1965. szeptemberében egy idős, sáfrányszínű indiai leplekbe öltözött, homlokán a méltóságteljes vaiṣṇava tilak jelével díszített indiai szerzetes lépett New York kikötőjébe. Mindössze hét dollárt, néhány szett ruhát és két útiládányi könyvet vitt magával. Ez az arisztokratikus szerzetes A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda volt, akit a lelki tanítómestere küldött Indiából a nyugati világba, hogy széles körben prédikálja a Bhagavad–gītā üzenetét.
Śrīla Prabhupāda, aki szinte egy fillér nélkül érkezett Amerikába, mindössze tíz rövid esztendő leforgása alatt létrehozott egy világméretű közösséget azok számára, akik az indiai bhakti-jóga ősi tudományát gyakorolják, 75 kötetnyi könyvet írt, valamint több mint 108 központot alapított öt kontinensen, a Hare Kṛṣṇa mantrát pedig jól ismert kifejezéssé tette szerte a földkerekségen.
Az örökség
Śrīla Prabhupāda sikere egy olyan lelki tradíción nyugszik, melynek gyökerei egy 5000 évre visszavezethető tanítványi láncolatból erednek. Śrīla Prabhupāda az Úr Kṛṣṇa Bhagavad–gītāban lefektetett üzenetét hozta el: hogy minden lélek örökkévaló, és hogy a boldogságot akkor érhetjük el, ha felébresztjük a mindenkit vonzó Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez fűződő szerető kapcsolatunkat.
Śrīla Prabhupāda egy, a XVI. századból eredő szent és avatar, Śrī Caitanya Mahāprabhu láncolatába tartozó lelki tanítómester volt, mely láncolat azt tanította, hogy az örömteli lelki azonosságunkra való ráébredés legjobb útja az Úr neveinek, különösen a Hare Kṛṣṇa mahamantrának az éneklése.
A láncolat
Az Úr Caitanya tradíciójában több lelki tanítómester követte egymást egészen Śrīla Bhaktivinoda Thakuráig, aki a Bengáli Reneszánsz egyik jelentős gondolkodója, vezető filozófusa, tudósa és lelki reformere volt. Egymaga képes volt újjáéleszteni az Úr Caitanya tanításait a XIX. század végi, XX. század eleji Indiában. Śrīla Bhaktivinodát a kortárs tudósok is kora legbefolyásosabb gauḍīya vaiṣṇava vezetőjeként üdvözöltek. Fia, Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Thākura apja örökségét a Gauḍīya Math megalapítása által vitte tovább, melynek Indiában hatvannégy aga nőtt és külföldön is három központot tartott fenn. A Śrīla Bhaktivinoda által bevezetett, később pedig Śrīla Bhaktisiddhānta által továbbfejleszett misszió a vaiṣṇavizmus “leghatalmasabb reformmozgalmává” nőtte ki magát a XIX-XX. század eleji Bengáliában.
Śrīla Prabhupāda 1922-ben találkozott Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatīval, és fogadta el őt gurujának.
A misszió
Śrīla Prabhupāda 1933-ban fogadott el hivatalos gauḍīya vaiṣṇava avatást Bhaktisiddhānta Sarasvatītól, aki kiválasztotta és arra utasította tanítványát, hogy terjessze angol nyelven az Úr Caitanya Mahāprabhu üzenetét a nyugati világban. Egyszer azt kérte Śrīla Prabhupādától: “Ha bármikor is pénzhez jutsz, nyomtass könyveket.”
Śrīla Prabhupāda mindkét utasítást élete missziójává tette. Hamarosan, 1944-ben egy magazin, a Vissza Istenhez kiadásába kezdett. Egymaga gépelte, korrektúrázta, adta ki és osztotta a magazint India utcáin.
1956-ban Vrindavan szent városába költözött, 1959-ben pedig elfogadta az élet lemondott rendjét, a sannyast. 1965. augusztus 13-aṅ szállt fel egy teherhajó, a Jaladuta fedélzetére. Két szívroham, betegség és rosszullét után Śrīla Prabhupāda 1965. szeptember 17-én érkezett meg Amerikába. Míg a hajó a bostoni kikötőbe nem ért, két költeményt írt, melyben feltárta az Úr Kṛṣṇān való alázatos függését missziója sikere érdekében.
