Cikkem célja, hogy a félreértések és dezinformációk hálójából kiszabadítsam a sziderikus és tropikus zodiákus fogalmát, szerepét és egymáshoz való viszonyukat.
Az alábbiakban 3 kérdést fogunkk megválaszolni:
- A védikus asztrológiában a sziderikus vagy a tropikus zodiákus használata az autentikus módszer?
- Felhasználás tekintetében mi a különbség a két rendszer között?
- Miért a sziderikus zodiákus terjedt el Magyarországon a védikus asztrológia tekintetében?
A védikus irodalom állásfoglalása
Az egész téma legfontosabb kérdése, hogy a védikus asztrológiában a tropikus vagy a sziderikus zodiákust kell-e alkalmazni, ha autentikusan szeretnénk eljárni?
Természetesen – a korrekt válasz megadásának érdekében – a legegyszerűbb és legbiztosabb módszer, ha a védikus irodalomhoz fordulunk segítségért.
A védikus irodalomból 3 forrást mutatok be, amelyek egyértelműen, köntörfalazás nélkül definiálják a zodiákus keretrendszerét (azaz a tropikus- vagy sziderikus-rendszert).
A Srímad Bhágavatam
5. ének, 21. fejezet, 3. vers:
„E világűr [antariksa] középső régiójában található a ragyogó Nap, valamennyi hőt kibocsájtó bolygó királya, köztük a Holdé is. Sugárzásával felmelegíti az univerzumot és fenntartja annak rendjét. Fényt is ad, hogy segítsen az élőlényeknek a látásban. Miközben észak felé, dél felé vagy az Egyenlítőn keresztül halad az Istenség Legfelsőbb Személyisége utasításának megfelelően, lassan, gyorsan vagy közepes sebességgel mozog. Aszerint, hogy hogyan kel fel, nyugszik le vagy halad keresztül az Egyenlítőn — és közben hogyan kerül kapcsolatba a különféle állatövi jegyekkel, amelyek közül a Makara [a Bak] a legfőbb —, a nappalok és az éjszakák rövidek, hosszúak vagy egyenlőek egymással.”
Láthatjuk, hogy a Srímad Bhágavatam a Nap járását a nappalok és éjszakák hossza alapján hozza kapcsolatba az állatövi jegyekkel, amely egyértelműen a tropikus zodiákust definiálja. Ha arra gondolnánk, hogy a véda pálmalevélre róvásakor ez a felosztás igaz lehetett a sziderikus zodiákusra is, a következő slókák egyértelműen eloszlatják ezen felvetést.
5. ének, 21. fejezet, 4-6. vers
„Amikor a Nap a Mesán [a Koson] és a Tulán [a Mérlegen] halad keresztül, a nappalok és az éjszakák hossza egyenlő. Amikor azon az öt állatövi jegyen halad át, melyek közül a Vrisabha [a Bika] az első, a nappalok hosszabbodnak [a Rákig], majd egyre rövidebbek lesznek, minden hónapban egy félórával csökkenve, amíg a nappalok és az éjszakák hossza újra egyenlővé nem válik [a Mérlegben].
Amikor a Nap a Vriscsikával [a Skorpióval] kezdődő öt állatövi jegyen halad keresztül, a nappalok hossza csökken [a Bakig], majd hónapról hónapra nő, mindaddig, amíg a nappalok és az éjszakák egyenlővé nem válnak [a Kosban].
Amíg a Nap dél felé halad (a Rák felé), addig a nappalok hossza nő, amíg pedig észak felé halad (a Bak irányába), az éjszakák lesznek hosszabbak”
Láthatjuk, hogy a Srímad-Bhágavatam nem hagy kétségben minket, s egyértelműen megadja tropikus zodiákus keretrendszerét az állatövi jegyek kapcsán. Ez a felosztás – azaz koordináta rendszer – mindig érvényben volt és lesz, akár 10 ezer évet tekintünk vissza a múltba, akár előre ugrunk egyanennyit.
Vizsgáljuk meg, hogy a puránikus irodalom más szószólói hogyan definiálják a zodiákus keretrendszerét.
