Śrī Kṛṣṇa Janmāṣṭamī: A játékos Isten megjelenésének napja

Admin Aktuális, Kiemelt

 

Idén augusztus 23-án ünnepeljük az Úr Kṛṣṇa megjelenési napját, amely a vaisnavák (Krisna-hívők) számára egyértelműen a legfontosabb ünnepnap az év során. Az Úr Kṛṣṇa több mint 5300 évvel ezelőtt jelent meg a Földön. A szentírások szerint ennek az volt az egyik célja, hogy megerősítse követőinek a Belé vetett hitét, megmutassa magát szeretteinek, elvigye magával azokat a bűnös vagy éppen a Földnek felesleges terhet jelentő élőlényeket, akiket már nem bírt el Földanya, illetve a hömpölygő idő hatására olykor el-elkopó vallásos elveket helyreállítsa.

Kṛṣṇa végtelenül egyszerű körülmények között élt egy indiai falucskában. Ez a fajta egyszerű, természetközeli életvitel a maga letisztultságával, Kṛṣṇa nevének éneklésével és meditációval még ma, 5000 évvel a megjelenése után is különösen vonzó az emberek számára. Sőt, a mai rohanó, őrült korban, amikor a technikának köszönhetően felgyorsult a világ, talán még inkább, évről évre egyre jobban tudjuk értékelni azt az egyszerűséget és varázslatos jelleget, amelyet ez az életmód kínál.

Kṛṣṇa, noha megjelent itt a Földön, vagyis alászállt (mint avatāra), a lelki világban folyamatosan jelen van. Nem egyszer élt, múlandó, földi lényről beszélünk ugyanis, hanem olyasvalakiről, aki az életünkben ebben a pillanatban is jelen van. Nemcsak személyes formájában van jelen, hanem Felsőlélekként (Paramātmā) a szívünkben, a belső sugalmazóként és figyelőként, és mindent átható energiájával közben fenntartja a teljes univerzum működését. Mégis ezek közül legfontosabb a személyes formája, amely minden fenséggel teljes, Ő az, aki a leginkább birtokában van a tudásnak, a lemondásnak, a szépségnek, a hírnévnek, az erőnek és a gazdagságnak. Vagyis mindannak, amit mi magunk is áhítunk az életünkben. Ő a legjobb barát, és egy olyan társ, aki, ha figyelmesen követjük az élet apró jeleit, láthatjuk, hogy mindig jelen van az életünkben és óv bennünket, ha hittel, szeretettel fordulunk felé. Egyszerre védelmező, mint egy édesapa, mégis játékos kedvesség jellemző a cselekedeteire, olyan, akár egy gyermek.

Olykor hajlamosak vagyunk elveszíteni belső, ösztönös, természetes kapcsolatunkat Vele. Az élet hullámai és nehézségei közepette néha azt gondoljuk, hogy Isten büntet meg bennünket egy-egy káros történéssel. Ez azonban nem Ő Maga, hanem a karma, saját tetteink visszahatásai és következményei egyetlen csomagban. Kṛṣṇa a Bhagavad-gītában, amely az Ő személyes kijelentéseit és tanításait tartalmazza, világosan leszögezi, hogy Ő különbözik ettől az anyagi világtól, a benne ható kötőerőktől, és a karma hatásaitól is, amelyet csak magunknak köszönhetünk.

Az idő energiája valóban az Ő hatása, amely által egyfajta koordinátarendszerben tudjuk értelmezni életünk eseményeit. A Bhagavad-gītában azt is feltárja, mit kell tennünk, ha szeretnénk kiszabadulni ezek alól a hatások alól, hogyan emlékezhetünk Rá és szolgálhatjuk Őt, hogy életünk sikeres legyen. Nem csak az életünk végén mehetünk vissza Istenhez, mindez egyetlen pillanat műve is lehet, az Ő hajlékában lenni jelen életünkben is, amint meghódolunk, és úgy gondoljuk, szeretnénk, ha mostantól Ő vezérelné lépéseinket. Ha tetteinket átitatjuk szeretetteljes felajánlással, gondolkodásmóddal, ha valóban „megolvad” az ember szíve, és kegyes lesz minden élőlénnyel szemben, akkor nagyon hamar Kṛṣṇa társaságában érezheti magát. Ha nem azért szeretjük és imádjuk Őt, mert kapni szeretnénk Tőle valamit, vagy azért, mert azt tanultuk, azt hallottuk, hogy ez így helyes, hanem feltétel nélkül csak szeretünk, akkor a szív kapuján át juthatunk el az önmegvalósításig.

A Śrīmad Bhāgavatam 10. Éneke leírja, hogy Yaśodā mama egy alkalommal belenézett Kṛṣṇa szájába. Azt gondolta, a gyermek földet evett, mivel ezt állította még bátyja, az e kérdésekben igen megbízható Balarāma is. Kṛṣṇa szájában azonban Yaśodā mama nem földet látott vagy a fogacskáit, hanem a teljes univerzumot pillantotta meg, a Tejúttal, a csillagokkal, a Naprendszerrel. A pazar látványosságtól azonban elszédült, egy perc múlva pedig már semmire sem emlékezett, csak arra, hogy Kṛṣṇa az ő kisfia, akit meg kell védenie a betegségektől, a piszkos földtől és meg kell etetnie. Ha nagyon vágyunk arra, hogy megismerjük Istent és az univerzum titkait, a tudományokon vagy éppen csak belső meditáción keresztül, közelebb kerülhetünk ezekhez az összefüggésekhez. Mégis ez a történet jól mutatja, hogy Isten nem arra vágyik, hogy a galaxis tudósaivá vájunk, hanem arra, hogy személyes közelségében, szeretettel játsszunk vele. Hogy érezzük-e, hogy ez az élet valójában egy játék Vele, vagy csak a külsőségekre és részletekre figyelünk, rajtunk áll. A lélek azonban, amely minőségét, természetét tekintve megegyezik a Legfelsőbbel, egyes egyedül ettől a játéktól lesz boldog.

Augusztus 23-án Krisna-völgyben egész napos fesztivállal ünneplik az Úr megjelenését a hívők. Hajnaltól kezdődően szertartással, közös imádsággal, előadásokkal, az Úr kedvteléseire való emlékezéssel, éjfélkor pedig egy közös esti, zenés-táncos imádsággal ünnepelnek a résztvevők. A program bárki számára nyitott, aki szeretne bepillantást nyerni a programba. A hívők ezen a napon böjtnapot tartanak, de az étterem nyitva áll a vendégek számára.