A Bhagavad-gītā India ősi, több ezer éves jógaszentírása, amely számtalan bölcsességet rejt, mégis van 8 nagyon fontos alaptanítás benne, amely sohasem évül el, minden korban, minden emberre egyaránt élvényes. Miért ezt olvasd el az esti tévézés helyett?
- Nem ez a test vagy
A Bhagavad-gītā és általában véve a védikus, vagyis az ősi Védák könyvein alapuló tanítások legfontosabb és legmélyebb tanítása az, hogy különbséget tesz a test és a lélek között. Meghatározza azt, hogy az élőlények, legyenek akár emberi, állati vagy növényi testben, valójában lelkek, akiknek van egy testük és nem a testtel azonosak, akiknek van egy lelkük.Első hallásra ez talán nem tűnik olyan nagy különbségnek, mégis a Bhagavad-gītā és ezek a bölcsességek rávilágítanak arra, hogy minden szenvedés, ami ér bennünket, az a testünkből fakad, a vágyainkból, a test múlandóságából, betegségekből, az elmúlásból és a ragaszkodásainkból, amelyet a test és azon belül is az érzékek vágyakozása (szem, fül, tapintás, ízlelés) alakít ki bennünk.Ha mi a lélek vagyunk, akinek van egy teste, és nem a test, ami folyton valamilyen igényt támaszt felénk, akkor ezekkel a nehézségekkel és fájdalmakkal egészen más mélységben tudunk szembenézni. Egyrészt úgy fogjuk megélni a fájdalmakat, szenvedéseket, amilyenek, azaz múlandóként, amik nem tartanak örökké, másrészt minél inkább a lelki tudatosság szintjén vagyunk, annál kevesebb ragaszkodás köt meg bennünket és annál kevésbé leszünk érzékenyek a szenvedésekre. Más szemüveg, más nézőpont, más célok, más helyzet, és egészen más élet, ami így vár ránk.
- Kötőerők mindenhol
A Bhagavad-gītā több fejezetet is szentel annak, hogy a múlandó anyagi világot és működését bemutassa. Miért? Mert ebben élünk és ennek a szabályait kell mielőbb kiismernünk. Kifejezetten részletesen elmagyarázza, hogy létezik 3 kötőerő: a tudatlanság, a szenvedély és a jóság minősége. Ezek hangulatok, jellegek, minőségek, amelyek mindent szabályoznak és áthatnak. Az ételeket, amelyeket fogyasztunk, az alvásunk jellegét, a tetteinket, a gondolataink minőségét, bármit be lehet kategorizálni ebbe a 3 fő csoportba.Ha tanulmányozzuk a kötőerők tanítását, akkor megérthetjük, hogy nem azért érezzük magunkat egy bizonyos módon, például fáradtnak, kedvetlennek, jól-rosszul, mert ez a mi jelenlegi állapotunk, hanem mert olyan kötőerők hatnak ránk, olyan hatásokkal „etettük” magunkat, vagy olyan szokásokat alakítottunk ki, amelyek egy-egy kötőerőnek a túlsúlyát idézik elő az életünkben, testünkben. Ha tehát változtatni szeretnénk az életmódunkon, magunk alakíthatjuk ki a környezetünkben domináns kötőerőket, így jobb eredményeket érhetünk el az élet bármely területén. - Halhatatlan vagy
