Október 1. a Vegetáriánus Világnap. A vegetarianizmus társadalmi elfogadottsága az elmúlt 30 évben sokat változott. A kezdetben nagyon negatív megítélést elismerés váltotta fel, majd az utóbbi 10 évben, köszönhetően a társadalmi és környezeti változásoknak, kiderült, hogy fontos eszköze a klímaváltozás elleni harcnak.
Míg korábban a húshagyó, vegetáriánus és zömében növényi étrend elsősorban az ember egyéni egészségügyi céljait szolgálta, mára már tudjuk, hogy a klímaváltozás megállításának egyik legfontosabb eleme, hiszen a tányérunkon át, azaz az étkezési kultúránkon keresztül valóban pozitívan hathatunk világunkra.
Visszahozható gyermekeink ellopott jövője?
Az utóbbi hetekben felkavarta a világsajtót a fiatal környezetvédelmi aktivista, Greta Thunberg erős és szemfelnyitó beszéde, amelyet kifejezetten a világ vezető politikusainak, döntéshozóinak címzett. Egyesek Greta Thunberget jól felépített kampányelemnek, míg mások egy nagyon édes, és őszinte kislánynak tartják. Ahogy a vegetáriánus étrend, úgy a klímaváltozás elleni harc témaköre is rendkívül megosztó. Mégis a kis hölgy egy nagyon fontos jelenségre hívta fel a figyelmet beszédével, miszerint már megszülettek, sőt iskolába jár az a generáció, amely először fogja a saját bőrén érezni a természet pusztulásának hatásait. Ez pedig természetesen sokkal több lesz annál, hogy az állatkerteken kívül sohasem láthatnak majd bizonyos állatfajokat. Ennek a generációnak az életét már a különféle betegségektől, a klímaváltozásból, vízhiányból és termőföld pusztulásból fakadó súlyos humanitárius krízisek, migrációs hullámok és háborúk fogják megkeseríteni.
Ráadásul nem jelenthetjük ki ezt a mondatot anélkül, hogy ne tudnánk biztosan, már így is zajlanak a Földön olyan háborúk, amelyeknek ha nem is kiváltó oka, de tápláló forrása volt a természeti környezet és így az emberi életkörülmények összeomlása az adott régióban. A problémák általában lokális jellegűek, és amíg személyesen minket, illetve családtagjainkat nem érintik, addig hajlamosak vagyunk homokba dugni a fejünket. Ám lássuk be, kezd mindez eluralkodni rajunk, egy olyan kezelhetetlen nagy masszává válni, amelynek nem látjuk a végét, és amiből körülírhatatlan félelem alakul ki.
A klímaszorongás csak tovább fokozza a fogyasztást
A klímaszorongás napjaink fontos, létező pszichológiai jelensége, amely az embereket többek között felhalmozásra, tartalékolásra, fogyasztásra ösztönzi, és mint ilyen, a gazdaságot átmenetileg serkentő elem. Ennek oka, hogy az emberek magányosan és félelemben élve sokkal több pénz hajlandóak költeni biztonságuk kiépítésére, és az élet pillanatnyi örömeinek kiélvezésére, hiszen soha nem tudhatják, meddig tart az a csodás „jelen pillanat”. Azt is gondolhatnánk, hogy ez tudatos eleme a gazdaság serkentésének. A valóságban azonban éppen a gazdaság „dübörgő fejlődése” és a növekedés folyamatos kikényszerítése az, amely a leginkább tönkreteszi a természeti környezetet, ezért a gazdaság ilyen jellegű hajszolásával csak újabb olajat öntünk a tűzre. A klímaszorongás jogos érzés, mégis illúzióból fakad, miszerint tehetetlenek vagyunk, nincs lehetőségünk változtatni jelen helyzetünkön. Ismerjük a mondást: „Egyedül nem tudom megállítani a klímaváltozást, és az az apróság semmit sem számít, amit a természetért én ma teszek…” – mondta egyszerre 7 milliárd ember… Hajlamosak vagyunk lekicsinyelni egyéni jelentőségünket és az ipari szennyezésre kenni az egyén felelősségét is. Valójában 7 milliárd ember apró lépésekkel óriási eredményeket érhetne el, csak akarni kéne.
Szemét-válogató hivatású fiatalok és gyerekek
A Védák bölcsessége az elkülönülés illúziójáról
Még ennél is érdekesebb boncolgatni kicsit annak az illúzióját, hogy ha azt gondoljuk, egyedül vagyunk, magányosan harcolunk, akkor nem tudunk hatékony változásokat elérni, akár csak a környezetvédelem terén. Ez ugyanis egy újabb illúzióból fakad, amelyet a Védák már évezredekkel ezelőtt definiáltak, ez pedig a magány érzése és az elkülönülésből fakadó illúzió. Azáltal, hogy az emberi testünkkel, személyes környezetünk határaival, családtagjainkkal és parányi életterünkkel azonosítjuk magunkat, hajlamosak vagyunk elfeledkezni tágabb környezetünkről, a Földről és embertársainkról. Valójában az ember és minden élőlény lélek, amely egy kollektív szerves egység része az univerzumban. Ha képesek lennénk látni belső önvalónkat, a lelket, akkor megértenénk, hogy bár látszólag magunk vagyunk, kicsik, tehetetlenek és el vagyunk választva más emberektől, igazából boldogságunk és egyéni jólétünk függ a közösség, a teljes egész, a társadalmi és környezeti ökoszisztéma egészén. Illúzió lenne azt hinni, hogy ha nekem megvan mindenem, akkor mindegy, hogy más emberek esetleg éheznek, vagy ha én szükségben élek, attól még mások a fűtött otthonaikban tökéletesen boldogok. Az ősi indiai-védikus bölcsesség például ezekre a pszichológiai jelenségekre és illuzórikus elemekre hívja fel a figyelmet, és ezen tanításokon keresztül képes kifejleszteni az empátia érzését az emberben, valamint eloszlatni a szeparált, különálló és magára maradt ember szorongató képét. Az ember ugyanis empátiával rendelkező szív-lény, amely természeténél fogva érzékeny mások problémáira és kimagasló összefogásra képes. Ugyanakkor ez befedődik az önzőségtől, a társadalom versenyhelyzetei, a káros, jellemtorzító fogyasztási szokások által. A klímaszorongás a tehetetlenség érzéséből és abból az illúzióból fakad, hogy mindannyian szeparált élőlények vagyunk, nem pedig Isten szerves részei.
