A kalendárium szerint ma van – egyesek szerint tegnap volt – Madhvācārya eltávozási napja. Ki is volt ő és miért fontos személy a Kṛṣṇa-hívők számára? A hinduizmus minden ágában nagyon fontosnak tartják a hitelességet és a hitelességet az is szavatolja, hogy a tudás közvetlenül a Legfelsőbbtől ered, különféle tanítványi láncolatokon át. A láncolatok évezredek hosszan meg tudják határozni a tagjaikat név szerint, egészen pontosan tudva, hogy melyik tagjuk milyen műveket hagyott hátra és milyen utasításokat adott tanítványaiknak. Ezt a láncolatot nevezzük guru-paramparānak.
A vaiṣṇavizmusban vagy a Kṛṣṇa-hívő ágban 4 fő tanítványai láncolatot különböztetünk meg, ezek pedig mind Kṛṣṇától szálltak alá. A 4 láncolat mindegyik annyira régi, hogy idővel a tudás egy kicsit sérült, vagy elveszett, ezért minden láncolatban megjelentek, megjelennek olyan személyek, akik fel vannak hatalmazva tudásukkal, kimagasló képességeikkel, hogy a Védák bölcsességével összhangba hozzák ismét a tanításokat, megújítsák azokat, abban az értelemben, hog visszatérnek az eredeti tanításokhoz. A bengáli vaiṣṇavizmus, amelyet ma Kṛṣṇa-tudatként ismerünk, az Úr Brahma láncolatához tartozik, és Madhvācārya frissítette fel, az Úr Caitanya előtt évszázadokkal megjelenve.
Madhvācārya 1238-ban született Uḍupiban, Dél-Nyugat India tengerparti részén, ami ma az Ájurvéda egyik fellegvára. Nagyon szigorú lelki gyakorló volt, már 16 éves korában a lemondott életrendbe lépett és egész életét a filozófiai tanulmányozásnak szentelte. Lelki tanítómestere Acyutapreksa volt, akit azonban egy dologban élesen kijavított, ez pedig az, hogy nem tett világos különbséget a Legfelsőbb Lélek, Isten és az élőlények lelke között. Madhvācārya világosan kijelentette, hogy az Ātman és Brahman különbözik. Világossá tette, hogy a Legfelsőbb irányítótól, Īśvara a lelkek, élőlények, Jīva és a matéria, Jaḍa is különbözik, filozófiai megállapítását 5 különbségtételben definiálta (Pañca bheda):
Különbséget kell tenni az anyagi dolgozok között, az anyag és lélek között, a lelkek között, akik mind egyfajta sajátos egyéniséggel rendelkeznek, az anyag és Isten, valamint Isten és a lelkek között.
Tanítványai számára 8 központot alapított, ahol bevezette Kṛṣṇa imádatát egy Dvārakāból hozott mūrtival, ezek a központok pedig a tudásszerzést is szolgálták. Mādhva úgy vélekedett, hogy a lelki fejlődés és az anyagi terhek alóli megszabadulás egyes egyedül Kṛṣṇa kegyéből jöhet létre.
Életét csodálatos képességek és jelenségek is kísérték, már életében úgy gondolták, hogy Vāyu, a szél félistenének megtestesülése az Úr Visṇu fiának megnyilvánult formája.
Utazásai során eljutott a Himalájába is, a híres-neves Badarikāśramába. Itt a szent helyen Vyāsadevától kapott szellemi instrukciókat írásműveinek elkészítéséhez. Mādhva munkája a legnagyobb hatást a bengáli vaisnavizmusra gyakorolta, tanítványi láncolatába kapott beavatást az Úr Caitanya Mahāprabhu, Kṛṣṇa 15. századi rejtett inkarnációja.