Visnu-purána 2.8.26-31.
(…) Az északi pálya megkezdésekor a Nap elhalad a Bak, azután a Vízöntő, utána a Halak mellett, sorban egymás után az egyik zodiákustól a másikig. Miután ezeket elhagyta, felveszi a napéjegyenlőségi helyzetét (tavaszi napéjegyenlőség), amikor a nappal és az éjszaka ugyanolyan hosszan tart. Ezek után az éjszaka hossza csökkeni kezd és a nappalok hosszabbá válnak, amikor is a Nap eléri az Ikrek végét, és egy másik irányt kezd követni: a Rákba lépve a déli nappályára lép.
Láthatjuk, hogy a Visnu-purána is egyértelműen a napfordulók és napéjegyenlőségek pontjaira – az ún. tropikus pontokra - helyezi az érintett csillagjegyek kezdetét.
Az asztronómiával foglalkozó védikus írásokban, gyakran találkozhatunk a szanszkrit daksinájana és az uttarájana kifejezéssel. Az ajana utat jelent, s a két említett kifejezés a Nap déli, illetve északi pályájára utal. A daksinájana a Nap déli útját jelenti, ami a Rák csillagjegytől, a Mérlegen át, a Bak csillagjegyig tart. Az uttarájana a Nap északi pályáját jelenti, amely a Baktól, a Koson keresztül a Rák jegyéig vonul.
Ezt azért tartom fontosnak kihangsúlyozni, mert ezen kifejezések gyakran felbukkannak a védikus irodalomban, ha időmeghatározásról van szó. Például a Bhagavad-gíta 8.24-25. versében, ahol a jógi halálának kedvező időpontját határozza meg a szentírás. Ez minden védikus asztrológusnak az alapműveltségéhez kellene, hogy tartozzon, hiszen kardinális kérdés például a végső testelhagyás idejének a megállapításában. És láthatjuk, ha ezt nem a tropikus zodiákus keretrendszerében adjuk meg, komoly problémába ütközhetünk, hiszen kedvezőtlen időpontot határozunk meg a test elhagyására. Talán mondanom sem kell, hogy a sziderikus keretrendszer nem követi nyomon a Nap éves mozgását – a daksinájana és az uttarájana védikus definíciója szerint -, így komoly tévedéseket eredményez, ha a sziderikus zodiákust használjuk.
Rendkívül fontos tudunk, hogy a védikus filozófia épp ugyanazt az asztronómiai koncepciót használta, mint az ókori görög műveltség, azaz a zodiákust a napfordulók és napéjegyenlőségek (ekvinokciumok és szolsztíciumok) keretrendszerére fűzték fel. Ez a világnézet a Hagyományok[1] elbeszélése szerint az özönvíz[2] előtti – védikus – tudásra alapul, így a görög-babiloni és az indiai filozófiai is ugyanazt a védikus rendszert mondta magáénak. Ebben a világnézetben a napfordulók és napéjegyenlőségek fejezik ki az Őselemek dinamikáját, így az anyagba – prakritibe – zuhant élőlény megismerésére a tropikus zodiákust kell alkalmazni az asztrológiai praxis során.
A puránák pontosan erről a világnézetről tanúskodnak, mikor a tropikus pontokat határozzák meg a zodiákus keretrendszerként. Ez annyira erősen élt a kozmológiai világképükben, hogy a napfordulókat és napéjegyenlőségeket határozták meg fix pontokként és az állócsillagokat mozgó tényezőként:
„Amikor a bikákat közös járomba fogják, és egy középpontban álló oszlophoz kötik őket, hogy rizst csépeljenek, anélkül járják körül azt a tengelyt, hogy eltérnének adott helyzetüktől: az egyik bika a rúdhoz közel, a másik középen, a harmadik pedig kívül halad. Hasonló módon kering minden bolygó és a sok százezer csillag a Sarkcsillag, Dhruva Mahárádzsa bolygója körül saját, néha magasabban, néha alacsonyabban fekvő pályáján (…)” Srímad Bhágavatam, 5. ének, 23. fejezet, 3. vers
Láthatjuk, hogy ebben a világképben az állócsillag-szféra (sziderikus zodiákus) az, ami mozog, s folyton változik. Ezt azért tartom fontosnak kihangsúlyozni, mert olyan kifejezést is hallottam védikus asztrológiai körökben, hogy a tropikus zodiákust nevezik „mozgó zodiákusnak”. A fentiek értelmében láthatjuk, hogy ez teljesen rossz koncepció. Ha tisztában vagyunk a védikus filozófia asztronómiai világképével, akkor az állócsillagokra felállított sziderikus zodiákust kell „mozgó zodiákusnak” nevezünk.
