Legtöbbünk nem rendelkezik végtelen sok idővel, és egy óriási birtokkal, de mégis szeretnénk kertünkben a lehető legtöbb értékes finomságot megtermelni. A szűkös hely bizony limitáló tényező, aki valaha megpróbált kertészkedni, talán szembesülhetett már a szituációval, hogy jó volna még ezt is ültetni, azt is vetni, de a helyünk már elfogyott, a kert minden szegletében virít már valami palánta.
Ahhoz, hogy viszonylag bő termésünk lehessen, de ne változtassuk kertünket egy művelhetetlen, áthatolhatatlan, sűrű dzsungellé, természetesen kell egy kis tervszerűség. Ideális esetben, még a nagy kerti szezon előtt, akár tél folyamán a szoba melegében megtervezhetjük, mit is szeretnénk termeszteni, és mennyit. Kertünk területét ismerve, fogyasztási szokásainkat végiggondolva,a zöldségnövények helyigényét figyelembe véve kiszámolhatjuk, körülbelül mennyi palánta, hány veteményes sor fér el nálunk.
Akik hajlamosak a vetőmagboltok újdonságai hatására elcsábulni, azoknak célszerű lehet egy kis részt a szokásos haszonnövények területén fölül az aktuális “szerzemények” részére fönntartani akár.
Ne felejtsük el, hogy egyes, korán letermő zöldségek után (pl. zöldborsó), akár júniusban is veteményezhetünk még, például céklát, sárgarépát, tépő, vagy jégsalátát, sőt, csemegekukoricát, vagy uborkát is. A vetőmagos zacskók javaslata, a vetési időre vonatkozóan bizonyos esetekben csak egy ajánlás, ami a legkorábbi lehetséges időt jelöli. Ami számunkra fontos, az adott zöldségféle tenyészideje, ami ha pl. 2 hónap, az azt jelenti, a júniusi vetés esetén augusztus-szeptember táján, még a fejlődésükhöz, termésérésükhöz kedvező melegben szüretelhetjük őket, az őszi hidegek előtt. Egyes zöldségek viszont érzékenyebbek a nagy melegre, a nappalok hosszúságára, ezért a keresztesvirágúak egy részét, például ázsiai mustárzöldeket, vagy rukkolát nehezebb nyáron termeszteni, mert kelés után rövidesen virágszárba szökkenek, s csak pár levelet szedhetnénk róluk.
Ha ügyesen gazdálkodunk a hellyel, a korán letermő zoldborsó után rövid tenyészidejű csemegekukoricát vetve, annak szüretelése után ősszel újra veteményezhetünk, például áttelelő spenótot. Így elkerülhetjük a terület üresen állását, nagyon hatékonyak lehetünk, akár az igazi profik.
Természetesen egy-egy új termény vetésekor szükség szerint lazítsuk föl a kiüresedett ágyás talaját, de általában nem szükséges újraásni, elég esetleg kicsit megkapálni, vagy ásóvillázni, elgereblyézni a talajt és természetesen a gyomokat eltávolítani.
Régóta ismert, hogy a vetésforgó alkalmazása hozamnövelő hatású, és mérsékli a kártevők és betegségek fölszaporodását. Ezért, ugyanarra a területre, nem igazán kedvező több évben ugyanazt a zöldséget vetni, növényfajonként változó, de 3-5 év után javasolt az adott zöldséget ismét oda tervezni. A klasszikus 4 szakaszos vetésforgó a kertet négy részre osztja. Egy ilyen területrész frissen trágyázásának évében nagy tápanyagigényű növényeket javasolt (káposzta, paradicsom, uborka, stb.), majd hagymaféléket, gyökérzöldségeket, leveles terményeket, a harmadik évben nitrogént pótló hüvelyeseket, a negyedik évben pedig évelőket (3 évig helyben maradó sóska, rebarbara, földieper stb.) javasol az adott kertrészre. A többi kertrészen (arányos időeltolódással) hasonlóképpen e négy szakaszú termesztés zajlik.
