Mielőtt találkoztam volna Śrīla Prabhupādával az emberiséget akartam szolgálni. Aztán hallottam Śrīla Prabhupādától, hogy milyen fontos az Úr Kṛṣṇát szolgálni. A kérdés azonban megválaszolatlanul maradt: Hogyan viszonyul Isten szolgálata az emberiség szolgálatához?
Miután egy hétig előadásokat hallgattam Śrīla Prabhupādától, lehetőségem nyílt megkérdezni tőle néhány dolgot. Így zárta leckéjét:
sa vai pumsāṁ paro dharmo
yato bhaktir adhokṣaje
ahaituky apratihatā
yayātmā suprasīdati
“A lelki megvalósítás nélkül nem érhető el az elme békéje. Ha békességet akartok az elmében, a világban, a társadalomban, a családban azáltal, hogy csak gyűjtitek a pénzt, anyagilag haladtok előre, akkor sohasem éritek el. De ha csak egy kicsit haladtok előre a lelki életben, akkor rögtön boldogok lesztek.
Nos, ha van kérdésetek, tegyétek fel” – zárta.
“Az Úr Kṛṣṇa szolgálatáról beszéltél” – kezdtem. „Hogyan jön a képbe a másik ember szolgálata?”
„Te meg a többiek vajon miért jöttök ide?” – válaszolta Srīla Prabhupāda. “Talán mi nem végzünk szolgálatot? Ha valakit kimentünk az illuzórikus anyag létezésből és elvisszük Kṛṣṇa tudatba, az a legjobb szolgálat. De mit jelent az, hogy szolgálat? Könnyíteni valaki szenvedésén. És a Kṛṣṇa tudat a legjobb könnyítés, amint az a Śrīmaḍ Bhāgavatam megerősíti [1.2.6]: Az a legjobb szolgálat, az a legjobb vallás, az a legjobb filozófia, amelyik megtanítja az embert arra, hogyan szolgálja Istent. És amint valaki eljön Istenhez, hogy minden érdek nélkül szolgálja, azonnal elégedett lesz, yayātmā suprasīdati.”
“Az ötéves kis Dhruva Maharaját megsértette a mostohaanyja. Mégis, meg akarta kapni apja királyságát. Anyja azt a tanácsot adta: „Csak Isten segíthet.” Így hát Dhruva elment az erdőbe, hogy megkeresse Istent. Amikor azonban ténylegesen meglátta Istent, azt mondta: „Uram, én nem kérek semmit. Teljesen elégedett vagyok. Üvegcserepeket keresni jöttem, és a legdrágább ékszert találtam.” Amikor valaki felfedezi örök kapcsolatát Istennel, úgy érzi, semmi másra nincs szüksége. És ha valakit eljuttatunk odáig, hogy úgy érzi, nincs semmi egyébre szüksége, teljesen elégedett, az a legjobb szolgálat.
Mi is az az úgynevezett anyagi szolgálat? Mondjuk, éhes vagyok és adsz valamit ennem. Vajon soha többé nem leszek éhes? Természetesen a Kṛṣṇa-tudatos mozgalom is oszt ételt. De mi olyan ételt adunk, amitől örökre elégedett leszel. Nincs több (lelki) éhség, nincs több szükséglet. ‘Teljesen elégedett vagyok (svamin krtartho ‘smi). ‘Nincs más igényem’ (varam na yace).
Illúzió azt hinni, hogy az éhséget pusztán anyagi dolgokkal csillapítani lehet. Amerika anyagilag fejlett. De vajon elégedett vagy-e? Annyi frusztrált ember van, hippik… A gazemberek mégis azt hiszik, hogy „Ha olyan gazdagok leszünk, mint Amerika, akkor boldogok leszünk.” De az anyagiakkal soha nem leszünk elégedettek.
Az igazi boldogság akkor jön el, amikor megtanuljuk Istent szeretni, és ezt minden anyagi fejlettség nélkül el lehet érni. Bárhol vagy, bármilyen élethelyzetben, énekelheted a Haré Kṛṣṇát és kifejlesztheted ezt a szeretetet. Aztán már azt fogod mondani: ‘Teljesen elégedett vagyok, nem akarok semmi mást. Soha többé lopás, zsebtolvajlás, csalás.”
Srīla Prabhupāda szavai a szívem mélyére hatoltak. Habár büszke voltam a becsületességemre, volt azért gyenge pontom: egyszer-másszor bolti tolvajlás, elemelni ezt-azt. Srīla Prabhupāda kijelentése ‘soha többé lopás, zsebtolvajlás” megértette velem, hogy mennyire leesett vagyok és hogyan menthet meg a Kṛṣṇa-tudat. (Na és persze a kérdező veséjébe látott… – a szerk.)
Srīla Prabhupāda folytatta: “Ha nem szenvedek hiányt, miért kellene csalnom?”
“Talán ismeritek a történetet. Egy szent bölcs üldögélt magányában, szinte meztelenül. Nagy Sándor megkérdezte tőle: „Tehetek valamit érted?” – mire a bölcs azt felelte: „Légy szíves, állj arrébb, mert árnyékot vetsz rám. Ennyi. Mivel teljesen elégedett volt, ugyan mit tehetett volna érte Nagy Sándor?
yam labdhvā cāparam lābham
manyate nādhikaṁ tataḥ
yasmin sthito na duḥkhena
guruṇāpi vicālyate
“Megtaláljátok a Bhagavaḍ-gītāban [6.22] hogy ha transzcendentális helyzetben vagy, akkor nincs többé szükségleted és a legnagyobb nehézségek sem tudnak megzavarni. Ez olyan élet, amikor bármilyen helyzetben elégedett vagy. Ezt a békét pedig csak a Kṛṣṇa-tudat segítségével lehet elérni. ”
Én elégedett voltam. Nem kellett tovább keresnem. Śrīla Prabhupāda minden kérdést meg tudott válaszolni. A békés és boldog élethez az egyetlen út, hogy kövessük Śrīla Prabhupādát és váljunk Kṛṣṇa- tudatossá. A legjobb szolgálat pedig az, ha másoknak is odaadjuk a Kṛṣṇa-tudatot.
Śrīla Prabhupāda tökéletesen megmutatta a módját. Most már csak követnem kellett.
Girirāja Swami írása
