Születésünktől kezdve keressük a tudást. Tudni akarjuk, honnan szerezhetünk élelmet, fedelet, szeretetet, boldogságot. Tudni akarjuk, hogyan kerülhetjük el a fájdalmat, a szenvedést, a veszteséget. Egész életünket erre a tudásra építjük, menet közben tanulás és tapasztalat által gyarapítva.
Meglehet, a régi időkben a társadalom jobban hajlott arra, hogy az igazságról szerezzen tudást. Ma, úgy tűnik, jobban vágyunk a boldogságra, mint az igazságra, akármi is legyen az. És persze az önismeret általában nem az első a napirenden. A régi görögök tanácsa, „Ismerd meg önmagad” nemigen szerepel a tennivalóink listáján.
A jó lelkigyakorlat célja az önvaló megtalálása. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a tudásszerzésünk elsődleges eszköze, az emberi test nem mentes a négyféle hibától. Ezek: hajlamosak vagyunk hibázni, hajlamosak vagyunk arra, hogy illúzióba essünk, hajlamosak vagyunk a csalásra, és az érzékeink is tökéletlenek. Figyeljünk erre, amikor bármilyen tudást keresünk, különösen, ha az transzcendentális.
Ki ne hibázott volna soha? Én mindennap hibázom: amikor megbecsülöm, hány óra van, amikor elfelejtek valamit bevásárláskor, amikor nem a nevén szólítok valakit. A hibák arra valók, hogy alázatra szoktassanak bennünket, és ha tudjuk, hogy hibázhatunk és hibázunk is, akkor jobban vigyázunk.
Az illúziót szanszkritül úgy hívják, hogy „māyā”, ami azt jelenti, „ami nem az”. A Bhagavad-gītā szerint a világ olyan illúzió, amit valódinak fogadunk el. Azt hisszük, hogy írek vagyunk, vagy spanyolok, bengáliak – de egyik sem. Nem azok vagyunk, akiknek hisszük magunkat. Mindannyian boldogan (vagy boldogtalanul) játsszuk szerepünket a nagy illúzióban.
Ugyan ki ne csalt volna? Prabhupāda szerint a csalásra való hajlam nagy betegség. Hagyjuk, hogy megtörténjen, kicsiben vagy nagyban, akár azért, hogy elkerüljük a szégyent, akár azért, hogy az egónkat pumpáljuk, akár azért, hogy egy kis átmeneti előnyhöz jussunk. Vigyázz, ne hagyd, hogy elcsalják tőled a teljes lelki információt. Ne add olcsón magad, ne érd be kevéssel. Kṛṣṇa mindent elmondott Arjunának a Gītában, és aztán szólította fel, hogy döntsön. A hiányos tudás hiányos eredményre vezet.
És végezetül, de nem utolsó sorban: az érzékeink tökéletlenek. Azt mondjuk, nem hiszem el, hogy létezik Isten, amíg nem láthatom. Jó, de mennyire megbízhatók a szemeink? Ha kialszik a lámpa, a sötétben még a saját kezünket sem látjuk. Ha két ember lát egy autóbalesetet, mást és mást látnak. Hallásunk, tapintásunk és ízlelésünk teljesen egyéni és korlátozott.
Fogadjuk el, hogy ezzel a négy hibával élünk és vigyázzunk, hogyan mozgunk ebben a világban. Nem tudunk mindent, nincs mindig igazunk, sőt, sokszor nagyon is tévedünk. Ha így élünk, többet tudunk nevetni és hagyjuk, hogy az élettel együtt járjunk és ne rajtunk taposson.
Azt a tudást, ami Kṛṣṇáról és a Vele való kapcsolatunkról szól, olyan forrásból kell szereznünk, amely felette áll annak a világnak, ahol ez a négy hiba van. De ezt nem szoktuk akarni. Túl „messzire van”, túl sok hit kell hozzá. Ez akadály az úton. De legyen annyi elég, hogy ha lelki tudáshoz akarunk hozzáférni, lelki tudást akarunk szerezni, akkor ahhoz másképpen juthatunk, mint amihez szokva vagyunk.
Persze a jógik számára, a jógakultúra követőinek a transzcendentális tudás szerzésének folyamata megszokott. El kell fogadni egy tanítót, le kell csendesíteni az érzékeinket, önzetlen szolgálatot kell ajánlanunk, befelé kell figyelni, elszánt figyelemmel kell meditálni Kṛṣṇa nevén, és hinnünk kell abban, hogy az Abszolút Igazságról való tudást kegyből és megvalósításból szerezhetjük. Ez azonban nem vak elfogadás. Érezzük és használjuk a testünket, az elménket és az intelligenciánkat a folyamat során.
Végső soron arról van szó, hogy tudnunk kell, hova akarunk jutni, és azt, hogy ehhez szükségünk van segítségre. Hagynunk kell, hogy az utat a bizalom, a kegy, a szolgálat és a meghódolás mutassa. Nagy kaland, ha le tudjuk győzni a félelmünket és ki tudunk lépni a mindennapi életben játszott szerepünkből. Légy tehát szolga és keresd meg a szolgálatodat. Minden itt kezdődik.
Ānanda Vṛndāvaneśvari Devī Dāsī
Fordította: Madhupati Dāsa