Hol volt, hol nem volt, sok-sok évvel ezelőtt egy indiai kis faluban élt egy ember, akit Gopinak hívtak. A Síva nevű félisten odaadó szolgája volt. Az egész napot csak imádattal töltötte, emiatt pedig a felesége, Laksmí nagyon mérges volt rá. Mivel nem dolgozott, nem volt elég ennivalójuk. Laksmí panaszkodni kezdett a szomszédoknak és azt kívánta, bárcsak több pénze lehetne, hogy jobb életet élhessenek, finom ételeket ehessenek és szép ruhákban járhassanak.
Egy nap nagy mérgesen így kiáltott a férjére: „Hasznavehetetlen vagy!” Felszólította, hogy hagyja el a házat, és csak akkor merészeljen hazatérni, ha már elegendő pénzt keresett.
Gopi nagyon szomorú volt és messzire ballagott, hogy munkát keressen. Mivel már régóta nem is dolgozott, szinte már azt sem tudta, hogyan kell egyáltalán dolgozni. Gopi kimerülten pihent meg egy fa alatt. Az Úr Sívához kezdett imádkozni. Az Úr Síva másik neve az Ásutos, ami azt jelenti, hogy aki könnyedén boldoggá tehető. Az Úr Síva megjelent Gopi előtt.
Gopi így szólt: „Óh Uram, kérlek, add meg nekem a legértékesebb dolgot, amivel a feleségemet elégedetté tehetem!”
Az Úr Síva így válaszolt: „Menj Vrindávanba. Ott találkozni fogsz egy szenttel, akinek Szanátana Gószvámi a neve. Ő megadja majd neked a legértékesebb dolgot.”
Gopi nagyon izgatott lett és sietett, hogy minél hamarabb elérjen Vrindávanba. Azt gondolta, hogy ha Szanátana Gószvámi megadja neki a legértékesebb dolgot, akkor munka nélkül is gazdag ember lesz és még a feleségét is boldoggá, teszi.
Gopi megérkezett Sríla Szanátana Gószvámi lakhelyéhez, Vrindávanba, és tiszteletét fejezte ki a szent előtt.
„Mahárádzs – szólította meg Gopi –, az Úr Síva hozzád küldött engem, hogy te majd megadod nekem a világon a legértékesebb dolgot.”
Szanátana Gószvámi így felelt: „Menj a kunyhó mögé. Ott találsz egy szemétdombot. Épp ott találod, amit keresel.”
Gopi azonnal a kunyhó mögé rohant, és talált is egy különleges követ a szemétdombon. Kiváncsi volt, vajon ez a kő hogy lehet olyan értékes. Visszament hát és meg is kérdezte Szanátana Gószvámitól.
„Fiam, ez nem egy közönséges kő. Hatalmas ereje van. Érintsd bármilyen tárgyhoz, az rögtön arannyá fog változni.”
Gopi nagyon izgatott volt, tüstént haza is ment, hogy megmutassa feleségének a kincset. Együtt elkezdték minden tárgyhoz hozzáérinteni a követ, és valóban: a háztartásukban minden színarannyá változott. Laksmí végre boldog volt! Gazdagok lettek.
Egy napon azonban Laksmínak kétségei támadtak. „Hány olyan embert láttál már a földkerekségen, aki a szemétdombon tartja az értékes dolgokat? Ha ez a szent egy ilyen csodálatos követ a szemétdombon tárol, akkor számára bizonyára nem is értékes. Ez csakis azt jelentheti, hogy van ennél valami sokkal értékesebb dolga is! Az Úr Síva azt mondta neked, hogy a legértékesebb dolgot hozd el, ami a szent birtokában van, te pedig ezt kaptad. Most menj vissza és hozd el a legértékesebb dolgot!”
Szegény Gopi nem értette, hogy a felesége miért nem elégedett az újonnan lelt gazdagsággal. Visszament azért Vrindávanba, hogy megtalálja a valóban „legértékesebb dolgot”.
Amikor Vrindávanba ért, elmesélte Szanátana Gószváminak felesége aggodalmát.
Szanátana Gószvámi így válaszolt neki: „A feleségednek bizony teljesen igaza van. Ez a kő nagy gazdagsággal tud megáldani téged, ám számodra ez nem érték. Most pedig dobd vissza a követ a szemétdombra!”
Amikor Gopi teljesítette a parancsot, így szólt a Gószvámi: „Íme a legértékesebb dolog, amit adhatok neked: az Úr Szent Neve
Haré Krisna Haré Krisna
Krisna Krisna Haré Haré
Haré Ráma Haré Ráma
Ráma Ráma Haré Haré
Ez az egyetlen igazi kincs, minden gazdagságon és jóléten túl, ezen a világon.”
Gopi szíve elérzékenyült és meglágyult Szanátana Gószvámi értékes utasításai hallatán.
Egy egészen más ember tért haza, aki egész úton hazafelé az Úr Krisna Szent Nevét énekelte. Amikor a felesége meglátta őt, elnémult Gopi ragyogásától és meg volt róla győződve, hogy az érintőkő megérintette a férjét és. Gopi elmondott mindent Laksminak és a felesége felismerte, milyen nagyot tévedett. Csatlakozott férjéhez, és ezután nagy boldogságban táncoltak és énekelték a Haré Krisna Mahámantrát. Életük hátralevő részét csupa boldogságban élték le együtt.
Kalér dosa-nidhé rádzsann
Aszti hj éko mahán gunáh
Kírtanád éva krisnaszja
Mukta-szangah parám vradzsét
A Haré Krisna mantra éneklésével bárki eljuthat a legfelsőbb bolygóra(parám vradzsét).
Ez az egyetlen lehetőség a mai kor emberének (kalér dosa-nidhé). Ez egy különösen nagy előny e korban, hogy a Haré Krisna mahámantra éneklésével az ember meg tud tisztulni minden anyagi szennyeződéstől és hazatérhet, vissza Istenhez. Efelől nincs kétség.
Srímad Bhágavatam 4.29.48