Ha hívét az Úr nehéz helyzet elé állítja, akkor célja van vele. Az Úr őszinte híve ezért nem csügged, nincs is szüksége ennél több bíztatásra.
Sríla Prabhupáda amikor 1965-ben Amerikába hajózott a Dzsaladuta fedélzetén, mindössze 7 dollárnak megfelelő rúpia volt nála, nagyon kevés kellék, rengeteg száraz élelem és végtelen hite. A hajó fedélzetén több alkalommal rosszul lett, több szívinfarktust is átélt. Nem kétséges, hogy mindezt lehetetlen túlélni az Úr támasza nélkül. Nem volt szakszerű segítsége a fedélzeten, sőt, a hajó személyzete később úgy vélekedett, Prabhupáda
utazása idején a tenger felettébb nyugodt volt, ő pedig jól viselte az utazást – alig tudtak szenvedéséről. Őisteni Kegyelme mindössze 2 hónapra kapott látogatási engedélyt az USA-ba, papírját egészen hirtelen foghatta kézhez, Amerikában nem voltak ismerősei, támogatói, egyetlen meghívó levelet kapott.
Először hagyta el Indiát és már 69 éves volt! Ki merne akár csak fiatalon is ennyi bizonytalan körülmény között útra kelni?!
Ugyan jól beszélte az angol nyelvet, amely biztos támpontot adott Neki a tájékozódáshoz, de nem remélhette az emberek segítségét ismeretlenül. Sríla Prabhupáda azonban bízott az Úr Krisna segítségében. Úgy gondolta, hogyha az élethelyzet, amelybe került, megtörténhetett, az csakis az Úr akarata. Ha hívét, bhaktáját az Úr nehéz helyzet elé állítja, akkor célja van vele, szüksége van rá, vagy legalábbis reméli szolgálatát. Az Úr őszinte híve ezért nem csügged, nincs is szüksége ennél több bíztatásra.
Michael Grant (Mukunda dász) erről így ír Prabhupáda Az önmegvalósítás tudománya című könyvének előszavában:
„Csodálkozásomra Sríla Prabhupáda (ahogy később hívtam) nem volt túlságosan elfoglalt ahhoz, hogy beszélgessen velem. Valójában úgy tűnt, hogy egész nap kész lenne beszélgetni. Szívélyes volt és barátságos. Elmagyarázta, hogy 1959-ben Indiában elfogadta a lemondott életrendet, ezért nem lehetett pénze és nem kereshetett pénzt személyes szükségleteire. A kalkuttai egyetemen fejezte
be tanulmányait sok évvel ezelőtt, családot alapított, aztán legidősebb fia gondjaira bízta a családot és az üzleti ügyeket, ahogy azt az ősi védikus kultúra előírja. Miután elfogadta a lemondott életrendet, a család egy idősebb barátján keresztül elrendezte, hogy ingyen átkelhessen az óceánon egy régi indiai teherhajón (a Scindia Gőzhajó Társaság Jaladutáján). 1965. szeptemberében, Bombayból Bostonba hajózott, mindössze hét dollár értékű rúpiával, egy láda könyvvel és néhány ruhával felfegyverkezve. Lelki tanítómestere, Ő Isteni Kegyelme Bhaktisziddhánta Szaraszvatí Thákura megbízta őt, hogy adja át India védikus tanításait az angolul beszélő világnak. Ez volt az, amiért hatvankilenc évesen eljött Amerikába. Elmondta nekem, hogy meg akarja tanítani az amerikaiaknak az indiai zenét, főzést, nyelveket és más művészeteket. Egy kicsit meghökkentem.”
Prabhupáda a súlyos „kaland” után azonnal a tanításnak, prédikálásnak, a védikus kultúra átadásának szentelte magát. Életének minden perce maga volt a példamutatás, mert rávilágított, hogy életünk ezen minden perce vissza nem térő érték, lehetőség, hogy az Úrral kapcsolatos tevékenységekben foglaljuk le magunkat. Megmutatta, hogyha nehézségek érnek bennünket, akkor bár intelligenciánk segítségével mindent megtehetünk magunkért, ez csak helyes törekvés, mert valójában az Úr Krisna kegyén függünk. Hogyha a halál közeli állapotban, betegen, szenvedések közepette Rá függesztjük elménket, helyesen cselekszünk. Azt mondja a szanszkrit a Srímad-Bhágavatam (a Krisna-hívők legfontosabb szentírása) egyik fontos, az Úrral kapcsolatos témájáról. „Ásraja”. Azt jelenti: Menedék, az Úr menedéke. Hogyha kétségek gyötörnek, az elménket aggodalmak teszik lomhává, a test szenved, egyes-egyedül az Úr menedékében bízhatunk. Ezt Maga az Úr jelenti ki a Bhagavad-gítá 18.64-66. verseiben:
„Kedves Ardzsunám! Mivel nagyon kedves vagy Nekem, feltárom előtted tanításom legtitkosabb részét, hogy javadra váljon. Légy tiszta bhaktám, add át magad egyedül Nekem, s Én teljes lelki létet ígérek neked, amely által elnyerheted a Nekem végzett transzcendentális szerető szolgálat örök jogát! Add fel a vallás minden más útját, hódolj meg egyedül Nekem, s higgy benne, hogy megvédelek minden bűnös tettedtől és felszabadítalak! Ne aggódj többé!”