A “lélek-azonosságunk” tanításából kiindulva a Bhagavad-gītāban azt is megtalálhatjuk, hogy ez a lélek halhatatlan, elpusztíthatatlan, törhetetlen, égethetetlen, stb. Vagyis arról olvashatunk, hogy a lélek örök, alapvető természete, hogy mindig boldog és tudatos. Ha képesek vagyunk megtalálni magunkban ezt a lélekszikrát, egészen más perspektívába kerül a rosszkedv vagy a depresszió érzése. Azt is megérthetjük ebből, hogy bár a test elmúlása a legnagyobb és legszörnyűbb változás, amin egy élőlény átmehet, de a halállal nem szűnünk meg létezni. A lélek halhatatlan. Az, ami igazán az ember belső sajátja, az örök. Ennek ellenére nagyon kell vigyáznunk a lélek járművére, a testre. - A megállíthatatlan óriáskerék: a reinkarnáció
A lélek örök és elpusztíthatatlan, ugyanakkor a természete az, hogy testről testre vándorol az élet és halál körforgásában, a szamszárában. Vándorlásának irányát a karma szabályai határozzák meg, illetve az a tudatállapot, amellyel elhagyja az éppen aktuális testet. Nem egy életünk van, hanem számtalan. Ezekben nem egy-egy emberhez, családhoz, csoporthoz, vagy nemzethez kapcsolódunk, hanem gyakorlatilag szinte mindegyikben megszületünk előbb vagy utóbb. Így éltünk már valamennyi országban, kontinensen, mindenféle korban és élethelyzetben. A valódi azonosságunk a vándorló lélek, az összes többi, amivel azonosítjuk magunkat, címkék, társadalmi megjelölések, pl. hogy mi a hivatásunk, a munkánk, a családi állapotunk vagy a hobbink.Erről az óriáskerékről nagyon nehéz le- vagyis kiszállni. Ha nem válunk tudatossá és határozzuk el, hogy visszatérünk a lelki világba, akkor végtelen számú fordulót mehetünk. - A karma: nehéz, mégis cipeljük
Az, hogy nehéz kiszállni az óriáskerékből, többek között annak is köszönhető, hogy a sok kötőerő és külső behatás mellett van egy hatalmas csomagunk, egy óriás bőröndünk, amellyel közlekedünk ebben a világban. Az anyagi javainkból semmit nem tudunk magunkkal vinni a következő életünkbe, de a karma egy olyan bőrönd, amelyet mindig cipelnünk kell. A karma tettet jelent, és a szó szoros értelmében vett tettek mellett, a tettek visszahatását és a különféle cselekvésekre való hajlamot is tartalmazza, amelyet mint egy kis magocskát elültetünk magunkban, hogy egyfajta szokásként újra megismételjük azt a cselekvést – amihez már úgy hozzászoktunk. A karma kemény béklyó, még az emberek születési horoszkópja is azt tárja fel, amelyet Indiában pl. minden embernek elkészítenek már születését követően, hogy milyen személyes sorsot, karmát vagyis tetteink következményeiként milyen visszahatást, tehetséget, akadályokat, képességeket, és cselekvésekre való hajlamokat hozunk magunkkal.Ha könnyebben szeretnénk haladni a spirituális fejlődés terén, akkor a karmát kell csökkenteni, ami úgy lehetséges, ha csökkentjük az anyagi, materiális tetteket és növeljük a lelki, Istennel és a teremtésével kapcsolatos szolgálatunkat. Ezek a tettek nem termelnek karmát számunkra.