A fentiek mind egyértelműen a tropikus zodiákus relevanciáját erősítik meg, ám felmerülhet az ellenérv, hogy a puránák nem asztrológiai művek, s nem determinálhatják az asztrológiai praxist, ezért még mindig releváns lehet a sziderikus zodiákus használata a védikus asztrológiában. Természetesen ez nem túl erős érv, hiszen a puránák az érvényes védikus világképet tolmácsolják, amitől nem térhet el a védikus asztrológia gyakorlata sem. Ám mégis, az ilyen ellenérv kedvéért vizsgáljuk meg, hogy mit mond az egyik legnevesebb asztronómiai mű a
Szúrja Sziddhánta:
„A zodiákus (bhacsakra) közepén helyezkedik el a két napéjegyenlőségi pont (vishuvat), és ugyanazon az átmérőn helyezkedik el a két napforduló (ajana). Ezt a négyet jól ismerik.” 14. fejezet 7. vers
„A Nap a Bakba való belépésétől 6 hónap az északi haladása (uttarájana). Hasonlóképpen a Rák kezdetétől 6 hónap az Ő déli haladása (daksinájana). A Kossal kezdődő 12 felosztás, az év hónapjait alkotják.” 14. fejezet 9-10. vers
Láthatjuk, hogy a védikus irodalom legnevesebb asztronómiai műve is a tropikus zodiákust használja, mikor az Kos, Bika, Ikrek stb. állatövi jegyeket definiálja.
Ezek után joggal merül fel a kérdés, hogy hogyan keveredik ide a sziderikus zodiákus, mire való egyáltalán és hogyan terjedhetett el annak használata Magyarországon, illetve a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közösségében?
Mielőtt megválaszolnánk a fenti kérdést, szeretnék kitérni egy ellenérv megválaszolására, mely néha elhangzik a puránák zodiákus definíciója kapcsán.
Olykor azaz ellenérv hangzik el, hogy a puránák azért írják le a tropikus zodiákust, mert, amikor lejegyezték őket, akkor együttállt a tropikus és sziderikus zodiákus. Ez az érv több sebből vérzik, s markánsan szakmaiatlan. Nézzük meg ezen ellenérv cáfolatát:
- a sziderikus és a tropikus zodiákus i.sz. 2. században állt együtt, tehát ez azt jelentené, hogy i.sz. 2. században jegyezték le a fent hivatkozott puránákat. Vagy lehetőség van még egy ciklussal előtti együttállásra, amely 27 720 évvel ezelőtt történt. Ám ez anakronizmus, ugyanis a sz az 5. ének 23. fejezetének 5. versétől egy bolygóállást ír le – ami az elbeszélése pillanatában fennált – s az i.e. 3066-os dátumot határoz meg.
- a korabeli asztrológusok mind a két féle zodiákust használták[3], tehát nem keverhették össze a tropikus és sziderikus zodiákust
- ha elfogadjuk a hagyományt, akkor a puránákat Vjászadéva jegyezte le, aki alighanem tisztában van a tropikus és sziderikus zodiákus közötti különbségekkel
- a Szúrja Sziddhánta egyértelműen a napéjegyenlőségek és napfordulók viszonylatában határozza meg a zodiákus fogalmát – lásd 14. fejezet 7. vers. És az 1. fejezetben megemlít egy kozmikus együttállást, de a sziderikus zodiákus rendszerében, tehát pontosan tudja, hogy külön viszonyítási szint a sziderikus és a tropikus zodiákus.
