Sokszor éri a hívő embereket az a vád, hogy csak a templomban hívők igazán. Van persze, akire ez igaz is lehet, és van, akire nem. Ezúttal arra voltunk kíváncsiak, hogy mit tehet, mit tesz egy vallását gyakorló ember a hétköznapokban azért, hogy a vallását a rohanó mindennapokban is megélhesse, gyakorolhassa.
A konkrét kérdésünk így hangzott:
Miként gyakorolható, hogyan jelenik meg az ön vallása a hívők, gyakorlók mindennapjaiban? – kérdezi tőlünk heti kérdésében Rába Géza a 24.hu Isten tudja rovatának szerkesztője.
A hinduizmus tipikus otthoni vallás. A szentírás szerint az Úr iránti szeretetünket úgy fejleszthetjük, hogy odaadó szolgálatot végzünk Neki. Ennek 64 ága közül az 5 legfontosabb:
1) keressük más hívők társaságát, 2) énekeljük az Úr szent neveit, 3) olvassuk a szentírást, 4) éljünk szent helyen, és 5) imádjuk az Úr formáját.(CC.Ml.22.128)
A hívőkkel töltött idő akkor erősíti a mindennapi vallásos életünket, ha az Úrral kapcsolatos témák megvitatásával töltjük. Naponta legalább egy vallásos emberrel beszélgetni Istenről már bearanyozhatja a napunkat. Az Úr szent nevének éneklése bárhol, bármikor gyakorolható, bár az egyéni meditációra az írások a csendes hajnali órákat javasolják. A Haré Krisna mantra éneklése megtisztítja a tudatunkat, gondolatainkat, amik tetteink alapját képezik.
A szentírások tanulmányozása, vagy az arról szóló előadások hallgatása egy hindu számára mindennapos tevékenység. A Bhagavad-gítá Krisna saját szavait tartalmazza, a Puránák pedig Róla szóló történetektől hemzsegnek. Ezek olvasása egy hívő ember számára napi lelki táplálék, mely segít emlékezni az Úrra, így mélyíti a többi lelki gyakorlatunkat is.
De hogyan éljünk szent helyen, ha épp egy bizonyos országhoz, városhoz köt az életünk? Egyszerű: varázsoljuk szent hellyé az otthonunkat. Egy hely attól lesz szent, hogy ott az 5 lelki gyakorlatot végzik és tisztán élnek. A legegyszerűbb lakást is megszenteli a jó tudat, ahogyan az ott élők gondolkodnak.
Az Úr formájának imádata a hinduizmusban több ezer éves múltra tekint vissza. Az Istent hitelesen ábrázoló, beavatott ‘múrtik’ nemcsak a templomok, hanem az otthonok középpontját is képezik. A házioltár múrtiját családtagként kezelik, minden tulajdonukat az Ő tulajdonaként kezelik, még magukat is az Ő szolgájukként azonosítják. Így ha bármit kapnak, vagy elvesztenek, nem örülnek és nem bánkódnak, hiszen Isten a kedve szerint adhat, vagy megvonhat bármit.
Így válik az Úr a mindennapok szerves részévé, az élet fő középpontjává, irányítójává és az ember legközelebbi, bizalmas társává.
Gandharviká Préma déví dászí (Szilaj Péterné)
vaisnava (Krisna-hívő) lelkész