A biokertben a növényvédelem egyik legfontosabb elve a megelőzés. A kártevőkkel táplálkozó élőlények, az ún. természetes ellenségek ezért fő szövetségeseink.
Számítások szerint például egy széncinege pár és éves szaporulata összesen 80-120 kilogramm rovart és lárvát fogyaszt el évente. Ezért a főként rovarokkal táplálkozó odúlakó madárfajok téli etetése és lehetőség szerinti megtelepítése a fenntartható kertészkedés és gyümölcsészet egyik legkifizetődőbb beruházása.
Mikor etessük a madarakat?
Amint beköszöntenek az első fagyok – különösen miután ezek tartóssá válnak – vagy leesik az első hó, el lehet kezdeni az etetést, amit folytatni kell egészen ezek megszűntéig, akár márciusig is.
Lényeges az etetés folyamatossága!
A madarak gyorsan megszokják és számítanak az etetőhelyek táplálékkínálatára, évről-évre akár messziről is visszatérnek a stabil etetők közelébe telelni, ezért ha váratlanul abbahagyjuk az eleség pótlását, rengeteg madarat hozhatunk nehéz helyzetbe. Az etetőre járó kistestű, gyakran alig 4,5 – 10 gramm (!) körüli testtömegű madarak számára -10 Celsius alatti hőmérsékleten a tartalékok csak arra elegendőek, hogy át tudják vészelni a fagyos éjszakát. Ha másnap reggeltől nem tudnak kielégítően táplálkozni az alig 5-6 órányi nappali periódusban, például azért, mert nem töltöttük fel az etetőt, könnyen elpusztulhatnak a következő hideg éjszakán.
Etetőanyagok
Legfontosabb a nem sózott, nem pirított, magas olajtartalmú fekete (ipari) napraforgó. A szotyiba lehet apró szemű magvakat: kölest, muhart stb. keverni.
Az olajos magvak mellett gyümölccsel, elsősorban a legolcsóbb almával is etessünk. Ezeket lehetőleg szúrjuk fel bokrok és fák ágcsonkjaira (de néhányat a talajra is tehetünk), így a madarak hóeséskor is hozzáférhetnek ezekhez, míg a földre szórt élelem mindaddig elérhetetlen számukra, amíg el nem takarítjuk a havat. Az almát gyakorlatilag minden lágyevő, tehát rovarokat (is) fogyasztó madár kedveli, így nagy segítséget nyújthat a vonulás helyett áttelelő madaraknak (pl. barátposzáta, házi rozsdafarkú, csilpcsalpfüzike).
Soha ne adjunk
az énekesmadaraknak kenyeret, kenyérmorzsát, mert ezek erjedésnek indulva gyomor- és bélgyulladást, akár a madarak pusztulását okozhatják. (A vízi madarak: hattyúk, récék, libák számára az alkalmi kenyérfogyasztás nem jelent egészségügyi problémát).
Hol etessünk, milyen etetőtípusokat használhatunk?
A kihelyezés módja és működési elve szerint számos etetőtípust különböztetünk meg. Az etetőre látogató madarak közül több is, például a rigók, a vörösbegy és a magevők jobban szeretnek a talajon táplálkozni, míg mások inkább a talajszint felet vagy kimondottan az ágak között (például a királykák és az őszapók) érzik jól magukat, ezért az etetőkön lehetőleg több szinten is kínáljuk fel az eleségeket.
Az etetésről, az etetővel együtt alkalmazható madárvédelmi eszközökről (itató, mesterséges odúk) és a Madárbarát kert programról további részletes információk és számos érdekes videó található az MME honlapján:
Madárbarát kert program
Biokertészként az a célunk, hogy a madarak fészkelési időben is a kertünkben maradjanak, hiszen ilyenkor pusztítják a legtöbb kártevőt. Kertekben, gyümölcsösökben főként a B-típusú odúkból (röpnyílás 3,2 cm átmérőjű, az odú 15x15x30 cm-es) érdemes nagyobb mennyiséget kihelyezni – hektáronként minimum 3, maximum 8 odút. Ebben fészkel a széncinege, a csúszka, valamint a költési időben főleg rovarevő házi– és mezei veréb.
A kék- és barátcinkék számára az A-típusú odúkból (röpnyílás 2,8 cm átmérűjű, az odú 15x15x30 cm-es) is helyezzünk ki néhányat – számuk ne legyen több a B-típusúak 10-20%-ánál.
A kert cserjés szigeteibe, vagy az épületek eresze alá helyezhetjük ki a C-típusú odút (röpnyílás négyzet alakú, oldalfal szélességű, az odú 15x15x25 cm-es) a rozsdafarkúak, légykapók, vörösbegyek számára.
Az odúk lehetőleg árnyékban legyenek, bejáratuk ne északra nézzen, és ne lógjanak eléjük ágak. Az odúkat függesztve helyezzük ki, a szabad lengés nem zavarja a madarakat, de ha az ághoz, törzshöz ütődik, az már zavaró a számukra.
Az odút érdemes nyitható tetejűre készíteni, hogy késő ősszel könnyen elvégezhessük a karbantartást: a fészekanyagot dobjuk ki belőlük. Így meggátoljuk a paraziták áttelelését, és előkészítjük az odút téli madármenedéknek, és a jövő évi költéshez. Fontos tudni, hogy az odúkat érdemes télre is kint hagyni, mert az énekesmadarak (sőt, egyes kisemlősök, például a pelék is) búvó- és pihenőhelyként használják.
További útmutatást kaphatunk, és kész odúkat is vásárolhatunk a Magyar Madártani Egyesületnél (www.mme.hu).
A madarak mellett sok kártevőt elpusztítanak többek között a fürkészdarazsak, katicák, fátyolkák, zengőlegyek és fülbemászók is. Hogyha nem használunk mérgező vegyszereket a kertben, akkor ezek a fajok maguktól is megtelepszenek. Mindazonáltal, életfeltételeiket nagyban javíthatjuk néhány egyszerű módszerrel.
A levéltetvek pusztítói a fülbemászók. Őket lefelé fordított, fagyapottal, szénával megtömött virágcseréppel (legjobb fára felfüggesztve) csalogathatjuk a gyümölcsfáinkra.
A fülbemászók – riasztó hangzású nevükkel ellentétben – nem másznak a fülünkbe, ellenben falánk levéltetű-evők. A képen egy fára függesztett fülbemászó-menedék (Forrás: biobodza.hu)
A zengőlegyek lárvái levéltetvekkel, imágóik (a kifejlett rovarok) virágporral és nektárral táplálkoznak. Ezért ha virágokban gazdag díszcserjéket telepítünk a kertbe, növelhetjük a számukat. Különösen az ernyős és fészkes virágú növényeket kedvelik. Nagy sikert arathatunk a nyári orgona (Buddleia) telepítésével, mert illatos virágai erősen vonzzák a szép nappali lepkéket is.
A sünök a biokert legfőbb csigapusztítói. Szürkületkor kezdenek mozogni, a nappalt általában cserjés-fás területeken pihenéssel töltik. Már néhány sűrű cserjefolt meghagyásával vagy ültetésével segíthetjük őket, de még jobb, ha levágott ágakból, gallyakból alakítunk ki a számukra menedékhelyeket.
Kun András