Egyik versében így folyamodik az Úr Krṣṇához: “Hogyan fogom megértetni velük (az amerikai közönséggel) a Kṛṣṇa-tudat üzenetét? Nagyon szerencsétlen és alkalmatlan vagyok, s a legbűnösebb. Ezért kérlek, áldj meg, hogy képes legyek meggyőzni őket, hiszen egymagamban gyenge vagyok ehhez.”
A kezdet
Śrīla Prabhupāda kezdetben Butlerben lakott, és később, 1966-ban költözött New Yorkba. Számos hippi csoportosult köré, hogy meghallgassa tanításait. Végül a Második Sugárút 26. szám alatt nyitott egy üzlethelységet. 1966. július 13-án bejegyeztette a Kṛṣṇa-tudat Nemzetközi Szervezetét, az ISKCON-t. 1966 augusztusában került sor a Hare Kṛṣṇa mahāmantra első nyilvános éneklésére.
Śrīla Prabhupāda 1966-ban megalapította az ISKCON Press-t, a gauḍīya vaiṣṇava irodalom kiadóját. 1967-ben San Franciscoba utazott, ahol a Mantra Rock Dance rendezvényen már a Hare Kṛṣṇa mahamantrát énekelték. Ugyanitt rendezte meg az első Jagannātha Ratha–yātrāt is. 1968-ban a Macmillan kiadta Śrīla Prabhupāda Bhagavad–gītā magyarázatát.
Ugyanebben az évben küldte el Śrīla Prabhupāda három házaspár tanítványát Londonba, akik 1969-ben találkoztak a Beatles tagjaival. Az Apple Records aztán kiadta a Hare Kṛṣṇa mantrát, mely már első nap 70 ezer példányban kelt el, és megjelent a Top of the Pops adásában is. Śrīla Prabhupāda 1969-ben látogatott Londonba, ahol John Lennon birtokán lakott.
A terjeszkedés
1970-re Śrīla Prabhupāda az Egyesült Államokban, Angliában, Indiában, Ázsia egyes területein, Dél-Amerikában és Ausztráliában is alapított templomokat. Ebben az évben nyugati tanítványaival együtt tért vissza Indiába, s alaposan kidolgozott tervei voltak az ott tartózkodása kapcsán. Több központot is nyitott az országban, többek között Mumbaiban, Vṛndāvanāban és Māyāpurban.
1971-ben a Szovjetúnióba látogatott, ahol egy fiatalembert avatásban részesített.
Később az ISKCON ügyeinek kezelésére létrehozta a Vezető Testületet (Governing Body Commission).
Śrīla Prabhupāda 1977. novemberében távozott e világból. Addigra az alábbi eredményeket könyvelhette el:
• Több mint száz templomot és farm közösséget alapított.
• Hét alkalommal utazta körbe a világot
• Több mint 5000 tanítványt részesített lelki avatásban
• Több mint 80 könyvet írt
• Megalapította a világ legnagyobb védikus irodalmat kiadó és terjesztő cégét
• Elindította a világ legnagyobb vegetáriánus segélyszervezetét
• Indiai kulturális fesztiválokat (Szekérfesztivál és egyebek) vezetett be több tucat nyugati városban
• Farmközösségek létesítésén keresztül vezette be világszerte az “egyszerű életmód, emelkedett gondolkodás” elvét
Śrīla Prabhupāda volt az, aki beteljesítette az Úr Caitanya 500 évvel ezelőtti jóslatát, miszerint “minden faluban és városban” hallani fogják az Úr Kṛṣṇa szent nevét.
A robbanás
Śrīla Prabhupāda tanítványai fenntartották az Alapító vízióját és hátrahagyott utasításai és iránymutatásai alapján tovább növelték a mozgalmat.
