Ezt a kifejezést napjainkban szinte mindenki ismeri és használja, de tudjuk, hogy valójában honnan ered és mi a pontos jelentése?
A karma ok és okozat, hatás és visszatás törvénye, szó szerint ’tettet’ jelent, de jelentéstartalmához kapcsolják a tettek nyomán létrejövő következményeket is.
A karmát legkönnyebben úgy fogalmazhatjuk meg, hogy egy szabályrendszer mentén a tetteink következményeként létrejövő visszahatás-csomag. Összességében maga az emberi születés, és annak körülményei, hogy milyen helyre, családba, vagyoni vagy társadalmi helyzetbe születünk bele is mind-mind a karma következménye. A születési horoszkópképlet, amely az indiai-védikus kultúrában nagy tiszteletnek örvend, az is az egyéni sorsot, felhalmozott karmát vizsgálja meg. A karmánk szerint születünk meg egy adott időpillanatban, az adott időpillanatnak van egy csillagászati térképe, amely személyiségünk égi rajza is egyben.
A karmáról tudni kell, hogy nem csak következményeket okoz, hanem létrehozza a további hajlam-magvacskákat is. Ha pl. valamilyen tettet elkezdünk, utána a tett következményével egyidőben létrejön egy a tett ismétlésére irányuló újabb vágy is. Ezáltal minél több cselekedetet hajtunk végre, vagyis belegabalyodunk az élet ügyes-bajos dolgaiba, annál nehezebb a karma visszahatásai alól kikerülni, mert egy végtelen folyammá válik.
Nem csak a rossz cselekedetek, tudatos károkozások termelnek karmát, hanem hasznosnak, jónak tűnő, de a saját anyagi javunkat, elismerésünket szolgáló „jó” tettek is visszahatást okoznak. A karma által fenntartott szövevényes saṁsāraból csak transzcendentális tevékenységekkel kerülhetünk ki, az ugyanis nem termel újabb karmát. Ilyen tettek, amelyek közvetlenül Isten örömét szolgálják és a Legfelsőbb boldogságával állnak kapcsolatban.