Ezenkívül, ha megértjük a védikus asztronómia világnézetét, megértjük, hogy a tropikus zodiákus szerepe kiemelkedő tényező, hiszen a szánkja filozófia elemeit lehet modellezni a napéjegyenlőségek és napfordulók segítségével. Ha nagyobb rálátásunk van az asztrológia filozófiai háttérre, evidens, hogy a védák a tropikus zodiákust fogják preferálni, minta ahogy a sumér-babiloni-görög műveltség is tette.
A következőkben vizsgáljuk meg nagyvonalakban a sziderikus és tropikus zodiákus rendszerét és szerepét.
A sziderikus zodiákus szerepe
„A nakshatra az istenek otthona” Taittiríya Bráhmana 1.5.2.8.4
Ahhoz, hogy megértsük a sziderikus zodiákus rendeltetését, meg kell, hogy ismerjük az asztrológia 3 vonatkoztatási szintjét. Az asztrológia 3 vonatkoztatási szintje, 3 féle zodiákust jelent, melyeknek eltérő szerepe és funkciója van az asztrológiában. Vizsgáljuk meg, hogy melyek ezek a rendszerek:
- Jegy: a tropikus zodiákus keretében meghatározott állatöv, ahol a tavaszpont fejezi ki a Kos 0°-ot. A mindenkori tavaszponttól osztják fel a Nap útját 30°-30°-os zónákra. Ez a tropikus zodiákus.
- Jel: az állócsillagok keretére felállított állatöv, ahol a Kos 0°-ot valamely állócsillag határozza meg. A meghatározó állócsillagtól számítva osztja fel az égboltot 30°-30°-os zónákra. Ez a sziderikus zodiákus.
- Alak: maga az állócsillag-szféra, ahol a csillagképeket értelmezzük. Itt nincs arányos felosztás, hiszen a csillagképek eltérő méreteket képviselnek.
A fenti elnevezések – jegy, jel, alak – hagyományként változhatnak, ezért nem szabad zavarba jönnünk, ha esetleg más-más megjelöléssel találkozunk a vonatkoztatási szintek kapcsán.
A zodiákus 3 féle keretrendszerének mindegyikét meghatározott céllal használták. Itt azért használok múlt időt, mert sajnos a XX. századra elveszett a különféle zodiákusok egyszerre való használatának gyakorlata. A mai korban rendszerint csak az egyik rendszert használják az asztrológusok, s – ahogy látni fogjuk – tévesen összekeverik a vonatkoztatási szintek módszertanát és jelentéstartalmát. Nézzük meg nagyvonalakban, hogy mire használták a zodiákus három szintjét:
Csillagjegy:
A tropikus zodiákus az Őselemek dinamikáját fejezi ki. A napfordulók és napéjegyenlőségek idején lépnek be az Őselemek a földi szférába, ezért ezekre a meghatározott pontokra van felállítva ez a keretrendszer, amely modellezi az Őselemek állapotát. A védikus szánkja– és a görög természet-filozófia az Őselemek dinamikájával foglalkozik, így a tropikus zodiákus a korabeli természetfilozófiák gyakorlati alkalmazását tette lehetővé. Ezt azért tudta megtenni, mert pl. a Tűz-elem minőségét meg tudta mérni az adott térre és időre vonatkozólag. A védikus filozófia fogalmával élve a prakriti állapotát és minőségét lehet modellezni a tropikus asztrológia segítségével. Ez alkalmas natális, azaz születési asztrológia gyakorlatára is.
Csillagjel:
A sziderikus zodiákus arról tett tanúbizonyságot, hogy honnan érkezett a lélek a durva-anyagba való leszületése előtt. A sziderikus zodiákus csillagjelei az Istenek lakhelyét fejezték ki, s reinkarnációs képleteknél használták őket elsősorban. A lélek reinkarnációs ciklusait és útját modellezi. Az eredeti védikus asztrológia nakshatra rendszere is ezt az elvet követi.