Az 1966 óta eltelt 50 év leforgása alatt az ISKCON több mérföldkövet elért:
• 650 – ennyi az ISKCON központok, templomok és iskolák száma a világon
• 520 millió – ennyi a Bhaktivedanta Book Trust által kiadott könyvek és magazinok száma, melyeket az ISKCON követői terjesztenek világszerte
• 3 milliárd – ennyi tál megszentelt vegetáriánus ételt osztott szét a szervezet a világon 1966 óta
• 18 millió – ennyi ember látogatja évente az ISKCON templomait
• 1,2 millió – naponta ennyi adag ételt oszt ki indiai rászoruló iskolásoknak az ISKCON Szegényélelmezési Alapítványa, az Annamrita projekt, mely a kormány étkeztetési programjának a tagja
• 340 ezer – ennyi pácienst kezelnek az ISKCON kórházaiban, mint például a Bhaktivedanta Kórházban, a vṛndāvanai Bhaktivedanta Hospiceban, a mozgó klinikákban és a szemgyógyító táborokban
• 260 ezer – 2,6 millió Kṛṣṇa-hívő 260 ezer kilométert gyalogolt 170 ország 52 ezer városába és falvába a nemzetközi Pāda–yātrā keretében, hogy a világ minden falujába és városába eljuttassa a szent nevet
• 100 ezer – 1966 óta a világon több mint 100 ezer hívő kapott lelki avatást a gauḍīya hagyományba
• 6000 – ennyi Hare Kṛṣṇa fesztivált tartanak évente a világ különböző részein
• 3600 – összesen ennyi gyülekezeti csoport (Bhakti Vriksa csoport) alakult a világon
• 110 – ennyi kṛṣṇas étterem működik világszerte
• 65 – összesen ennyi környezetbarát ökofarmot működtet az ISKCON, ahol az “egyszerű életmód, emelkedett gondolkodás” elvét ültetik gyakorlatba
A könyvek
Az 1970-es években Śrīla Prabhupāda közel 60 kötetnyi könyvet fordított le, többek között a
• Bhagavad–gītāt
• Srīmad– Bhāgavatamot
• Caitanya Caritamritát
• Az odaadás nektárját
• A tanítások nektárját
• Śrī Īśopaniṣadot
Az ISKCON templomai és a lelkes tagok mind a templomokban, mind utazó csapatok által, és nyilvános rendezvényeken árusítják ezeket a könyveket. A Śrīla Prabhupāda által 1972-ben alapított könyvalap, a Bhaktivedanta Book Trust jelenleg a világ legnagyobb indiai és védikus vallási és filozófiai témájú könyvkiadója.
Śrīla Prabhupāda könyveit több mint 80 nyelvre fordították már le, és egyetemi kurzusokon is oktatják. Könyvei neves egyetemek professzorainak dicséretét nyerték el, mint a Harvardi Egyetem, az Oxfordi Egyetem, vagy Edinburgh-i Egyetem.
A legnagybb eredmény azonban, amit Śrīla Prabhupāda könyvei elértek, hogy milliók életét változtatták meg, akik az “Isten iránti odaadás, emberiség iránti szolgálat” elvére építették életüket.
A templomok
Az ISKCON 650 temploma az odaadó cselekedetek és a lelki megújulás otthona. Különféle hátterű, kultúrájú, és nemzetiségű ember találkozhat ezekben a lelki oázisokban. Az ISKCON közösségek élete a templomokban az istenformák, vagyis mūrtik imádata körül forog.
Az ISKCON templomaiban rendkívül változatos tevékenységekkel találkozhatunk, legyen az közösségépítés, lelki tanácsadás, hivatalos képzések, kulturális önkifejezési módok, mint amilyen a színművészet, a tánc, a zene, a szépművészetek, az írás, a divattervezés és még sok minden más.
Az ISKCON egyik legnagyratörőbb templom-projektje a Védikus Planetárium Temploma a nyugat-bengáliai Māyāpurban, az Úr Caitanya szülőhelyén. E templom főkupolája a maga 113 méteres magasságával feljebb tör a londoni Szent Pál Székesegyházénál, és a Taj Mahalénál is. Ez ad majd helyet a világ leghatalmasabb csillárjának, mely az univerzum 3 dimenziós forgó modellje lesz, Védikus Planetáriuma pedig bemutatja majd a Srīmad–Bhāgavatam leírásaira épülő kozmológiát.
Az éneklés
A világ legtöbb városának utcáin találhatunk a Hare Kṛṣṇa mahamantrát éneklő Kṛṣṇa-hívőket. Ez az a hagyomány, amit az Úr Caitanya Mahāprabhu vezetett be, aki a Hare Kṛṣṇa mantra éneklését kivitte az otthonokból az utcára, így bárki részesülhetett az Úr szent nevei éneklésének lelki áldásából.
