A karácsony a szeretet ünnepe, Jézus és a fény születésének ünnepe. Ez a téli napforduló idejére esik. És mi a helyzet a többi vallással? Ott is megjelenik a fény? Mit jelent? Van külön ünnep, ami a fénnyel kapcsolatos?
Jókai Bálványosvár című művéből a pogány, erősen vallásos régi magyarokról megtudhatjuk, hogy ők is a téli napfordulóhoz kapcsolták a fény születését. Ekkor mindenki eloltotta otthonában az utolsó parazsat is és a – regényben a pogány vallás utolsó bástyájaként álló – Bálványosvárba ment, ahol szertartásos módon meggyújtották az új tüzet és annak egy-egy parazsát vitte haza mindenki, hogy az egész évben fényt és meleget biztosítson. Szimbolikusan így ünnepelték a fény születését, így kapcsolódtak hozzá.
A téli napforduló időszaka a fény születésének ünnepe. De vajon megjelenik-e ez a különböző világvallásokban, és ha igen, milyen formában? Karácsony, Hanuka, Maitréja, Dívali… Mit jelent a fény?
A konkrét kérdésünk így hangzott:
Megjelenik-e a fény az Ön vallásában, és ha igen, mit jelent, mit szimbolizál, mire utal? Van-e köze a téli napforduló körüli időszakhoz? – kérdezi Rába Géza rovatszerkesztő a 24.hu Isten tudja rovatában.
A fény, mint szimbólum számos helyen megjelenik az ősi indiai kultúrában, mint a tiszta tudás, a helyes gondolkodás, az erkölcsösség szimbóluma. Elsősorban a tudás fényeként hivatkoznak rá az indiai szentírások, ami azt jelenti, hogy tisztában vagyunk azzal: eredeti örök helyzetünk szerint lelkek vagyunk, akik a Mindenkit Vonzó, az Istenség Legfelsőbb Személyisége részei és Rajta függünk. A tudás fénye az az állapot, amikor a szó metafizikai, transzcendens és valódi lelki értelmében is tudatosak vagyunk helyzetünkről, és akár magunk is képesek vagyunk ezt a fényt sugározni. Fáklyalánghoz hasonlítják a lelki tanítómestereket is, akik a tudás által felnyitják az emberek szemét és lelki látásmódot adományoznak.
De a fény tudományának nevezik a védikus asztrológiát is, a dzsjótisát, ahol nagyon fontos alaptanítás, hogy a Nap és a Hold, e két ragyogó égitest is Istentől kapja a fényét, így e planéták maguk csak fizikai értelemben sugároznak vagy tükröznek.
A fény születése az évkörön megjelenhet a téli napforduló körüli időszakban, ez Dípávalí ünnepe a hindu újév napja, amelyről a Rámajána eposz is ír. Ráma királyfi hazatérésének ünnepe, amikor kis lámpásokkal világították ki számára az utat szeretett alattvalói. Az indiai tradíció szerint Dívali éjjelén ghí lámpákkal csalogatják be az otthonokba a fényt. Úgy is, mint Laksmí dévít, a Szerencse Istennőjét, aki az Úr örök társa és úgy is, mint a tudás örök értékét. Jól jelképezi ez, hogy kizárólag az istenszereteten, a tudáson és vallásos folyamatokon keresztül juthatunk el az anyagi sikerekhez, melyek a lelki tettek melléktermékei, hiszen a Szerencse Istennője mindig csak ott tartózkodik, ahol hitvese, Visnu, Krisna is jelen van. Ennél fogva az emberek a lelki tudás műveléséhez kapcsolják a fény születését, ennek a fénynek bennünk kell megszületnie.
Külön érdekesség, hogy Ráma a Nap dinasztiájában jelent meg és ragyogó napkirályként tisztelték, az erény őrzőjeként. Bár Dívali ünnepe a fény születéséhez köthető, valójában mindez nem egyetlen nap alatt megy végbe az emberben, a tudás művelése az év minden napján elérhető, ha szívünket megtisztítjuk és az odaadás útjára lépünk.
Fodor Kata
vaisnava (Krisna-hívő) teológus