Alak:
A mitologikus gondolkodás ködébe vész a csillagképek asztrológiai felhasználása. Annyi bizonyosságot meríthetünk a megmaradt asztrológiai leírásokból, hogy az állócsillagok és bolygó együttállások heliákus[4] kelését vizsgálták. Tehát, a csillagképek mitologikus üzenete fejezte ki a Földre érkező lélek Sorsát és szerepét, s az állócsillag és bolygó együttállások az életeseményeit.
A 3 zodiákus egymáshoz való viszonyát az alábbi képen (1. ábra) vizsgálhatjuk meg:
- 1. ábra
A 3 féle vonatkoztatási szint egymáshoz való viszonya
Az ábrán a belső zöldkör fejezi ki a tropikus zodiákust, a középső kékkör a sziderikus zodiákust (Lahiri-féle), s a külső lilakör az állócsillagok rendszerét.
Cikkem első bekezdésében azt ígértem, hogy nem térek ki az asztrológiai alapfogalmakra, ám tapasztalatom szerint a fentebb leírtak hiánya markánsan észrevehető az asztrológusok szakmai műveltségében. Sajnos notóriusan keverik a 3 szintet – azaz a jegy, jel és alak rendszerét -, sőt az vannak olyan iskolák, ahol tagadják az egyik vagy a másik szint relevanciáját.
Az állócsillagokhoz kötött zodiákus rendszerek – mint, amilyen a sziderikus zodiákus – mindig a lélek durva-anyagba való leszületése előtti állapotról tesznek tanúbizonyságot. Nagyon jó példa erre a védikus nakshatra rendszer, amely szintén sziderikus alapú, s az eredeti védikus asztrológia módszertanát reprezentálja.
Alapaxiómaként ki kell jelentenünk, hogy ha egy csillagjegyről őselemi minőséget fogalmazunk meg, akkor azt csakis a tropikus zodiákus keretében tehetjük meg. Tehát, ha azt mondjuk, hogy a Kos tüzes, akaratos, és a Rák vizes, érzelmes, az kizárólag a tropikus zodiákus keretében fejezhető ki, hiszen az modellezi az őselemek dinamikáját.
A sziderikus zodiákus keretrendszerében nem mondhatjuk az a Kos sziderikus jelre, hogy tüzes, mivel nem az őselemek dinamikáját fejezi ki!
Miért a sziderikus zodiákus terjedt el Magyarországon a védikus asztrológia gyakorlatában?
Ahhoz, hogy megválaszoljuk a fenti kérdést, először látnunk kell, hogy milyen körülmények uralkodnak Indiában a védikus asztrológiát illetően. Indiában a zodiákus rendszerének definiálására több, mint 30 féle (!) kezdőpontot használnak. Ez azt jelenti, hogy különféle iskolákban és irányzatokban eltér a zodiákus alap koordináta rendszere. Ezen keretrendszereknek a tropikus zodiákustól való eltérését nevezzük ajanamsának. Tehát Indiában használatos a tropikus zodiákus, illetve a sziderikus zodiákus, melynek több, mint 30 féle változata ismert.
A 30 féle változata a sziderikus zodiákusnak tarthatatlan helyzetet hozott a modern időkben,
mivel lehetetlenné tette az egységes naptárhasználatot Indiában. Ezért 1955-ben a Tudományos és Ipari Kutatások Tanácsa állásfoglalásával India egységesítette a naptárát[5], és ezzel korrelációban az elfogadott sziderikus zodiákust. Az ily módon egységesített sziderikus zodiákus a Lahiri-féle lett, aminek a kezdőpontja – tehát a Kos 0°-a – a Spica csillag oppozíciós pontja (ami egy virtuális pont). Így lehetséges az, hogy az elmúlt 3 generáció védikus asztrológusai vagy tropikus zodiákust használnak, vagy a Lahiri-féle sziderikus zodiákust. Mivel az eredeti védikus asztrológia rendszere a nakshatrákra épül, ami sziderikus – tehát állócsillagokhoz kötött – berendezkedésű, ezért a legtöbb védikus asztrológiai iskola a sziderikus zodiákust használja. Ugyanakkor gyakran elkövetnek egy kardinális hibát, miszerint a tropikus asztrológia meghatározásait használják, ahol a Kos a Tűz-elemhez tartozik, a Rák pedig a Víz-elemhez, és így tovább. Ez sajnos hibás eljárás, hiszen a sziderikus zodiákus nem őselemi minőségeket fejez ki. Tehát annak ellenére, hogy az indiai állam egy egységesítést eszközölt a XX. század közepén, még megmaradt a korábban tapasztalt káosz a védikus asztrológia iskolák tanaiban.