Úton Amerikába
„Több évvel azután, hogy Prabhupáda először megérkezett Amerikába, egy tanítványa felfedezte naplóját, amelyet akkor írt, amikor a Dzsaladuta nevű gőzhajón átkelt Indiából. Ebben volt egy vers, bengáliul, kézírással, amelyet Sríla Prabhupáda írt rögtön azután, hogy megérkezett Boston kikötőjébe. A vers csodálatosan tárja elénk Sríla Prabhupáda első benyomásait a nyugati civilizációról, és bemutatja őszinte eltökéltségét Amerika tudatának megváltoztatására. (Mindemellett azt is, hogy Isten híve miként ajánlhatja életét őszintén az Úr menedékébe. – a szerk.)
- Kedves Úr Krisna, Te olyan kegyes vagy ehhez a hasznavehetetlen lélekhez, de nem tudom, miért hoztál engem ide. Most bármit megtehetsz velem, amit csak akarsz.
- Úgy gondolom, van valami tennivalód itt, különben miért hoznál engem erre a szörnyű helyre?
- Az emberek legtöbbjét itt a tudatlanság és a szenvedély anyagi módjai fedik be. Az anyagi életben elmerülve azt gondolják magukról, hogy nagyon boldogok és elégedettek, s ezért nem tudják megízlelni Vászudéva transzcendentális üzenetét. Nem tudom, hogyan lesznek képesek arra, hogy megértsék ezt az üzenetet.
- Azonban tudom, hogy a Te indokolatlan kegyed mindent lehetővé tesz, mert a legtapasztaltabb misztikus vagy.
- Hogyan fogják megérteni az odaadó szolgálat ízét? Óh, Uram, csak kegyedért imádkozom, hogy képes legyek átadni nekik üzenetedet!
- Minden élőlény a Te akaratodból került az illuzórikus energia ellenőrzése alá, s ezért ha Te akarod, akaratodból ki is szabadulhatnak az illúzió karmaiból.
- Bárcsak felvilágosítanád őket! Csak ha Te is akarod megvilágosodásukat, lesznek képesek megérteni üzenetedet.
- A Srímad-Bhágavatam minden szava a Te inkarnációd, és ha egy józan személy alázatos hallással újra meg újra elfogadja őket, akkor képes lesz rá, hogy megértse az üzenetedet.
- A Srímad-Bhágavatam azt mondja (1.2.17-21): „Srí Krisna, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki Paramátmá (a Felsőlélek) minden élőlény szívében, és az őszinte bhakta jóakarója, megtisztítja az anyagi élvezet vágyától annak a bhaktának (hívőnek) a szívét, aki megízleli az Ő üzeneteit, amelyek magukban is hatásosak, ha megfelelően hallják és vibrálják őket. A Bhágavatam rendszeres hallásával és a tiszta bhaktát szolgálva gyakorlatilag minden megsemmisül, ami nyugtalanságot okozhat a szívnek, és a transzcendentális dalokkal magasztalt dicsőséges Úr szerető szolgálata visszavonhatatlanul megkezdődik. Amikor a szerető szolgálat megkezdődik a szívben, a szenvedély (radzsasz) módja, a tudatlanság (tamasz), a kéj és a vágy (káma) eltűnnek a szívből. A bhakta ekkor
megszilárdul a jóságban, és boldoggá válik. Így megszilárdulva a jóság minőségében az ember újjáéled az odaadó szolgálattól és eléri az anyagi társulás alól való felszabadulást (muktit), és tudományosan megismeri az Istenség Személyiségét. Így a szívben lévő minden csomó, minden nyugtalanság darabokra szakad. A gyümölcsöző cselekedetek (karma) megszűnnek, amikor az ember az önvalót tekinti tanítójának.” - Megszabadul a tudatlanság és a szenvedély anyagi kötőerőinek hatásától, s így minden kedvezőtlen dolog, amely a szív mélyén összegyűlt, eltűnik.
- Hogyan fogom megértetni velük a Krisna-tudat üzenetét? Nagyon szerencsétlen és képzetlen vagyok, a legelesettebb. Ezért keresem az áldásodat, hogy képes legyek meggyőzni őket, hiszen én egymagam erőtlen vagyok ehhez.
- Valahogy idehoztál engem, óh, Uram, hogy beszéljek Rólad. Most Tőled függ, sikert érek-e el vagy elbukom — ahogy Te akarod.
- Óh, minden világ tanítómestere! Csak ismételni tudom a Te üzenetedet, ezért ha Te is úgy akarod, tudsz erőt adni, hogy úgy beszéljek, hogy megértsék azt.
- Csak indokolatlan kegyed által tisztulnak meg a szavaim. Biztos vagyok benne, hogy amikor ez a transzcendentális üzenet átjárja a szívüket, örömet fognak érezni, s így megszabadulnak az élet minden boldogtalan körülményétől.
- Óh, Uram, olyan vagyok, akár egy báb a Te kezeidben. Ha idehoztál, hogy táncoljak, akkor táncoltass engem, táncoltass engem! Óh, Uram, táncoltass engem, ahogy Te akarod!
- Nincs odaadásom, tudásom sincs, de erős hitem van Krisna szent nevében. Bhaktivedántának neveznek, s most, ha úgy akarod, beteljesítheted a Bhaktivedánta igazi jelentését.
Aláírás: a legszerencsétlenebb, a legjelentéktelenebb koldus,
A. C. Bhaktivedánta Szvámí,
a Dzsaladuta hajó fedélzetén, Nemzetközösségi Kikötő, Boston, Massachusetts, Amerikai Egyesült Államok.
Kelt: 1965. szeptember 18-án.” – (Az önmegvalósítás tudománya 7.1.)
2010.10.02.