Ma van Dīvalī napja. Kis hazánkban ez az újholdas állás csak délután 5 óra után következik be. A Dipaavli a fények ünnepe, olyasmi, mint Magyarországon a karácsony, amelynek alkalmából a családok, barátok szerettek összegyűlnek, megajándékozzák egymást, közösen főznek és együtt étkeznek. Az asszonyok és leányok feldíszítik a házat, a dekoráció része a színes rangóli, a virágmandalák és Laksmī istennő piros lábnyomai is, így akarnak utat mutatni számára, hogy térjen be az otthonokba. A Dīpāvalī alkalmával arra emlékezünk, amikor az Úr Rāmacandra 14 év száműzetés után hazatért Ayodhyāba, a szülővárosába és elfoglalta a trónt. A birodalom lakói egészen Śrī Laṅkātól a Himalájáig mécsesek sorával világították ki számára az utat, innen ered az elnevezés. A Dīvalīt minden évben megünnepeljük, ez az újhold az Áldások Havának középpontja, Kārtika lelke. Szimbolikusan azért imádkozunk, hogy az Úr Visṇu, az Úr Rāmacandra foglalja el szívünk trónját. A hívők azt kérik, hogy hazatérhessen majd a lelki világba, és itt a Földön addig is, egy Isten-tudatos, lelkiekben gazdag életet élhessenek. Ahol pedig jelen van az Istenség Legfelsőbb Személyisége, oḍa szívesen ellátogat Laksmī Istennő is, a Szerencse, és bőség úrnője, aki a házak, otthonok védőszentje. A kis lámpások beinvitálják az Isteni Pārt és fényt, és a sok szeretet és áldás a karácsonyhoz hasonlatos meghitt hangulatot teremt. Új ciklus, újév kezdődik, tele reménnyel, melegséggel, szeretettel.
Kívánunk minden kedves Olvasónknak áldott, békés Dīpāvalīt, lelkiekben, és anyagi sikerekben is gazdag újesztendőt!