Az a hatalmas szerencse ért, hogy az elmúlt heteket Dél-Indiában tölthettem. Bár jártam már Indiában, a legutolsó látogatásom óta sok idő telt el, és most teljesen új helyeket fedezhettem fel. Dél-India azért különleges, mert itt érezhetően jelen van a brahmanikus kultúra, a középkori muzulmán hódítások nem tettek olyan nagy kárt az ősi kincsekben, templomokban és szokásokban, mint északon. Manhertz Edit írása.
A védikus építészeti emlékek legkiemelkedőbb példái természetesen a templomok, melyek közül a legszebbekről részletesen is írok majd. (Nagyon sok fotó és videó felvétel is készült – már, ahol engedték. Sajnos több templom belsejébe még csak be se vihettük a fényképezőt, de azért van néhány, ahol – kamerajegy ellenében – lehetett fotózni.)
A dél-indiai templomok jellegzetességei a magas főkapuk, amiket gopuramnak nevezünk. Gyakori, hogy amikor egy-egy híres templomról fotó készül, akkor ezen a fotón csak a templomhoz tartozó valamelyik gopuram látható, így aztán a gyanútlan szemlélő azt hiheti, hogy ez a hatalmas torony maga a templom. Pedig nem, a templom fő építészeti csodája “csak” egy kapu:
A falakon belül található templomépület – kisebb templomok esetében – gyakran elég egyszerű, de a híres, ősi templomok esetén belül is csodaszép dolgokat láthatunk és hatalma területen. A Maduraiban található Menaksi templom például belül is rendkívüli szépségeket rejt.
Erről a templomól később részletesen is írok majd. Előljáróban egy kis érdekesség: a templom jellegzetes színes domborműveit és belső freskóit 12 évente újra újrafestik. Egy másik érdekesség pedig, hogy a gopuramok kupoláiban több tonna gabonát helyeznek el arra az esetre, ha valamilyen természeti csapás miatt éhínség ütné fel a fejét.
Ezek az ősi templomok azonban nem csak a kupoláikban levő gabonaraktáraiktól gazdagok. A naponta többezer, gyakran több tízezer látogató nem jön üres kézzel. Akár Visnu, akár Siva templomáról legyen szó, a zarándokok ajándékokkal, általában pénzadománnyal, vagy éppen ékszerekkel kedveskednek imádott uruknak. Egészen 2007-ig az elsőként említett tirumalai templom, Balaji (ejtsd: Baladzsi) temploma volt a világ leggazdagabb templomaként számontartva. 2007-ben azonban kiderült, hogy szintén dél-Indiában, Thiruvananthapuram-ban (vagy, ahogy az angolok hívták: Trivandrum-ban) van egy templom, ami jóval gazdagabb Balajinál is.