- Az örök idő hatásának kitéve
Ebben a világban, amelyet a matéria világának is nevezhetünk, minden élőlény ki van téve az örök idő elmúlásának, kálának. Ez az idő segít abban, hogy felszabdalja a történéseket, és az időpillanatok révén létrehozza a múlt, a jelen és a jövő érzését, vagyis az állapotokban változásokat idéz elő. Amelyre a változatosság igénye végett nagyon nagy szükségünk is van. Ez az idő megkerülhetetlen és legyőzhetetlen és közvetlenül Istentől ered.Az emberi élet viszont kimagaslóan fontos és értékes, és annyira ritka is, hogy minden egyes percét értékelni kell és a lehető leghatékonyabban, legokosabban kihasználni olyan célok elérésre, amelyek nem múlnak el a testtel. A felhalmozott anyagi vagyont vagy más, világi kincseket nem tudunk magunkkal vinni a következő életünkbe és nem lesz rá szükségünk a lelki világban sem. Amit érdemes felhalmozni, azok a lelki tettek, az olyan cselekedetek, amelyek kapcsolatban állnak egy magasabb szakrális minőséggel, amelyek nincsenek más élőlények kárára, és így nem termelnek negatív karmát. Az időből van a legkevesebb, érdemes nagyon jól kihasználni. - A női és a férfi természet különbözőségei
Addig is, amíg itt vagyunk és a hétköznapok mókuskerekében élünk, persze meg kell felelnünk bizonyos szabályosságoknak, elveknek és értékeknek. Ezeket az értékeket nevezik összefoglalóan dharmának. A dharmának számos fajtája van, az egyik és legfontosabb, hogy mindannyian kapcsolatban állunk a Legfelsőbbel, szeretetteljes viszonyban. De az, hogy van közös dharmánk, nem jelenti azt, hogy mindenben ugyanolyannak kell lennünk, mint a többi ember. A női és a férfi természet pl. szervesen különbözik, mivel a férfi és a női test önmagában szervesen különbözik. Ez nem jelenti azt, hogy mint lelkek nem vagyunk egyenlőek vagy ugyanolyanok, de a hétköznapok világában ez az egyenlőség nem jelenti azt, hogy ugyanazt kell cselekednünk, hogy egy nőnek ugyanolyan keménynek és maximálisan teljesítőnek kell lennie, mint egy férfinak vagy fordítva. Az emberek közötti egyenlőség a lélek szintjén mindig megvalósul, de a hétköznapok világában a férfi és női természet különbözik, másra képes és másra is vágyik. Ha ehhez hozzávesszük a védikus társadalmi modell olyan elemeit, mint az életkorokon alapuló életrendek, vagy a munkatípuson nyugvó varnák, akkor láthatjuk, hogy egy jól működő és egészséges társadalomban különböző személyiségek vannak, különféle adottságokkal, amik egymást kiegészítik, épp mint egy test különféle szervei, nem hasonlóak, de emberként nem szűnnek meg egyenlők lenni egymással. - Add fel a vallás minden változatát
A Bhagavad-gītā végső és talán legfontosabb kinyilatkoztatása első hallásra talán kicsit furcsának tűnhet, hiszen a Gītā minden követője gyakorolja a vallását. Ők pl. hinduk, azon belül is vaiṣṇavák. Kṛṣṇa, aki az Istenség Legfelsőbb Személyisége, és aki elbeszéli ezeket a tanításokat barátjának, Arjunának, azt mondja a kötet végén, hogy „Add fel a vallás minden változatát és hódolj meg egyedül Énelőttem”.Mindez nem azt jelenti, hogy dobjuk el a hitünket vagy vallásunkat, adjuk fel az utat, amin járunk, hanem azt, hogy végső soron, a lelki és spirituális gyakorlataink végén nem a vallás lesz a lényeg, nem az út, amelyen át elérkeztünk a célhoz, hanem az, hogy meghódoljunk Isten előtt. Ez a tanítás arra is rávilágít, hogy a különféle vallások tulajdonképpen egy irányba mutatnak, azonos cél felé haladnak, mutatnak csak más-más úton mennek a követőik.Az egyes vallások Isten különféle aspektusait helyezik előtérbe és más mélységben értetik meg az Ő végtelen jellegét az emberrel. Hosszabb vagy rövidebb úton azonban mindegyik egy célért küzd. Nem az a fontos tehát, hogy milyen úton jöttünk, hanem hogy járunk rajta, és nem is a vallások különféle külső elemei, hanem az, amit a szívünkben megvalósítottunk ebből. A végén úgyis csak a szeretet és az odaadás csodálatos, mindent átható érzése marad.
Gita-jayanti
A Bhagavad-gītā a Föld legősibb motivációs, önfejlesztő és önismereti műve. Egy párbeszéd leírt formája, számos híresség és az önfejlesztés iránt elkötelezett híresség „Bibliája”, amely nem csak a hindu vallás követőinek visz fényt az életébe. Ha tetszettek a fenti bölcsességek, és van némi sejtésed arról, hogy ez csak a felszín és sokkal több és érdekesebb tanítást is olvashatsz még, érdemes megrendelned a kötetet >>
Fodor Kata