Csakhogy a valódi boldogságot az emberek éppen akkor élik meg, amikor közösségben vannak. Amikor párkapcsolatban, a családban vagy más szociális közegben biztonságot és a lelkek újratalálkozását élik át. A különféle pszichológiai terápiákban egy segítő empatikus jelenléte szükséges az önfejlesztéshez, de boldoggá tehet bennünket egy kutyus vagy egy cica is, de néhány barát társasága is. Ezek a szociális kapcsolatok és kapcsolatunk a Földanyával nemcsak lehetőséget jelentenek, amiből ki kell vennünk, amit ki kell használnunk, hanem felelősséget is, a fonal másik végén ugyanis mindig ott van az én, aki tehet embertársaiért és a természet megóvásáért.
A klímaszorongásból nem az fakad, hogy karba tett kézzel kell ülnünk és aggódunk a jövőnk miatt. Tettekre van szükség, mint pl. a fast fashion elemek korlátozása, a vegetáriánus vagy akár tisztán vegán növényi táplálkozás bevezetése, bizonyos termékek, pl. a pálmaolaj és a kőolaj használatának kerülése, vagy a fogyasztási szokásaink átalakítása, mint amilyen a távolról érkező termékek korlátozása az életünkben!
Önbecsapás a személyes tehetetlenség érzése
A Vegetáriánus Világnapon lehetőséget kapunk arra, hogy emlékeztessük magunkat, igenis tehetünk, és nagyon hatékonyan tehetünk Földünk jövőjéért!
Persze kutatgathatjuk, hogy a klímaváltozást elismerő vagy éppen ellenző tudósoknak van-e inkább igazuk, de az egészen bizonyos, hogy a természeti környezet romlása exponenciálisan történik majd, és ha akkor ébredünk rá a változás szükségességére, amikor már berobbant ez a folyamat, akkor vajmi kevés lehetőségünk lesz orvosolni a problémát.
Na és persze Gretát is megítélhetjük, miért használ ilyen erős kifejezéseket, hogy „ellopták a gyerekkorát”, hiszen a bányában dolgozó vagy varrodában a varróasztal alatt felnövő gyermekek ezreinek sokkal szörnyűbb élet jutott. Ők is a pénzügyi, gazdasági kihasználás áldozatai sajnos. De ha egy kicsit is a szívünk mélyére nézünk, és egy csepp empátia is szorult belénk, nem szeretnénk egy olyan világban élni, ahol a „kinek rosszabb” verseny helyezettjei, győztesei mind-mind kiskorú, ártatlan gyermekek.
A Vegetáriánus Világnap arra hívja fel a figyelmet, hogy igenis fontos az élőlények, az állatok tisztelete és az, hogy a természeti környezetet ne használjuk ki. Igenis szedjük fel azt a szemetet, szelektáljunk, csökkentsük a fogyasztást, váljunk tudatos vásárlókká és tegyünk lépéseket a vegetáriánus életmód felé, amely akár 50%-os javulást is hozhat a klímaváltozás pusztító hatásaival szemben! A választás a kezünkben van.
Rainbow heart of fruits and vegetables
A vegetáriánus étrenddel csökkenthetjük az ivóvízfogyasztást és megóvhatjuk a Föld édesvíz-készleteit. Csökkenthetjük a klímagázok kibocsátását, miközben egészségünket is támogatjuk. Megakadályozhatjuk, hogy a Föld létfontosságú erdőterületeit felperzseljék és az állattenyésztés számára takarmánygabonát termeljenek rajta. Mindeközben az állatokkal is kegyesebben bánhatunk.
Élet hús nélkül
Mit ehetünk, ha elhagyjuk a húst, halat, tojás, vagy akár még a tejtermékeket is?
Éhen halni növényi étrenden sem fogunk, amennyiben az megfelelően van összeállítva.
Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) 7000-re becsüli az ehető vagy valamilyen gyógyhatással rendelkező növényfajok számát. A gyümölcsök, zöldségek, gabonafélék, olajos magvak, hüvelyesek széles palettájáról azonban valamiért csak kb. 30 faj terjedt el az élelmezési célú globális növénytermesztésben. Ha az altípusokat is beleszámítjuk, több tízezer faj áll rendelkezésre, nem szükséges húst fogyasztani. Érdekességképpen, 10 ezer almaféle van a világon, és ebből csak Magyarországon 90 féle érhető el. Ha semmi mást nem teszünk, legalább ma, a Vegetáriánus Világnapon kísérletezzünk a növényi étrenddel, amely a Föld egyetlen valós esélye.
Fodor Kata