Számos véleményt hallottunk már hajléktalanokról, a hozzájuk fűződő viszonyulásokról, intézkedésekről, de vajon kinek a kötelessége segíteni az elesetteket? Ítélkezés helyett, inkább segítséget kellene nyújtanunk? Ki az, akinek támogatnia kell bajba jutott embertárasainkat?
Elindult a Hir24.hu internetes portál különleges cikksorozata az Élet-Stílus rovatban, amely fontos, nehéz, olykor kényes vagy éppen fogós társadalmi és etikai kérdésekben a különféle világvallások képviselőit szólaltatja meg.
A Védák, azaz az ősi indiai szent iratok úgy jellemzik a társadalmat, mint az emberi testet. A test minden egyes részének megvan a maga funkciója, azonban mind ugyanazt a célt szolgálja: a test egészségét. A négy varnának, vagyis társadalmi rendnek hagyományosan megvan a maga sajátos feladata, szerepköre a társadalomban, melyek közül mind hasonlóan szükséges, és egyik sem magasabb rendű a másiknál. Ha azok minden tagja felelősséggel végzi a kötelességét, akkor az így létrejövő egészséges közösségben valamennyi ember biztonságban érezheti magát.
Nincs olyan társadalmi réteg, intézmény, vagy személy, akinek a segítő szándékára ne lenne szükség. Ami azonban egyedül a vallásos emberek sajátja, az a lelki gondozás: a lehajolás, meghallgatás, megértés, vigasz, reménység, végső soron a szeretet, és hit közvetítése. Közel jutni az emberekhez, gondjaikhoz, azokra pozitív alternatívát adni nem könnyű egy olyan világban, ami alapvetően nem igazán alkalmas a felhőtlen boldogság elérésére. A hit által azonban olyan eszközt tudunk adni a bajba jutottak kezébe, mellyel az életük, a világszemléletük, tehát saját sorsuk is megváltoztatható. Eszközeinkkel ki tudjuk vezetni őket a pszichés betegségekből, a kilátástalanságból, vissza tudjuk adni önbecsülésüket és mindenki által elérhető célt tudunk mutatni.
Ahogyan a testet is apró, együttműködő sejtek alkotják, úgy a társadalom egésze is egyénekből áll, a kisebb-nagyobb emberi közösségek tagjai tehát mind-mind felelősek egymásért. Ha az egyének tudatosak arról, hogy róluk is Isten gondoskodik és minden javukra az Ő jóváhagyásával tesznek szert, akkor képesek lesznek nem csupán a maguk jólétéért élni és dolgozni, hanem megosztani másokkal, amit kapnak. Egy ilyen Isten-központú társadalomban mindenkinek jut étel és biztonságos fekhely.
Gandharvika préma dászi (Szilaj Péterné)
Vaisnava (krisna hívő) lelkész