Magyarországon az asztrológia elterjedésének az 1989-es rendszerváltás nyitott kaput.[6] A 90’-es évektől már szabad utat kaptak a különféle ezoterikus irányzatok, így elterjedhetett az asztrológia diszciplínája is. A védikus asztrológia is ebben az időben nyerhetett nagyobb teret Magyarországon.
A Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közösségében néhány ember kezdte el terjeszteni a védikus asztrológia tanait. Ezek a személyek néhány évnyi indiai tanulmány után, szert tettek egy alapfokú asztrológiai tudásra és tapasztalatra. Hazahozván az Indiában tanultakat nagy segítségére lehettek a közösségnek, hiszen az alapszintű asztrológiai tudás is nagyon hasznosnak bizonyulhat. A probléma természetesen akkor adódott, mikor a kezdő asztrológusokat profi asztrológusoknak hitték a laikusok és ezt elhitték magukról az érintett asztrológusok is. Ez csak azért jelentett problémát, mert alapvető hiányosságokkal rendelkeztek – és rendelkeznek a mai napig is – az asztrológia filozófiai és tudománytörténeti oldalairól. Természetesen ez nem tűnik fel a laikusoknak, sőt a kívülállók elhiszik, hogy profi asztrológusok kezdték terjeszteni Magyarországon a védikus asztrológiát.
Ennek a folyamatnak volt köszönhető, hogy a Lahiri féle sziderikus zodiákusról az a legenda terjedt el a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közösségében, hogy ez 5000 éves kinyilatkoztatás, s nem karmi tudósok 20. században született közmegegyezése.[7] Az igazán nagy probléma akkor kezdődött, mikor a kezdő szinten álló védikus asztrológusok elkezdtek tanítani, s torz információkat adtak át a tanítványoknak. Ezzel egy olyan szakmai színvonal romlás indult útjára[8], melyből nemrégiben kezdett csak kilábalni a magyar védikus asztrológiai miliő.
A fenti soraim talán erősnek tűnhetnek, ám messzemenően nem az offenzivitás vezérel, sokkal inkább a korrekt és pontos szakmaiság, aminek sajnos híján volt a korabeli magyar védikus asztrológiai közélet. A fenti soraimat megerősíti, hogy a védikus asztrológia egyik legnagyobb egykori terjesztője mára heti jóslatokat készít Kosoknak, Bikáknak (stb.) amivel nyíltan lezülleszti ezt a brahminikus tevékenységet a bulvár asztrológia szintjére. Egy másik régi védikus asztrológus – akinek kezdetekben iskolája működött hazánkban -, mára egyáltalán nem foglalkozik asztrológiával, helyette „fitnessguru” szerepét öltötte magára. Ők a kezdet kezdetén sem álltak ennél magasabb szinten szakmai szempontból, ám mégis misztikus pátosz övezte személyüket, hála a laikus közönségnek.[9] A félinformációknak köszönhetően melyeket átadtak a tanítványaiknak, mára téves tudásanyagok tárháza terjedt el Magyarországon. Ilyen például a sziderikus zodiákus egyedüli használata, ráadásul oly módon, hogy a tropikus zodiákus jelentéstartalmával ruházzák fel a sziderikus jeleket. Ez a hiba jellemző az indiai iskolákra, s ezért érthető, hogy a tanuló nem bírálja felül azt a tudást, amit a tanára átad számára. Ám, ha a tanítvány elkezd fejlődni, és megismeri más iskolák rendszerét, akkor felismerheti, hogy melyek harmonizálnak jobban a védák tanításaival. Ez a processzus sajnos nem ment végbe a rendszerváltás utáni Magyarországon tanító asztrológusok szakmai életében. Pedig, ha valaki asztrológusnak mondja magát, akkor kötelessége magasabb szintre lépni és folyamatosan bővíteni a tudását és látókörét.
