt, olyanokat is, akik pl. katonai szolgálatuk végett nem léphettek volna frigyre. Az elismert, törvényesített házasság szorgalmazóját végül keresztény hitéért végezték ki.
A keresztény hagyományban is fellelhető néhány kapcsolat a szeretet ünnepével. Bálint napjára esik Jézus Krisztusnak, mint égi vőlegénynek megérkezése az égi esküvőre, ám a naptárból idővel eltűnt ez a jeles nap. Ma a szentesített szerelem, a házasság és az így létrejövő család ünnepeként tartják számon.
Bálint napjának hagyományai az antik Rómába is visszanyúlnak, ekkor tartották Júnó istennő ünnepélyét, aki a házasság és házi tűzhely pártfogója volt. A fiatal leányok ezen a napon, az istennő templomában, szerelmi-házassági jóslatokat kértek a papoktól. A fiúk sorsot húztak a leányok neveivel, a férjek pedig virágokkal ajándékozták meg feleségeiket. Valentin-napi bálokat, a hagyományos formában, a 14. század óta tartanak. Elsőként Angliában terjedt el a szokás, és német közvetítéssel került át Magyarországra. A ma ismert módja az ünnepnek, 1950 óta létezik.
Házasság – a család gyökere
Bár a vaisnavizmusban nem terjedt el hasonló hagyomány, a hívők közül mégis sokan fontosnak tartják az ünnep mélyebb mondanivalóját. Valentin-nap, mint a szeretet ünnepe, kiváló alkalom arra, hogy felhívjuk embertársaink figyelmét a környezetünk iránti segítő magatartásra, a tettekben, támogatásban és szavakban megnyilvánuló felebaráti szeretetre, valamint a házasság fontosságára. A vaisnava hagyományban nagyon fontos elem, hogy a társulások megfontoltan, a személyes tulajdonságok figyelembevételével, a szenvedélyen és pillanatnyi fellángoláson túllépve, tudatosan jöjjenek létre ezek szavatolják ugyanis tartósságát. A kapcsolatok célja, hogy a felek megismerjék egymást és amennyiben megfelelő társai egymásnak, úgy életre szóló házasságra lépjenek. A törvényesített kapcsolat, egy szép és jelképes felelősségvállalás a másik emberért, az életek összefonódása, legfontosabb célja pedig, hogy a felek rendíthetetlenül támogassák egymást a lelki élet gyakorlásában, a vallásos életvitel megvalósításában, az istenszeretet felé vezető úton – ketten egy egész-t alkossanak.
A Krisna-tudat mozgalma kiemelten támogatja a család intézményét, hogy a házasságokból hívő, Isten-tudatos gyermekek, és erőteljes, erkölcsös, tiszta értékrenddel rendelkező egyének szülessenek, akik tevékenységükkel előre viszik majd a társadalmat. Ehhez elengedhetetlen a család egésze, tagjainak szellemi támogatása, a nyugodt és rendezett légkör megteremtése, amelyben a gyermek figyelmét az oktatás és a fejlődés iránti vágy köti le. A család kötelékében hangsúlyozandó a nemi szerepek felvállalásának fontossága, az anya a gondoskodó, tápláló funkcióját, az édesapa védelmező tevékenysége egészíti ki. A családok alapja, hogy életük középpontjában Isten áll. A harmónia megteremtését, a hívő családok közötti példás összetartás segíti, amely által a hétköznapok kihívásai, apróbb problémái könnyen megoldhatók.
„A házasság valójában egy közös együttműködésen alapuló kötelesség, amelyet a lelki fejlődés érdekében a hiteles szentírások határoznak meg.” – Srímad-Bhágavatam, 3.14.19.
A Védák tanúsága szerint nyolcféle házasság létezik, köztük olyanok, mint a menyasszony elrablása a vőlegény által, vagy a házasulandó felek közös szökése, illetve a tiltás ellenére történő egybekelésük. Ám a szentírások a nyolc közül csupán egyet javasolnak, ez pedig a tudatos, átgondolt, és a szülők megkérdezésével, beleegyezésével történő nász. A leány mindaddig, amíg hajadon, az édesapja vagy valamely idősebb férfi rokona védelme alatt áll. A házasság rituáléja során az apa a férj védelmébe ajánlja leányát. A családos ember számára kiemelten fontos, vallásos kötelesség, hogy alkalmas, kiváló jellemű vőlegényt válasszon gyermekének.
Magasabb rendű íz
A Krisna-hívek e mellett a szeretet legfontosabb megnyilvánulásának tartják az istenszeretetet és kifejlesztésének folyamatát. Az úgynevezett prema a legmagasabb rendű íz, amely elégedetté teszi az önvalót. A szentírások szerint az emberi élet legfontosabb célja, hogy felismerjük valódi helyzetünket, felélesszük Istennel való örök kapcsolatunkat, valamint alapvető természetünknek megfelelően, az Úr örök odaadó szolgálatának végzésébe kezdjünk. Az istenszeretet megnyilvánulása a szeretetteljes kapcsolat eredménye, és különböző szintjei léteznek. Mindez a kölcsönös törődés, gondoskodás, és bizalom révén jön létre. Az istenszeretet hitünkben gyökerezik, és a legbiztosabb út felé az ima folyamata. Ezt a helyes életvitel támogatja, egy olyan utat bejárva, amelyet előzőleg bár bejártak a bölcsek és a lelki tanítómesterek.
Valentin napján, minden hívő ember, a szerelem érzésén túl, a megszentelt kapcsolatokat, a családot, az emberek iránti rokonszenvet és empátiát, valamint az Isten iránti végtelen odaadást ünnepli.
Fodor Kata