A jelenleg zajló válság mindannyiunk életére hatással van. Az aggasztó napi hírek egy olyanfajta nyugtalanságot fecskendeznek a létezésünkbe, amihez foghatót még nem tapasztaltunk. Persze ott van bennünk az alapvető bizalom, hogy előbb-utóbb minden rendbe jön, rendbe kell, hogy jöjjön, hiszen eddig ezt szoktuk meg, hiszen manapság minden megoldódik egy gombnyomásra, hiszen megérdemeljük, mert jó emberek vagyunk. De ha eddig mindent olyan jól csináltunk, akkor honnan jött a vírus? Mi lesz, ha lesz egy következő, 5, 10, 15 év múlva és az még pusztítóbb lesz? Miért kaptuk? Tényleg annyiról van szó, hogy nem lett volna szabad néhány tobzoskát megfőzni ebédre, vagy van itt valami mélyebb üzenet is, amit ha komolyan veszünk, akkor elkerülhetjük a következő csapást?
A nyugati fogyasztói társadalom és kultúra alapvető tanítása az, hogy mi vagyunk a világ közepe és minden, amit látunk, a mi tulajdonunk. Ennek megfelelően évszázadok óta szipolyozzuk a természet erőforrásait, kínozzuk és mészároljuk az állatokat és háborút indítunk más nemzetek ellen, ha látjuk, hogy nekik van valamijük, ami nekünk nincs. Persze átlagemberként mondhatjuk, hogy ezeket a dolgokat nem mi döntjük el, hanem az államfők, az iparágak vezetői, a tehetős üzletemberek, más szóval, nekünk ebbe úgysincs beleszólásunk. De azt nem szabad elfelejtenünk, hogy mi vagyunk a felvevőpiac, a mi igényünk diktálja az egyre nagyobb termelést, még ha ezt persze a marketing folyamatosan manipulálja is. Erre jön a másik kérdés, hogy mit számít, ha én, mint egyén, megpróbálok kiszállni a rendszerből, vagy legalább is ésszel “fogyasztok”? Mit számít egy ember? De talán nem emlékszünk a rengeteg történelmi példára, amikor egy-egy forradalmat egy maroknyi ember kezdett el?
A forradalom, amire szükségünk van, az a tudat forradalma. Amíg nem vagyunk hajlandók elfogadni, hogy túl ostobák vagyunk Istent játszani és hogy alapból sincs hozzá jogunk, mivel életet nem tudunk teremteni, addig kötelező jelleggel jönnek a csapások. Egyrészt, az élet újra meg újra bebizonyítja, hogy korántsem értjük olyan mélységig a természet törvényeit tudományos szempontból, mint amennyire a világ uralkodójaként azt hirdetjük, másrészt, elég egy pillantást vetnünk a fejlett országok társadalmainak helyzetére és rögtön szembesülünk a ténnyel, hogy a mohóság lángjának szítása nem tette boldogabbá az embereket. A növekvő drog- és alkoholfogyasztási, bűnözési és öngyilkossági statisztikák mind arról tanúskodnak, hogy rossz az irány. Természetesen mindez nem azt jelenti, hogy nem gondolunk mély hálával az egészségügyi dolgozókra, vagy azokra a kutatókra, akik az ellenszeren dolgoznak, vagy a mezőgazdasági alkalmazottakra és bolti eladókra, akik lehetővé teszik, hogy élelemmel láthassuk el családunkat ezekben a nehéz időkben is. Úgy, mint ahogy például alig több, mint 30 évvel ezelőtt is az emberi önfeláldozás csodája mentette meg az emberiség nagy részét egy még nagyobb katasztrófától a Csernobilban bekövetkezett robbanás után, jó eséllyel most is ez lesz a kulcs. A tragédia az, hogy mivel alapvetően rossz irányba masírozunk, egyik csapást hozzuk a másik után a fejünkre, és ilyenkor nemcsak a közvetlen áldozatokért szakad meg a szívünk, hanem azokért is, akik az elhárítási és mentési munkálatok során távoznak el.
A Bhagavad-gītā, India ősi szentírása elmondja, hogy mi a tudat forradalmának leghatásosabb eszköze a képmutatás és vitatkozás korában, amelyben élünk: ha Isten nevén meditálunk és azokat napi rendszerességgel recitáljuk, vagy énekeljük, akkor fokozatosan kitisztul az a mételyező félreértés a szívünkből, hogy mi vagyunk a világ urai. Rájövünk, hogy mivel Isten teremtette a természetet annak minden élőlényével, Ő is marad a tulajdonosa mindennek és mi csak bérlők vagyunk itt néhány évtizedre, mielőtt tovább utazunk egy következő állomásra. Ha az Isten-tudat, Krisna-tudat erősödik a szívünkben, akkor természetes lesz, hogy nem eszünk tobzoskát, vagy épp bocit ebédre, mert tiszteljük az életet annak minden formájában. Az is nyilvánvaló lesz, hogy a természet forrásai végesek és tudatosan be kell osztanunk őket, ha azt akarjuk, hogy még a gyermekeink és unokáink és boldogan élhessenek ezen a bolygón. Azt is megtapasztaljuk, hogy Isten neveinek éneklése olyan fajta elégedettséggel tölti el a szívünket és a lelkünket, ami már nem hagy olyan űrt maga után, amit még alkohollal vagy droggal kell kitölteni. De mindehhez szükséges az, hogy végre alázatosan hálát tudjunk adni mindenért, amink van és belássuk, hogy bár a technológiai vívmányoknak köszönhetően elhittük, hogy képesek vagyunk irányítani a végtelenül hatalmas Anyatermészetet, ez egy végzetes hiba volt. Köszönjük meg, hogy van mit ennünk, van hol laknunk, és hogy egészségesek vagyunk! Mindezeket magától értetődőnek vesszük, de itt a példa, hogy elég, ha a Földanya egy kicsit megrázza magát és azonnal gyökeresen megváltozik az életünk.
Mikor arról kérdezték, hogy tényleg hatásos-e Isten neveinek az éneklése és a rajtuk való meditálás, Śrīla Prabhupāda, a Krisna-tudatú Hívők Nemzetközi Közösségének alapító lelki tanítómestere azt mondta, hogy a puding próbája az evés. Így mi most ugyanezt a tanácsot tudjuk adni. Reggel, mikor felkelsz, szánj rá 20-30 percet arra, hogy figyelmesen mondod az alábbi mantrát, amely Isten neveiből áll:
Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare
Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare
Egyetlen szabályt kell csak betartanod: ejtsd ki tisztán a szavakat és közben ellenőrizd, hogy hallod-e a kimondott szavakat. Ha azon kapod magad, hogy elkalandozik az elméd, akkor hozd vissza gyorsan, és figyelj a mantrára. Garantáljuk, hogy ebből az egyszerű lelki gyakorlatból nagyon nagy erőt fogsz kapni, hogy új irányba tereld az életed és felülemelkedj a vírus körüli nehézségeken is!
Sokan mondják, hogy a vírus után már semmi nem lesz olyan, mint előtte. Adjunk hát ennek igazi pozitív értelmezést: helyezd új alapokra az életed ma azzal, hogy elkezded a napi mantra-meditációt!
Avadhuta Raya Prabhu