Isten szent neveinek éneklése Indiában egy több ezer éves lelkigyakorlat volt. Az Úr Caitanya lábnyomait követve Śrīla Prabhupāda világszerte ismert jelenséggé tette a Hare Kṛṣṇa mahamantrát.
A Kṛṣṇa-hívők kétféle módon éneklik a mantrát:
– Japa: egyéni meditáció a személyes lelki felemelkedés érdekében
– Kīrtana: nyilvános közös éneklés és tánc
A fesztiválok
Śrīla Prabhupāda elterjesztette azt az ősi védikus hagyományt, amikor az öröm és szolgálat szellemében az emberek és a hívők összegyűlnek és együtt ünnepelnek. A Kṛṣṇa-hívők több nagyszabású fesztivált is tartanak, melyen felajánlásokat mutatnak be Istennek, hogy azokat aztán szét is osszák az emberek között. Ilyenek a:
– Janmāṣṭamī, mely az Úr Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége megjelenéséről szóló megemlékezés
– Gaura Purṇimā, az Úr Caitanya eljövetelének napja, ami a Kṛṣṇa-hívők egyik legjelentősebb ünnepe az év során
– Rādhāṣṭamī, vagyis Śrīmati Rādhārāṇi születésnapja, amikor a templomi Istenségeket tetőtől talpig virágból készült ruhába öltöztetik. Sok templomban ilyenkor különféle esti programokat szerveznek, amikor a templomi istenformákat odaadó dalok és tánc kíséretében csónakáztatják.
– Govardhan Pūja fesztivál, amikor a hívők egy édességekből készült szimbolikus hegyet járnak körbe énekkel és tánccal kísérve
– Ratha–yātrā, vagy Szekérfesztivál, ami arról emlékezik meg, hogy az Urat visszahúzzuk a szívünkbe és Vṛndāvanába.
Az ételek
Śrīla Prabhupāda megtanította a tanítványait arra, hogyan készítsenek élvezetes vegetáriánus ételeket, amiket aztán felajánlanak Kṛṣṇānak. Az Úr által megáldott étel, azaz a prasādam sok-sok embert vonz a krisnás templomokba és éttermekbe. Manapság a Kṛṣṇa-hívők több millió tál megszentelt vegetáriánus ételt készítenek világszerte.
A kṛṣṇas ételekhez templomokban, a Govinda éttermekben, gasztronómiai rendezvényeken és ételosztásokon lehet hozzájutni. Sokan töprengenek el azon, vajon mitől olyan finomak a krisnás ételek. Ezek az ételek nagy odafigyeléssel, Kṛṣṇānak vagy Istennek szóló felajánlásként készülnek a legjobb minőségű alapanyagokból, miközben a hívők azon meditálnak, hogy elégedetté tegyék vele Kṛṣṇāt. Ez a lelki erő az, ami olyan vonzóvá teszi az ételt, és ami lehetővé teszi, hogy az ember gyakorlatilag megízlelhesse Isten kegyét.
Farmok
Śrīla Prabhupāda nagy hangsúlyt fektetett az egyszerű és fenntartható életre, ami összhangban van az önvalóval, a természettel és Istennel.
1969-ben hozta létre az ISKCON első farmközösségét az Egysült Államokbeli Nyugat-Virginiában, amit “Új Vrindávannak” nevezett el. Az ISKCON jelenleg 65 farmközösséget működtet a világon, melyek mind az “egyszerű életmód, emelkedett gondolkodás” elvén alapulnak.
Az ISKCON farmok több jellemvonással bírnak:
– Tehénvédelem és állatvédelem
– Természetes mezőgazdálkodás
– Erőszakmentes tejtermelés
– Hatékony víz- és hulladékkezelés
– A farmokat övező helyi közösségek fejlesztése
– Esővíz újrahasznosítás
– Fenntartható energia telepítés
– Gyermek és felnőttoktatás
A közösség
Az ISKCON többféle szociális tevékenységet is végez a társadalom érdekében. Az ISKCON szociális programjainak alapelve kiküszöbölni az élet alapvető értékeinek válságát, valódi egységet és békét teremteni, valamint az egyszerű és természetesebb életmódot hirdetni.
