Tudtad, hogy mielőtt emberként megszülettél, már legalább nyolcmilliószor éltél növényi és állati testekben? Az alábbi videóból megértheted, hogyan zajlik a reinkarnáció – emberi szemmel láthatatlan – körforgása. Emellett azt élőlények eredetének magyarázatával is megismerkedhetsz, úgy, ahogy azt a védikus irodalom tanítja. Az élet és a fajok eredete az egyik legfontosabb kérdés, hiszen az eredetről vallott felfogásunk erősen befolyásolja az életcélunkat, erkölcseinket és az életmódunkat is.
A világ legcsodálatosabb jelenségei az élőlények: az egysejtűek, a zöldellő növények, a hatlábú rovarok, az áramvonalas halak, a ragyogó bőrű kétéltűek és hüllők, a kecses testű madarak, a szárazföldi és vízi emlősök – valamint a legkülönlegesebb földi lény: az ember. A sokmilliónyi faj lenyűgöző formái és tulajdonságai felvetik a nagy kérdést: honnan származnak az élővilág lényei? Ha meg akarjuk érteni a földi élet eredetét, akkor egyrészt azt kell megvizsgálnunk, hogy honnan származnak a lelkek, másrészt pedig azt, hogy honnan vannak az őket hordozó testek.
Mi az élet maga? Vajon mi okozza az életet, mi különbözteti meg az élőket az élettelenektől? A védikus tanítások határozott különbséget tesznek a test és a testet mozgató tudatos önvaló, vagyis az örök lélek között. Az élet forrása az önvaló, az örökkévaló lélek, amely anyagtalan, természetfeletti és mindig tudatos. A test pedig csupán egy anyagi elemekből felépülő biológiai jármű, amelyet a lélek mozgat.
Honnan származnak ezek a lelkek, akiket szanszkrit nyelven jīváknak neveznek? A Bhagavad-gītāban az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Śrī Kṛṣṇa ezt mondja: “az élőlények az én örökkévaló, parányi részeim“. Az apró lelki élőlények úgy állnak kapcsolatban Istennel, ahogy a szikrák származnak a tűzből. A tűz hatalmas, a szikrák pedig parányiak – vagyis a méretük különbözik, ám a minőségük azonos. Tehát mi magunk is transzcendentális lények vagyunk, akárcsak Isten. Ám míg az Ő képességei határtalonok, a mieink korlátozottak.
Napjainkban a tudósok jelentős része azt feltételezi, hogy az élet a kémiai elemek spontán kombinációjaként jött létre a Földön. Úgy gondolják, hogy az élet nem más, mint a kémiai elemek és molekulák bonyolult elrendeződése. A védikus megközelítés szerint azonban az élet nem anyagi, ezért nem jöhetett létre az anyagból. Napjaink fejlett tudománya sem képes az anyagból életet létrehozni, és még elméleti magyarázat sem létezik arra vonatkozóan, hogy ez miként lenne lehetséges. Életet nem lehet laboratóriumban létrehozni – minden bizonnyal azért nem, mert az élet forrása, a lélek valójában anyagtalan. Ahogy alumíniumból nem lehet aranyaórát készíteni, úgy az anyagból sem keletkezhet élet.
Az élő szikrák, a jīvák tehát a Legfelsőbb Élettől, Istentől származnak. De hogyan kerülnek ezek a lelkek az anyagi világba? Amikor a parányi jīvák ide akarnak jönni, akkor egy testet kell magukra ölteniük – éppen úgy, mint egy nehézbúvárnak, aki egy felszerelést vesz fel, hogy a víz mélyére tudjon merülni.
Mi földlakók mindannyian örök lelkek vagyunk, beleértve az állati és a növényi testben élő jívákat is. A lelkek úgy mozgatják a testüket, ahogy a sofőrök irányítják az autójukat. Bár magát a lelket nem látjuk, a tudatosság és az életjelenségek jelzik számunkra, hogy a lélek jelen van egy testben. Amikor pedig az életet adó, tudatos lélek eltávozik, akkor a fizikai test halottá válik.
A lélek nyolcmillió négyszázezer különféle biológiai formában – növényi, állati vagy emberi testben – élhet az anyagi világban. De vajon hogyan jelentek meg a Földön ezek a különböző formák? Honnan származnak a változatos kinézetű biológiai gépezetek? A világ vallásai egyöntetűen egy isteni szándék eredményének tekintik az élet formáinak megjelenését. Jó tudni, hogy a világ minden szentírása közül az indiai védikus írások írják le legrészletesebben, hogy mikor, miért és hogyan is teremtette Isten a különböző fajokat.
A biológiai organizmusok jellegzetességeit – a baktériumoktól kezdve a hatalmas bálnákig – maga a Legfelsőbb Személy gondolta ki. Az élet formái tehát intelligens tervezés eredményei. Vagyis a teremtmények csodás tulajdonságai egy isteni lény művészi érzékéről és fantasztikus értelmi képességeiről tanúskodnak. A Legfelsőbb által kitalált életformák kész formájukban nyilvánultak meg az anyagi világban egy többlépcsős, az univerzumban fentről lefelé haladó teremtési folyamat révén. A teremtés nem csupán egyszeri esemény: hatalmas világkorszakonként az univerzum bolygói újra és újra benépesülnek – vagyis nem csak a Földön, hanem az univerzum más bolygóin is laknak élőlények.
A lelkek csak az adott fajra jellemző élethossz idejéig tartózkodnak egy-egy növényi vagy állati testben. A halál pillanatában elhagyják a testüket és egy következő, magasabb szerveződésű élőlény testét öltik magukra. Így lépkednek a lelkek felfelé a transzmigráció folyamatában. Nyolcmillió különböző formában születnek meg, mire elérik az emberi létformát.
A fajok formái tehát kezdettől adottak, a parányi lelkek pedig egyikből a másikba költöznek. Ezt a folyamatot nevezhetjük spirituális evolúciónak. Hasonló ez, mint amikor valakinek először kevés pénze van, és egy kis szobában lakik, aztán ahogy egyre több pénze lesz, drágább és drágább házakba költözik.
Létezik az evolúciónak egy spekulatív tudományos elmélete, amely szerint a fajok egy közös ősből fejlődtek ki, apró, folytonos változások révén. Ez a teória nem nyert bizonyítást, és logikai és tudományos okokból egyre több tudós is megkérdőjelezi. Egyes biológusok pedig amellett érvelnek, hogy az élőlények testi jellegzetességei egy tervező intelligencia tevékenységéről tanúskodnak. Ez a tervezési megközelítés összhangban áll a teremtés védikus magyarázatával.
A Legfelsőbb Tudóstól, Istentől származó védikus tanítások szerint az emberi faj is – minden más fajhoz hasonlóan – teremtés eredményeként jelent meg, és mindig a többi fajjal párhuzamosan létezett. Bár ez nem köztudott, még régészeti bizonyítékai is vannak az emberi lény sok millió éves földi létezésének.
Hogyan fogunk megszületni az emberi létezésünket követően? Ez attól függ, hogy milyen vágyakkal rendelkezünk és milyen cselekedeteket végzünk életünk során.
Az ember különleges lény, mert ebben a létformában a jíva, a lélek kiemelkedő intelligenciát kap. Így képes feltenni az élet legfontosabb kérdéseit és a védikus írások segítségével megérteni az ezekre adható legtökéletesebb válaszokat. Így spirituális önmegvalósításba kezdhet, ami az emberi élet legmagasabb rendű lehetősége és végső célja.
Dr. Tasi István (Īśvara Kṛṣṇa Dāsa)