… de ha hagyjuk, újra nőnek. Krisna-völgy ebben az évben is erdőket hív a tájba, ezúttal 3,5 hektáron. Erdőket, azaz nem csupán fatermő ültetvényeket, hanem erdőket, életközösségeket. Mert az erdő több szerepet is betölt az életben (máshogy – haszonelvűbben – fogalmazva: több haszonvétele is van, mint csupán a fa).
Árnyat ad, párát lehel a tájra, felhőket szül, tompítja a szelet, felfogja a port, védi és gazdagítja a termőtalajt, békítő menedék az új kor által zaklatott elmének, megnevel számos élőlényt, hogy a szomszédos kertben, szántón és legelőn is rendet tartsanak, gyümölcsöt, zöldséget, gyógynövényt terem, és mellesleg fát is – bölcsőnek és koporsónak egyaránt (elnézést, a lista korántsem teljes). Mindezt úgy, hogy nem kér semmit, csak lehetőséget. Mert az erdő önmagában megújuló, önellátó, egyben nagylelkű azokhoz, akik értékelik és élni hagyják.
Az erdőket nem lehet telepíteni, növeszteni, művelni, levágni. Mert nemcsak a fákból áll. Ahogy hasonlóképpen a kerteknél mondani szokás: az több, mint az azt alkotó részek összessége. Távol a misztikumtól, a puszta megértés síkján: az erdő települ, növekszik, díszlik és sohasem hanyatlik, legfeljebb átalakul.
Aztán azért az embernek is van hatalma. Látszatra telepítheti, művelheti, levághatja, mérgezheti és visszaszoríthatja az erdőket. Elveheti tőlük a lehetőséget. De ha egy picit is őszintébb valaki, akkor rá fog jönni, hogy apró alkatrész csupán az erdőkhöz képest, és nem ő növeszti azokat.
Magyarországon csak nagyon kevés hely létezik, amit ha magára hagynánk, akkor ne lenne ott idővel erdő. Ehhez képest ma még az ország egynegyedén sincs erdő (annak is csak kis része a valóban erdő, nem pedig ültetvény). Persze az embernek is megvan a helye a természetben. Gazdálkodhat, termeszthet, gyarapodhat, de ha jól csinálja, nem vesz el sok helyet az erdőktől. Ha nem jól csinálja, akkor igen.
Krisna-völgy 270 hektáros felületéből az elmúlt 21 év alatt egyre több helyet adunk vissza az erdőnek (alig 10 %-ról indultunk és jelenleg 22 %-ot meghaladó az erdősültség). A hagyományos, nem kihasználó gazdálkodás mellett a táj biológiai kapacitása növekszik, nem csökken (és még csak nem is stagnál). A megújuló energiaforrásként használt tüzifa végett ugyan mi is adtunk teret faültetvényeknek, de idővel ezeket is szeretnénk erdőként látni, az újabb törekvéseinknél pedig már csak az erdőknek szeretnénk lehetőséget adni. Azért, hogy biztassuk megjelenésüket, magunk is ültettünk csemetéket – nevezhetjük ezt telepítésnek.
Ezúttal cser, gyertyán, kocsányos tölgy, magas kőris, korai és hegyi juhar, mézgás éger és némi vadgyümölcs fákat vittünk a tájba (közel 30 000 példányt), hogy majd egykoron alkossanak erdőt. Úgy, ahogyan mindig is tették. És ha nemes voltuknál fogva az erdők úgy gondolják majd, akkor adjanak értékeikből az arra méltóknak. Ahogyan mindig is tették.