A szeretet a legtermészetesebb igényünk és a legalapvetőbb táplálékunk. Attól a perctől kezdve, hogy megfoganunk, már édesanyánk méhe és gondoskodó figyelme, szeretete vesz bennünket körbe, amikor pedig megszületünk, kis csecsemőként már egy egész közösség és a család vár. Legalapvetőbb természetes igényünk egy szeretetteljes szociális közeg, amelyben fontosak, értékesek vagyunk. Ahol kielégítik a szükségeltségi szükségletünket, és ahol elfogadnak minket, ahol biztonságban érezzük magunkat.
Az energiák tanításaiban ez még csak a legalsóbb szint, az indiai csakrák rendszerében ezt nevezik gyökércsakrás szintnek, amikor a legalapvetőbb emberi igényeink kielégülnek – ám később ennél sokkal többet akarunk. Ugyanakkor az elfogadás és a szeretet maga magasabb szint, különösen, ha tiszta, önzetlen szeretetről beszélünk. Ez már a szívcsakra régiójába tartozik, áttörve az ösztönök és az egó világán.
Annak ellenére, hogy legfontosabb igényünk az embertársainktól kapott szeretet és törődés, annak az odaadó gondoskodásnak az egyszerűbb, anyagibb formája, amely Istennel való kapcsolatunknak egyfajta torz tükörképe, mégis a legtöbbször elveszünk az anyagi érdekek mentén épített emberi kapcsolatokban. Haszon és érdekviszonyok, időhiány, pörgés, hajtás jellemez bennünket, vallási vagy nemzeti kérdések mentén elcsúszó beszélgetések és viták osztják meg a szereteten alapuló, alapvető emberi egységet.
Karácsony a szeretet ünnepeként definiálható. Noha Jézus születésére emlékezünk, amely egybeesik a fény születésével, a téli napforduló természeti ünnepével, és Jézus kegyességét és végtelen szeretetét látjuk mindenben, ezt mégis a család és a szeretetteljes emberi kapcsolatok ünnepnapjaként kiáltjuk ki. Talán azért, mert nekünk, embereknek szükségünk van arra, hogy a hétköznapok szürke világában legyen néhány nap, amit a szeretetre szánhatunk. Talán nincs elég figyelmünk és erőnk az év minden napján egyformán szeretni. Karácsony az az időszak, amikor jobban odafigyelünk egymásra, mert bennünket, magunkat is mélyebben megérint a szeretet igénye. Szívesebben adományozunk, megyünk el segítőnek egy karitatív akcióra, vagy érezzük úgy, hogy össze kell kapcsolódnunk azokkal a rokonokkal, távoli szeretteinkkel is, akikkel máskor nincs alkalmunk.
Igen, az idő foga mindent megrág, mégis az idő végtelen folyamában szükségünk van kijelölt ünnepekre, jeles napokra. Szükségünk van az idő végtelen sodrából kivágott szeletekre, itt, a materiális világban, amikor a fókuszunkat a szeretet képességére helyezzük, mert abban az őrületben, amiben mindennapjainkat éljük, nem tudjuk folyamatosan fenntartani és átélni ezt a szeretetélményt.
Mégis, ha mélyebbre tekintünk, minden vallás a szeretetről prédikál. Add fel a vallásgyakorlatok különféle változatait, engedd el az egót, a logikát, az ész által vezérelt érveket, és engedd a szívet szeretni. Karácsonykor kicsit engedhetünk neki. Azután, ha már jól megy az ünnepi időszakban, akár ki is engedhetjük a kordonok és korlátok közül a szív tapasztalásait. Levehetjük a szeretetről a címkéket is, pl. hogy csak a családomat, a velem azonos vallásúakat, azonos nemzetiségűeket, hasonló érdeklődési körrel rendelkezőket, vagy azokat szeretem, akik nekem fontosak… És mint nekem fontos személyek, valójában azokat szeretem, akik engem szeretnek, akiktől kapok. Szintet lépve talán azt mondhatjuk, hogy elkezdhetek adni, szeretetet adni, kiáradni, figyelmet, minőségi időt és odaadást csepegtetni, és nem pedig kapni. Az természetes folyamat, hogy amikor mindenkinek adok, akkor folyamatosan kapok.
A szeretet a világon az egyetlen dolog, amiből sohasem lesz kevesebb, amikor adok, amikor kiveszek és odaadok magamból egy darabot! Ahogy a lelki világ mérete is, a szeretet is folyamatosan növekszik. „Om purnam adah purnam idam, purnat purnam udacyate”. Az Istenség Személyisége tökéletes és teljes, és akkor is teljes, hogyha kiveszünk belőle. Kifogyhatatlan. Ilyen a Nap fénye és a sugara is, és ilyen Isten valódi természete, ezért Isten a szeretet legvégső forrása. Ha el tudott fogyni belőled az az érzés, amit adtál, akkor az nem szeretet volt, hanem valami egészen más.
A szeretet az egyetlen dolog, ami összeköt bennünket, élőlényeket. Mindenkiben jelen van, még akkor is, ha esetlegesen, sok-sok sérülés okán csak a fájó hiányát látjuk ennek. Amelyet nemcsak embertársaink iránt lehetne, vagy kellene éreznünk, hanem kegyesség formájában az állatok iránt is. Isten mindenki szívében jelen van mint Felsőlélek, és mindenkit áthat mint szeretet. Ha igazán szeretnénk elmélyülni a karácsony szellemiségében, akkor látnunk kell, hogy csodálatos az, hogy van egy ennek szentelhető ünnep, ahogy az az önzetlen szeretet is csodálatos és semmihez sem fogható, amellyel Jézus Krisztus feláldozta magát az emberekért. Mégis a szív megnyitása azt jelentené, hogy az év 365 napján próbálunk ügyes-bajos dolgaink mellett szeretetben élni és erre fókuszálni. Ha megértjük azt, hogy egy emocionális ökoszisztéma részei vagyunk, világossá válik számunkra, hogy sohasem lehetünk boldogok úgy, hogy a Föld más pontjain más élőlények, emberek, nők, gyermekek, férfiak, katonák, háborús menekültek vagy akár állatok szenvednek. Akkor megértjük, hogy egy hatalmas fa vagyunk, egy világfa, amely szenved attól, hogyha levelei sorvadnak vagy megnyesik.
Ahogy egyetlen emberi test sem lehet egészséges, ha a szerveink betegeskednek, úgy társadalmunk sem lehet boldog, ha más élőlények szenvednek. Az ő boldogságuk valahol a mi saját egyéni boldogságunk is. De ha a fókuszt mások szolgálatára és boldogulására helyezzük, akkor valójában mi magunk is visszakapjuk azt, amire szükségünk van. Ha pedig a fa ép és egész, ne felejtsük el a gyökerét megöntözni. A forrása ugyanis mindennek Isten. Ha Őt szolgáljuk és szívből összekapcsolódunk Vele, akkor a szeretet és a kegyesség érzése magától megjelenik szívünkben! Kihajt az életfa, és lelkünkben egész évben karácsony lesz.
Áldott, békés ünnepeket kívánunk!
Fodor Kata