1974-ben Śrīla Prabhupāda szemtanúja volt, amint két árva gyermek kutyákkal kelt birokra az ételmaradékok felett. Együttérzése kifejezéseként és a látványtól meghatottan kijelentette: “Templomaink tíz mérföldes körzetében senki sem éhezhet.”
Śrīla Prabhupāda víziója keltette életre a Hare Kṛṣṇa Ételt az Életért projektet, mely tagszervezeteinek köszönhetően jelenleg a világ legnagyobb élelmezési segélyszervezete, és amely világszerte eddig több mint 3 milliárd adag ételt osztott szét.
Az ISKCON Annamrita projektje naponta több mint 1,2 millió adag tápláló ebédet biztosít hátrányos helyzetű diákok számára, India több mint 6000 iskoláján keresztül.
Az ISKCON több iskolát és oktatási intézményt is működtet szerte a világon, beleértve halmozottan hátrányos közösségeket is.
A mumbai-i Bhaktivedanta Kórház híres arról, hogy a professzionális orvosi ellátást lelki környezettel itatja át. Az ISKCON szemgyógyító táborokat állít fel, a távoli vidéki területeken pedig mozgó klinikákat működtet. Az ISKCON különféle katasztrófák és szerencsétlenségek után is nyújt elsősegélyt, legyen az földrengés vagy árvíz.
A Kṛṣṇa-hívők minden élőlényt igyekeznek szolgálni, hiszen mindenkire úgy tekintenek, mint a Legfelsőbb Úr szerves részére. Az együttérzés szellemisége nemcsak az anyagi szenvedés alól mentesíti őket, hanem annál sokkal távolabb mutat, a Legfelsőbb Úr Krṣṇához viszi közelebb őket, ami az anyagi élet mindenféle kínjára végső orvosságot jelent.
Az együttérzés hangulatára az Úr Caitanya állított példát, amikor Śrī Sanātana Goswami tanítása közben a következőt mondta:
jīve-doya nāme-ruci vaiṣṇava-sevana
iha cara dharma nahi sūnā sanātana
“Halld, óh Sanātana, a minden élőlény iránti együttérzésnél, az Úr szent nevei iránti íznél, és az Úr híveinek szolgálatánál nem létezik magasabb rendű vallásos kötelesség.”
Tudomány
Mikor Śrīla Prabhupāda megértette, milyen fontos az akadémikusok és tudósok világához a saját nyelvükön közelíteni, 1976-ban tanítványaival megalapította a Bhaktivedanta Intézetet. Az Intézet célja, hogy a természet és az élet eredetének tanulmányozását a tudatra, önvalóra és az univerzum eredetére vonatkozó védikus szemlélet felhasználásával fejlessze tovább. Az Intézet négy nemzetközi konferenciát, több száz panelbeszélgetést és előadást szervezett már, és több mint 30 könyvet adott ki. Tudományos közleményeit neves amerikai és európai egyetemeken is tanítják.
1993-ban útjára indult az ISKCON intellektuális szócsöve, az ISKCON Kommunikációs Folyóirata (ISKCON Communications Journal), mely már több híres tudós és akadémikus tanulmányát szerepeltette.
1997-ben a Kṛṣṇa-hívők létrehozták a Hindu Tanulmányok Oxfordi Központját, a maga nemében a világ első hindu kultúrát oktató tudományos akadémiáját. Az Oxfordi Egyetem Elismert Független Központjaként működő Hindu Központ már a kezdetek óta világszintű tudósokat és hallgatókat vonzott, úttörő oktatási projekteket kezdeményezett és a nemzetközi közönség számára is teret nyitott a Hindu Tanulmányok végzésére.
Az angliai ISKCON Oktatási Szolgálat által kiadott “Heart of Hinduism” elnevezésű oktatási anyagot elismert Vallási Oktatási eszköztárként használták a hinduizmus oktatása során szerte Angliában.
Az ISKCON számos tudományos konferenciát szervezett más olyan egyetemekkel karöltve, mint például a Harvard vagy a Bath Egyetem, melyeken akadémikusok magas tudományos sztenderdek alapján mutatták be tanulmányaikat.
