Mi a cölibátus célja?

Admin Filozófia, Hírek

Minden vallásban van cölibátus? Miért alkalmazzák, vagy miért nem alkalmazzák a különböző vallások a nőtlenséget? Tényleg szükséges a szent élet beteljesítéséhez a szexualitás elvetése, vagy épp a házasság intézményének megtagadása?

A vallások képviselőit megszólaltató Isten tudja rovatunkban ezúttal egy olyan kérdést tettünk fel, amiről igencsak megoszlanak a vélemények a különböző vallások között, de a világi emberek szinte mindegyikének ugyancsak van róla véleménye. A heti kérdésünk a cölibátusra vonatkozott és tekintve, hogy jelentősen különbözik a gyakorlat a keresztény világban is, ezért két különböző felekezet (római katolikus, evangélikus) képviselőjét is megkérdeztük a témában.

A konkrét kérdésünk így hangzott: Alkalmazzák-e az Ön vallásában a cölibátust, mi a véleménye a róla? – írja Rába Géza a Hír24 Isten tudja rovatában.

A Krisna-hívők nemi életet csak házasságon belül, gyermeknemzés céljából élnek. Nem csak a nőtlen szerzetesek, de még a házas hívők is gyakorlatilag cölibátusban élnek.

A cölibátus jelentőségének megértéséhez tisztázni kell, hogyan kerültünk az anyagi világba. Eredeti otthonunk a lelki világ, ahol Isten – akit mi Krisnának nevezünk – az a személy, akit mindenki szeretettel szolgál, Ő az eredeti élvező és mindenki más az Ő öröméért van – ez a kölcsönösség teszi igazán elégedetté az élőlényeket is. Ezt a helyzetet megirigyelve támad fel bennünk a vágy, hogy Istentől függetlenül élvezhessünk, és erre való az anyagi világ, ahol Májá, az anyagi energia abban a szabadság-illúzióban tart bennünket, hogy sorsunkat irányíthatjuk és Istenhez hasonlóan zavartalanul élvezhetünk.

A fizikai test élvezetei közül a legerősebb a nemi élvezet – erről a világirodalom számtalan alkotása tanúskodik. Ugyanakkor valamennyien megtapasztaljuk előbb-utóbb, hogy ez az anyagi boldogság csalóka: ha más nem, a betegségek, az öregség, a sok egyéb szenvedés, majd a halál előbb-utóbb meggyőz bennünket arról, hogy rossz üzletet kötöttünk, amikor a lelki világból idejöttünk.

Ám Krisna kijelenti a Bhagavad-gítában, hogy következő életében az élőlény aszerint fogad el egy új testet, hogy halála pillanatában mire gondol. Nyilvánvaló, hogy amire életünk során összpontosítottunk, az jut ilyenkor is eszünkbe. Ha ebben a kritikus pillanatban valamilyen anyagi ragaszkodás foglal le bennünket (ragaszkodás az ételekhez, hatalmunkhoz, munkánkhoz, szerepeinkhez, nemiséghez), akkor újra meg kell itt születnünk.

Mi, Krisna-tudatú hívők, életünk céljává tűztük ki, hogy helyreállítsuk kapcsolatunkat Istennel, akitől elfordulva ide jöttünk az anyagi világba, és visszamenjünk Hozzá. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha vágyainkat annyira meg tudjuk tisztítani, hogy halálunk pillanatában nem kívánunk semmi mást, csak Istent. Ezt a tisztulást segíti a nemi élvezetektől való tartózkodás.

Madhupati dász (Mérő Mátyás)
Vaisnava (Krisna hívő) lelkész

A többi vallási képviselő hozzászólását itt olvashatja: http://www.hir24.hu/elet-stilus/2015/02/26/szexmentesseg-notlenseg-es-a-szent-elet/