A vetésforgó tervezése és megvalósítása kiskertben nem minden esetben könnyen kivitelezhető, ezért ajánlható a vegyeságyásos termesztés. Ebben az esetben a kertet szintén ágyásokra osztjuk, de egy ágyásban többféle, egymás társaságát kedvelő növényt nevelünk. Például kerülhet egy ágyásba a bokorbab, a paradicsom, és a zeller, valamint a fejeskáposzta. Szintén híres a saláta, retek, répa és akár a hagyma kedvező közössége.
Bár a védikus hagyományok nem javasolják a hagymafélék fogyasztását, kertünkben mégis hasznosak lehetnek, mert a kabakosok (dinnye, tök, uborka) betegségeit segítenek távoltartani. A fokhagyma a földieper betegségeinek föllépését segít megelőzni. E jelenségek hátterében a növények illat- és aromaanyag kibocsájtása, antagonizmus, és sokféle egyéb különbféle éllettani folyamatok állnak.
Néhány növény, mint a sárgarépa és spenót, szinte bármely növénnyel ,,jól kijön”, míg mások kifejezetten kedvezőtlen hatást gyakorolnak egymásra. Így a paradicsom és a burgonya társítása kedvezőtlen. Általában a szoros rokonságban álló növények (pl.borsó- bab, paradicsom- burgonya, fejeskáposzta- kelkáposzta) kombinálása a hasonló kártevőkre és betegségekre való fogékonyságuk miatt nem szerencsés (kivétel is van, például a petrezselyem és a sárgarépa kedvelik egymást).
A különféle zöldségek párosításakor célszerű figyelembe venni azok öntözésigényét, és a sok vizet kívánó paprikát nem egy helyre sorba ültetni a túlöntözésre rothadással reagálókkal.
Arra is érdemes odafigyelnünk, hogy a terebélyes növények, ha egy ágyásba kerülnek kisebb termetűekkel, ne nőjenek azokra, hisz fény hiányában csak szenvedni fognak a zöldségeink.
Az olykor egyenetlenül kelő magok, az időjárás csapásai, vagy éppen a gyerekek, házikedvencek játszadozása áldozatául esett növények miatt, olykor zöldségsoraink, ágyásaink foghíjasakká válhatnak. Ne keseredjünk el, az üressé vált részekre is vethetünk pótlólagosan is zöldségeket, például gyorsan fejlődő mángoldot.
A kiskerti termesztésben jó lehetőség a vertikális művelés preferálása, azaz, amit lehet, futassunk föl karókra, hálóra, kordonra. Ily módon a zöldborsó, ha hálóra, vesszőrácsra futtatjuk, nem csak kevesebb helyet igényel, de mivel a szárak nem borulnak a földre, kisebb a rothadás és a csigakárok veszélye, egyszerűbb a szüretelés is. Az uborkák is könnyedén futtathatók hálóra, esetükben is csökken pl. a peronoszpóra megbetegedés esélye csökken, a talajon futtatáshoz képest.
Hazánkban még nem túl elterjedt módszer, de a kisebb tömegű termést hozó tököket is szokás erősebb támrendszeren futtatni.
Elterjedőben van a vödrös termesztés is, főleg a rossz talajjal, vagy nagyobb kövezett udvarral rendelkezők esetében. Ez esetben, az egyébként nehezen hasznosítható területeken is teremhet pl. paprika, de a sikerhez fontos a tápdús virágföld, a kellő méretű edény, a (főként nyári melegben) tényleg rendszeresen megoldott öntözés, és a nevelő edények túlzott fölforrósodásának megelőzése.
Bízunk benne, hogy ezen kis írásunkkal tudtunk segíteni, inspirálni minél több embert, hogy az önellátásra való törekvésben szép sikereket érhessenek el.
Grantha-Raja Dasa