Elismerések
Az ISKCON és Śrīla Prabhupāda több ajánlást és elismerést kapott a politikai és üzleti élet vezetőitől, akadémikusoktól, és a médiától.
Egy 1955-ben megjelent New York Times cikk, mely épp a csecsen háborúban zajló Hare Kṛṣṇa Ételt az Életért Program ottani erőfeszítéseit ecsetelte, az ISKCON elismertségét Teréz anyáéhoz hasonlította.
1988-ban India akkori miniszterelnöke, Atal Behari Vajpayee eképpen méltatta Śrīla Prabhupāda eredményeit: “Bhaktivedanta Swami Śrīla Prabhupāda 1965-ös utazását az Egyesült Államokba, és azt a látványos népszerűséget, amit a mozgalma e rövid tizenkét év leforgása alatt elért, az évszázad legnagyobb lelki eseményének könyvelhetjük el. … A világon mindössze néhány olyat találunk, amī az ISKCON mozgalmához fogható, figyelembe véve gyors nemzetközi elterjedését, nemzeteken, fajokon, és képzettségen átívelő mivoltát, látszólagos egyszerűségét, és követőinek lelki energiáját.”
Nelson Mandela, aki Durbanban részt vett a Hare Kṛṣṇa Ételt az Életért fesztiválján, egyszer így nyilatkozott: “Szeretném kifejezni leghálásabb köszönetemet mindannyiunk nevében, akik ma összegyűltünk itt, mindazért a kedvességért és eltökéltségért, amit ezzel a mai összejövetellel képviseltetek. Célotok, az éhezés nélküli Dél-Afrika megteremtése egyezik a kormány és az Afrikai Nemzeti Kongresszus törekvéseivel. Fáradozásotok gyakorlati hozzájárulást jelent ehhez a sürgős feladathoz.”
Egy 2006-ban megjelent Times of India vezércikk azért a kulturális hozzájárulásért dicsérte az ISKCON-t, melyet India idegen országokban elért jóhíréért tesz: “Találja ki, ha Bollywoodra, vagy az indiaiak angol nyelvű írásaira gondol, mi lehet az ország legnagyobb kulturális exportja. Ezek egyikével sem találkozna, ha a bolíviai Cochobambára, vagy a botswanai Gaboroneba látogatna, mert amivel ehelyett találkozik, az a Kṛṣṇa-tudat Nemzetközi Szervezetének központja.”
2010-ben a CNN Śrīla Prabhupādát a 10 “Leghíresebb 50 év fölött sikeressé váló embere” közé sorolta.
A ISKCON pune-i védikus kulturális központjának 2013. évi beavatásakor India miniszterelnöke, Pranab Mukherjee kijelentette: “Swami Śrīla Prabhupāda legnagyobb öröksége, hogy India időtlen értékeinek példás nagykövete volt. Az évek során, amit egyszerű üzenete terjesztésével töltött, Swami Śrīla Prabhupāda indiaiak és nyugatiak százezreit győzte meg filozófiája mély értékeiről, amit ők a védikus életmóddal együtt be is fogadtak.”
2016-ban Anglia miniszterelnöke, a Bhaktivedanta Manor 50. évfordulós ünnepségén Londonban kijelentette: “Elnézem, mit tettetek az elmúlt ötven év során és arra gondolok, mennyivel több mindent érhettek el az elkövetkező ötven év alatt.”
Az ISKCON sok jelentős mérföldkövet ért el, és egy olyan lelki forradalmat indított, mely a világon milliók szívét és elméjét változtatta meg. A Bhagavad–gītā ősi bölcsessége, amit az Úr Kṛṣṇa tanított, és az Úr Caitanya sankirtan mozgalma szemléltetett, illetve amit a tanítványai, Śrīla Rūpa Goswami és Śrīla Sanātana Goswami iktatott törvénybe, s amit olyan tanítók keltettek életre, mint Śrīla Bhaktivinoda Thākura és Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Thākura, Ő Isteni Kegyelme A.C. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda együttérzésének köszönhetően végül a világ minden szegletét megdöntötte.
Bredan O’Connor az angliai Independentnek írt egyik cikkében rámutat: “Már mindannyian krisnások vagyunk, … a mozgalom hatása pedig a világra, amiben élünk, óriási.”