Lehetséges, hogy valaki lecseréli a hazáját? Van olyan eset, ami indokolttá teheti a kivándorlást? Vajon azért születünk egy adott országba, mert ott van dolgunk? Mi a magasabbrendű és mi a legfontosabb feladatunk? Az anyagi világ határozza meg az elégedettségünket, vagy esetleg más?
Ezen a héten egy, a 20-35 éves korosztály kivándorlási kedvét is firtató, a Budapest Bridge és a Kutatólabor által készített felmérésben megjelent adat kapcsán kérdeztük a világvallások képviselőit. A felmérésben szereplő 48 %-os kivándorlási kedvről szóló adat talán túlzónak tűnhet, mégis a – közvetlenül, vagy közvetve nagyon sokakat érintő – kivándorlási trendről és a „hazacseréről” egyre többet esik szó nemcsak a médiában, de a baráti beszélgetéseken, és természetesen a nagypolitikában is.
A konkrét kérdésünk így hangzott: Mi a véleménye arról, ha valaki új hazát keres magának? – írja a Hír24 Isten tudja rovatában Rába Géza rovatvezető.
A hinduizmus tanításai szerint az ember elsődleges “élethivatása” a folyamatos istenkeresés és másodlagosan személyiségének / adottságainak e világban való kibontakoztatása és megélhetésének biztosítása (maga és családja számára).
Elsődleges nézőpontból tehát az új haza keresése nem befolyásolja az Istennel való kapcsolatot, hiszen Ő a világ Teremtője és ezért minden nemzetet a sajátjának tekint a teremtésében – így elmondható, hogy Isten nézőpontjából mindannyian egy nagy lelki család tagjai vagyunk, az Ő gyermekeiként. Krisna a teremtményeinek szabad akaratot adott, ami feltétlen szeretetének egyik megnyilvánulása, amivel az emberek saját belátásuk szerint élhetnek.
Másodlagos nézőpontból az ember tehetsége szerinti hivatásának és társadalmi szerepének betöltése szintén fontos. Elsődleges felelőssége önmagára és családjára van, aztán szűkebb közösségére, majd tovább menve községére, ahol lakik és nemzetére is. Tehát a társadalom tagjainak felelősségük van együttesen hozzájárulni a “közjó” megteremtéséhez és fenntartásához. A társadalom vezetői pedig törekednek biztosítani egy adott államformában az emberek gazdasági, erkölcsi, lelki stb. jólétét. Gazdasági nézőpontot tekintve a társadalom vezetői a termelésre (munkára) és megélhetésre biztosítanak lehetőséget az állampolgárok számára és a javak elosztásával is igyekeznek elősegíteni egy adott társadalom gazdasági stabilitását.
A védikus társadalmat nem lehet teljesen összehasonlítani a jelenlegi fogyasztói társadalommal, amelyben több gazdasági elemző szerint több “virtuális” pénzforgalom van fedezet nélkül, mint kellene és ebből gazdasági válságok lehetnek. A védikus társadalom gazdasági alapját a megtermelt tárgyi értékek előállítása és értékarányos cseréje, valamint a pénzként használt nemesfém jelentette, ami így közvetlen érték volt.
Tornóczky Gusztáv József
Hindu/vaisnava (Krisna-hívő) oktató
A többi vallás képviselőjének véleményét a témában az alábbi linken tekinthetik meg >>