Az Indirā-ekādaśī böjtnap dicsőségét a Brahma-vaivarta-purāṇa írja le az Úr Kṛṣṇa és Yudhiṣṭhīra Mahārāja közötti párbeszédében.
Mahārāja Yudhiṣṭhīra így szólt, „Óh, Kṛṣṇa! Óh, Madhusūdana, Madhu démon elpusztítója! Mi a neve annak a böjtnapnak (ekādaśīnak), amely szeptember/október havában a fogyó hold idejére esik? Milyen szabályok és előírások vonatkoznak a betartására, és milyen érdemet lehet elnyerni azáltal?”
Az Úr Kṛṣṇa így válaszolt, „E szent böjtnap neve Indirā-ekādaśī. Aki ezt az ekādaśīt megtartja, megszabadíthatja ősatyáit, és valamennyi bűnös visszahatásuk megsemmisül.
„Óh, király! Volt egy Indrasena nevű király, aki a Satya-yugában élt. Nagy hozzáértéssel győzte le az ellenségeit, és jólétet teremtett a királyságában, Māhismatipurīban. Boldogan élt gyermekei és unokái körében. Mindig nagyon ragaszkodott az Úr Viṣṇu odaadó szolgálatához. A lelki tudásban állandóan elmerült hívőként (bhaktaként) azzal töltötte az idejét, hogy Śrī Govinda, a megszabadulás adományozója szent neveit énekelte.
„Egy napon, amikor a király boldogan üldögélt a királyi trónján, hirtelen megjelent előtte Nārada Muni az égből. Amikor a király megpillantotta a nagy bölcset, összetett kezekkel azonnal felállt, és felajánlotta neki a tiszteletteljes hódolatát. Tizenhat kellékkel illő módon imádta a szentet. Miután a bölcs békésen helyet foglalt, megkérdezte Indraszenát, ’Óh, nagy király! Mindenki boldog, mindenkinek jól megy a sora a királyságodban? Megszilárdult az elméd a vallásos elvekben, és az Úr Viṣṇu odaadó szolgálatát végzed?’
„A király így válaszolt,’Óh, legkiválóbb bölcs! A kegyedből minden jó és kedvező. Ma sikeressé vált az életem, mivel megpillanthattalak és áldozataim bemutatása így meghozta gyümölcsét. Óh, bölcs a félistenek között! Kérlek, mondd meg, miért kerestél fel?’
„Nārada Muni meghallgatta a király alázatos szavait, majd így szólt, ’Óh, oroszlánhoz hasonlatos király! Hallgasd meg, milyen csodálatos dolog történt velem! Ó legkiválóbb király! Egy alkalommal az Úr Brahmā bolygójáról Yamarāja hajlékára, a pokolbolygókra mentem. Yamarāja tiszteletteljesen üdvözölt és illő módon imádott engem. Miután kényelmesen elhelyezkedtem, imákat ajánlottam fel a kegyes, igazságos Yamarājának. Később megláttam jámbor apádat Yamarāja seregében. Azért került oda, mert megszegte egy fogadalmát. Óh, király! Megkért engem, hogy adjak át neked egy üzenetet. Így szólt, ’A fiam, Indrasena, Māhismatipuri királya. Óh, uram, kérlek, mondd meg neki, hogy az előző életemben elkövetett bűnös tetteim miatt most Yamarāja hajlékán élek. Tartsa meg ezért az Indirā-ekādaśī böjtnapot, és adja át nekem ennek eredményét. Akkor megszabadulok a jelenlegi élethelyzetemből.’ Nārada Muni így folytatta, ’Óh, király! Ezt kéri tőled az apád. Ezért meg kell tartanod az Indirā-ekādaśī böjtnapot, hogy az apád a lelki világba juthasson.’
„Indrasena király így szólt, ’Óh, bölcs a félistenek között! Kegyeskedj elmagyarázni nekem, milyen folyamattal kell megtartani ezt az Indirā-ekādaśīt.’
„Nārada Muni így válaszolt, ’Az ekādaśī előtti napon kora reggel meg kell fürdened, és nagy hittel kell felajánlanod az adományokat, hogy elégedetté tedd az ősatyáidat. Ekādaśīnapján csak egyszer ehetsz, és éjjel a padlón kell aludnod. Kora reggel kell felkelned, mosd meg a fogadat, a kezed, a szád és fürödj meg. Ezután fogadd meg, hogy nem adod át magad semmilyen anyagi élvezetnek, és tarts teljes böjtöt! Imádkozz az Úrhoz is, ezekkel a szavakkal, ’Óh, lótusszemű Uram, Nálad keresek menedéket.’
„Ezután, délben, az oltáron lévő śālagrāma-śīlā előtt ajánld fel az adományokat az ősatyáknak, a megfelelő szabályok és előírások szerint. Majd a szent tanítókat (brāhmaṇákat) kell imádnod azzal, hogy pompásan megvendégeled őket és adományozol nekik. Az ételek maradékait a teheneknek kell adni. A nap folyamán az Úr Hṛśīkeśát (minden érzék mesterét) imádd, ajánlj fel neki nagy odaadással szantálpépet, virágokat, füstölőt, ghī-lámpást és ételeket. Éjjel ébren kell maradnod, énekelj az Úrról és emlékezz a Legfelsőbb Úr neveire, formáira, tulajdonságaira és kedvteléseire. Másnap reggel imádd az Úr Harit, és vendégeld meg a brāhmaṇákat. Utána törd meg a böjtöt azzal, hogy együtt étkezel a fivéreiddel, gyermekeiddel, unokáiddal és rokonaiddal, teljes csendben. Óh, király! Ha megtartod ezt az ekādaśīt, ahogyan most elmondtam neked, az apád biztosan eljut az Úr Viṣṇu legfőbb hajlékába.’ Miután mindezt elmondta, Nārada Muni eltűnt.
„Indrasena király szigorúan, Nārada Muni utasításai szerint megtartotta ezt az ekādaśīt, gyermekei, szolgái és mások kíséretében. Ennek eredményeképpen virágok záporoztak alá a mennyből, és Indrasena király apja, Garuḍa hátán, azonnal az Úr Viṣṇu hajlékába emelkedett. Indrasena király most már minden akadály nélkül uralkodott a királyságában. Élete végén rábízta királyságát a fiára, ő maga pedig visszatért a lelki világba. Ilyen dicsőséges az Indirā-ekādaśī. Aki erről hall, vagy olvas, megszabadul minden bűnös visszahatástól, és végül visszatér az Úr Viṣṇu legfőbb hajlékára.”