A hospice, vagyis a haldoklók méltó átsegítése a másvilágba, különböző okokból gyakori téma lett az utóbbi az időben.
Mi most ezt a kérdést tettük fel a vallások tanítóinak: Miként lehet segíteni egy haldoklónak?
A Mahabharat című eposz szerint a világon a legmeglepőbb az, hogy naponta ezreket ér utol a halál, az ember mégis úgy él, mintha vele ez sosem történne meg. Az egyik segítség tehát az, ha már élete során
felkészítjük a – születése óta folyamatosan a haldoklás útját járó – embert arra, hogy nem fog örökké élni, és hogy mindennel és mindenkivel átmeneti a kapcsolata. Így nem érheti váratlan meglepetés.
Szerintem fontos egyrészt az, hogy időben megértsük a lelki természetünket, hogy míg a test csak olyan a lélek számára, mint egy ruha, amit, ha elhasználódik, levetünk, a lélek örökké létezni fog.
Mivel az ember nem rendelkezik biztos tudással a halál utáni létről, sokszor a szőnyeg alá söpri a kérdést, és csak akkor veszi elő újra, amikor kezd kifutni az időből. Ezért erről is nagyon fontos időben beszélni, hogy még életünk során ennek fényében hozzuk meg döntéseinket. A Srímad Bhágavatam leírja az alsóbb, pokoli és a felsőbb, mennyei bolygórendszer felépítését, funkcióját, eseményeit. Megtudhatjuk, hogy életünkben elkövetett tetteink szerint emelkedünk felfelé, vagy jutunk az alsóbb régiókba, hogy vagy megkapjuk tetteink jutalmát, vagy bűnhődjünk értük.
Akinek azonban nem adatik meg a lehetőség, hogy idejekorán halljon, olvasson ezekről, annak biztató lehet, amit Krisna mond a Gítában: bármilyen keveset is haladjon valaki élete során Isten felé, azt is figyelembe veszik ítéletkor, és az az eredmény sosem vész el.
Még ha a halálos ágyunkon is hallunk először Istenről, a kedvteléseiről, ha akkor kezdünk el imákat ajánlani, mantrázni, megismerni a szentírást, akkor sem késő.
Katvánga király például egy harc után találkozott egy jövendőmondóval és megtudta tőle, hogy már csupán három másodperc van hátra az életéből. Ő ezt az időt arra használta fel, hogy feladta minden világi ragaszkodását és meghódolt az Úr előtt. Vissza is tért az öröklét boldogsággal teli birodalmába. Nem az számít tehát, mennyi időnk van hátra, hanem hogy azt megfelelően tudjuk használni.
Gandharviká Préma déví dászí (Szilaj Péterné)
vaisnava (Krisna-hívő) lelkész