Okozhat az agy sérülése vallásos élményeket? Miként viszonyul az agy a vallásossághoz, a hithez a vallások tanítói szerint? Mi a véleményük a vallási tanítóknak arról, hogy a tudomány meg akarja magyarázni azt, amiben, ahogyan és amiért az emberek hisznek?
A tudomány kérdésekre keresi a választ, a miértekre, a hogyanokra. Számtalan területen. Ilyen például az agykutatás is. A tudomány világában időről időre előkerül – de úgy is fogalmazhatunk, hogy szinte folyamatosan jelen van – a hit, a vallásosság megmagyarázásának vágya. Egy új kutatásban a tudósok arra (is) keresték a választ, hogy: lehet-e összefüggés az agy bizonyos területei és a vallásosság között? Okozhat-e az agy bizonyos területének sérülése olyan változást valakiben, hogy az hatással legyen a hitére? Mi pedig arra voltunk kíváncsiak, hogy mit szólnak a különböző vallások tanítói a tudomány ilyen irányú kutatásaihoz.
A konkrét kérdésünk így hangzott:
Mi a véleménye arról, hogy a tudomány világában újra és újra előkerülnek olyan kutatások, amelyek a vallásosságot, illetve annak neurológiai alapjait, hátterét kutatják? Ön szerint lehet tudományos magyarázat a vallásosságra? – kérdezi Rába Géza szerkesztő a 24.hu oldalán.
Az indiai védikus írások szerint az ember vallásos hajlama nem az agyban rejlik. Eredendően minden élőlény örökkévaló tudatos önvaló, egy szikra a Legfelsőbb Tűzből, Istenből. Istenszerető lények voltunk, ám az anyag birodalmába vetettük magunkat, ahol anyagi testet öltöttünk. E sokkoló élmény hatására többé-kevésbé elfeledkeztünk Istenről (aki Krisnának is neveznek), és megszédítettek minket az anyagi világ látszólagos élvezetei. A változékony és múlandó anyag fogságában sok illúzióba került lélek azt gondolja, hogy ő maga nem több, mint a teste, gondolatai és érzelmei pedig csupán az agyában zajló vegyi reakciók eredményei.
Valójában azonban az agy nem forrása a gondolatoknak és az érzéseknek, hanem csak csatornázza, továbbítja a test felé a lelki és pszichikai szintről származó tudatállapotokat.
Szép számmal vannak tudósok, akik szerint a kutatások is ezt a modellt igazolják. (Például Mario Beauregard magyarul sajnos még nem elérhető könyve: „Spirituális agy – egy neurológus érvei a lélek létezése mellett”).
A szentírásokban foglalt isteni üzenetek képesek felébreszteni minket, feledékeny élőlényeket. Megérthetjük, hogy visszanyerhetjük örök boldogságunkat, ha sikerül kiszabadítanunk magunkat az anyagi világ szorító öleléséből. Istennek tetsző, erkölcsös élettel, valamint lelki gyakorlatok (például mantra-meditáció) segítségével megszabadulhatunk a szükségtelen vágyaktól és jellemhibáktól. Újra önzetlen, Istenhez hűséges lelkekké válhatunk, aminek eredményeként életünk végén visszatérhetünk az Ő társaságába.
Nem az agyunk vagyunk, hanem használjuk az agyunkat. Használhatjuk arra, hogy ésszerűtlen és rugalmatlan módon próbáljuk tagadni Isten létezését és elutasítani a segítségét. Vagy pedig arra, hogy megértsük és elfogadjuk az Ő kedves hívását, és fokozatosan visszanyerjük eredeti, örömteli tudatállapotunkat.
Ísvara Krisna Dásza (Tasi István)
vaisnava (Krisna-hívő) lelkész