A fenti sorok nem személyes kritikák, hanem szakmai tények, amelyet kötelező megfogalmazni egymással szemben az asztrológusoknak, hiszen, csak így biztosított a szakmai korrektség és fejlődés. Írásom látens célja túllépni azt a tabut, mely a magyarországi védikus asztrológusok szakmaiatlanságát és szakmai károkozását rejti. Ez a lépés önmagában értéktelen lenne, ám a szakmai színvonal emelése érdekében elengedhetetlen.
A korabeli asztrológusok egyaránt használták a tropikus és sziderikus zodiákust is, ám külön-külön jelentéstartalommal.
A megfelelő módszer a natális, tehát a születési asztrológia szempontjából az, ha a nakshatrákat az eredeti sziderikus pozíciójukba helyezzük, s a 12 állatövi jegyet a tropikus zodiákus viszonylatában értelmezzük. Ezt erősítik meg a védikus írások.
A letűnt korok nagynevű védikus asztrológusai időről-időre a tropikus zodiákus használatát próbálják elterjeszteni a védikus asztrológiai iskolákban. Az egyik legnagyobb védikus asztrológus Varáhamihira (i.sz. 505-587) szintén a tropikus zodiákust határozta meg a releváns natális asztrológiai rendszerként. A zodiákus kezdetét a Halak csillagkép zéta csillagára tette, ahol 562-ban a tavaszpont állt.
Nézzük hát meg, hogy hová vezettek az eddigi megállapítások.
Összegzés
2019-ben elkészült könyvemben több, mint 60 oldalon keresztül mutatom be sziderikus és tropikus zodiákus történetét, kapcsolatát és szerepét.
Fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy nem áll szándékomban az előző generáció asztrológusait megbántani, vagy támadni. Mélyen tisztelem Őket.
Az asztrológia egy olyan út, melynek gyakorlata segítheti az Istenség Legfelsőbb Személyiségének szolgálatát. Éppen ezért minden asztrológus kötelessége a szakmai nívójának valódi emelése és a hiteles tudás kutatása. Ezen az úton mindig késznek kell lenni arra, hogy meghaladjuk a korábbi tudásunkat és az arra épített önképünket.
Rafael Csaba, Budapest
[1] Itt a sumér alapokra épülő babiloni és az indiai védikus hagyományokat értem
[2] Az özönvíz kérdéskörének kifejtése meghaladja írásom kereteit
[3] Dr. Robert Powell, A zodiákus története (2012)
[4] Nap előtti felkelés
[5] Dr. Robert Powell, A zodiákus története (2012), lásd még: Link
[6] Természetesen a rendszerváltás előtt is léteztek asztrológiai iskolák, ám a Kádár-korszak puha diktatúrájában sem működhettek nyíltan és széles körben.
[7] Bár itt fontos megjegyeznem, hogy nem véletlenül a Lahiri féle zodiákust választotta az Indiai állam az egységes rendszernek, mert ez áll legközelebb – 1°-os eltéréssel – az eredeti babiloni sziderikus zodiákushoz. Ennek a témának a kifejtése sajnos meghaladja dolgozatom kereteit.
[8] Pontosabban úgy fogalmazhatnék, hogy el sem indulhatott egy igényes védikus asztrológia élet Magyarországon
[9] Érdekesnek tartom azt a kérdéskört is – melyet dolgozatom keretei nem engednek kifejteni -, hogy a magyarországi védikus asztrológusok által összeboronált házasságok, párkapcsolatok hány százaléka fulladt szakításba, válásba…