Rāma-navamīt Chaitra hónap fényes holdciklusának 9. holdnapján ünnepeljük minden esztendőben. Ezen a napon jelent meg az Úr Rāmacandra a Nap dinasztiájában. Mindamellett, hogy ragyogó uralkodó, akinek idején India vagyis Bhārata földjén hatalmas birodalom terült el, igazságos és jószívű vezető, akit nagyon szeretett egész népe. Kiváló és példás férj, aki egész életével, tetteivel példát mutatott nem csak kora emberének, hanem az utókor szülötteinek is. Vallásos és erényes uralkodó, aki hibátlan jellemével egy szakrális királyság élén a lelki élet terén is visszavezette népét Istenhez. Az Úr Rāmacandra, Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének 7. alászállt formája, úgynevezett līlā-avatárja, aki cselekedetein, kedvletelésein keresztül, sokszor jelképesen adta át tanításait.
A Föld legősibb eposza a Rāmayāṇa valamint a Bhāgavata-Purāṇa (a Srīmad Bhāgavatam) részletesesen elmeséli az Úr Rāmacandra történetét, száműzetését, feleségének elrablását és azt, hogy mindeközben végig rendíthetetlen maradt.
Az Úr Rāma: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége alászállt Śrī Rāmaként, elfogadva, hogy tiszta bhaktájának, Daśaratha Maharājának, Ayodhyā királyának fia legyen. Az Úr Rāma teljes részeivel együtt szállt alá, akik mindannyian öccseiként jelentek meg.
A Tretā-yugában, Caitra hónapjában, a telő hold kilencedik napján az Úr megjelent, ahogyan szokott, hogy megszilárdítsa a vallás elveit, s hogy elpusztítsa a zavaró elemeket. Még fiatal fiú volt, amikor egyszer segítséget nyújtott Viśvāmitrának, a nagy szentnek: megölte Subāhut és ellátta a baját Mārīcānak, a boszorkánynak, aki örökké megzavarta a szenteket kötelességeik mindennapos végrehajtásában. A brāhmaṇáknak és a kṣatriyáknak együtt kell működniük az emberek érdekében. A brāhmaṇa bölcsek arra törekszenek, hogy a tökéletes tudás segítségével felvilágosítsák az embereket, a kṣatriyák feladata pedig az, hogy védelmezzék őket. Az Úr Rāmacandra ideális király volt, aki fenntartotta és megvédelmezte az emberiség legmagasabb rendű kultúráját, amelyet brahmaṇya-dharmának neveznek. Az Úr legfőképpen a tehenek és a brahmānak védelmezője, s ezzel növeli a föld gazdagságát. A vezető félisteneket nagyhatású fegyverekkel jutalmazta meg, hogy Viśvāmitra segítségével legyőzhessék a démonokat. Az Úr Rāma jelen volt Janaka király íj-áldozatán, és Śiva legyőzhetetlen íját kettétörve feleségül vette Sītādevīt, Janaka Mahārāja leányát.
Miután megházasodott, tizennégy évre az erdőbe vonult száműzetésbe apja, Daśaratha Mahārāja utasítására. Hogy segítse az irányító félisteneket, tizennégyezer démont pusztított el. A démonok cselszövése következtében Rāvana elrabolta feleségét, Sītādevīt. Az Úr Rāma barátságot kötött Sugrīvával, és segített neki megölni Vālit, Sugrīva fivérét. Az Úr Rāma segítségével Sugrīva lett a Vānarák (a gorillák egy fajának) királya. A király egy lebegő hidat építette kőből az Indiai-óceánon, s így eljutott Laṅkāra, Rāvana birodalmába, aki elrabolta Sītāt.
Rāvanát később megölte, és Rāvana fivérét, Vibhīṣaṇát ültette Laṅkā trónjára. Vibhīṣaṇa Rāvaṇának, a démonnak a fivére volt, de az Úr Rāma megáldotta őt, hogy legyen halhatatlan. A tizennégy év leteltével, amikor Laṅkān mindent elrendezett, az Úr visszatért királyságába, Ayodhyāba egy virágrepülőgépen.
Testvérének, Śatrughnának azt az utasítást adta, hogy támadja meg Lavaṇāsurát, aki Mathurā fölött uralkodott — s a démon el is pusztult. Az Úr Rāma végrehajtott tíz aśvamedha áldozatot. A Sarayū folyóban távozott el, fürdés közben. A nagy eposz, a Rāmāyaṇa az Úr Rāma e világi tetteinek történetét beszéli el. A hiteles Rāmāyaṇát a nagyszerű költő, Vālmīki írta.” – SB 1.12.19., magy.
” Az Úr Rāma a félistenek imáira válaszolva, vágyukat teljesítve megjelent, hogy megleckéztesse az istentagadó Rāvanát. Elfogadta Rāvana kihívását, s ennek teljes történetét írja le a Rāmāyaṇa. Mivel az Úr Rāmacandra az Istenség Személyisége volt, olyan emberfölötti tetteket hajtott végre, amelyekre egyetlen emberi lény, még az anyagi fejlettség terén oly kiváló Rāvana sem volt képes. Az Úr Rāmacandra királyi utat épített az Indiai-óceán fölé olyan kövekből, amelyek a vízen lebegtek. Korunkban a tudósok számtalan kutatást végeztek már a súlytalanságot illetően, aṁ súlytalanságot sehol nem lehet létrehozni. Ezt az állapotot, amelynek révén hatalmas bolygók keringenek és lebegnek az űrben, az Úr teremtette, ezért súlytalanná változtatta a föld köveit is, és egy olyan kőhidat épített a tengeren, amelynek nem volt egyetlen tartópillére sem. Ez Isten hatalmának megnyilvánulása.” – SB 1.3.22., magy.
“Az Úr Rāmacandra teljes inkarnáció, aki teljes mértékben rendelkezik a hat fenséggel, ezért ez a vers kaleśaḥnak, minden fenség Urának nevezi.” SB 2.7.23., magy.