Anyának lenni misztérium, csoda, de vajon mit tanítanak a vallások az anyákkal kapcsolatban? Május első vasárnapján az édesanyákat ünnepeltük.
A védikus irodalom szerint az embernek hét anyja van: a szülőanyja, a dajkája, a guru felesége, a brahmana felesége, a király felesége, a tehénanya és a Földanya. Ezek közül a nyugati ember életében is több tekinthető relevánsnak: magától érthető a szülőanya kitüntetett szerepe, de a gyermeket tápláló dajkával, illetve gondozóval is találkozunk; a tehén a tejével táplál bennünket, ezért bánunk vele tisztelettel és szeretettel, valamint a Földanya az, aki végső soron táplál és fenntart bennünket, közvetve vagy közvetlenül.
Az édesanyáknak sokkal fontosabb szerepe van az életünkben, mint pusztán a táplálás.
Az édesanya adja meg azt az érzelmi köteléket, biztonságot, a kultúra, a hit, a bizalom és a vallás magvait, ami egy életen át elkísér bennünket. Ezt a szerepet veszi át később a dajka vagy a tanító. Hatalmas lehetőség és óriási felelősség ez a szerepkör.
Az anyaság szolgálat, ezt minden édesanya tudja. Az anya a gyermekét pusztán szeretetből, minden ellenszolgáltatás vagy viszonzás elvárása nélkül szolgálja. Ez a tiszta, feltétel nélküli és önzetlen szeretet az az érzelem, amely a legközelebb áll a tiszta istenszeretethez, amelynek felébresztése a Krisna-tudatos lelki folyamat célja, ezért kiváló gyakorlási lehetőséget ad az anyák (és az apák) számára a lelki gyakorlatban.
A vaisnava (Krisna-tudatos) tanítások szerint az emberi élet célja az, hogy visszamenjünk Krisnához, Istenhez, a lelki világba, ahonnan sok-sok élettel ezelőtt azért jöttünk el, hogy Tőle függetlenül keressük meg a boldogságot. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha felébresztjük a szívünkben szunnyadó istenszeretetet. Az olyan társadalmi szerepek, mint a családalapítás, gondozás, az anyaság, vagy a gyerek kötelessége a szüleik felé, a dharma, a vallásos társadalmi élet szabályait képviselik, és segítenek abban, hogy kifejlesszük magunkban azt az odaadó attitűdöt, amely később istenhez vezet bennünket.
Madhupati dász (Mérő Mátyás), vaisnava (Krisna-hívő) lelkész