Az ember az idők kezdete óta vágyik a tökéletes otthonra, egy paradicsomra, egy Shangri-la-ra, egy Waldenre, ahol örökké békében és boldogságban élhet. Ilyen hely azonban sehol sem található az anyagi világban, mert az anyagi világ természeténél fogva ideiglenes és frusztráló. Hogy véget vessünk fárasztó keresésünknek, túl kell lépnünk a kettősségek e világán, túl a tér és az idő határain, a lelki birodalomba.
Az indiai Vṛndāvana az a keresett örök nyugvóhely, mert Vṛndāvana az a hely, ahol az Úr Śrī Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége ötezer évvel ezelőtt alászállt erre a bolygóra. Az Úr megjelenése és tevékenységei nem evilágiak, hanem teljesen transzcendentálisak. Ahogyan egy király is utazhat egész kíséretével, tábort üthet, és ugyanúgy intézheti államügyeit, mintha a palotájában lenne, az Úr Kṛṣṇa is Magával hozta minden transzcendentális társát és kellékeit, és megteremtette a lelki világ pontos mását itt a Földön, amelyet Goloka Vṛndāvana néven ismerünk. Mivel Vṛndāvana az Úr örök és teljesen lelki lakhelye, nem különbözik Tőle. Vṛndāvanában az ember korlátlan gazdagságot, erőt, hírnevet, bölcsességet, szépséget és lemondást talál, mind a hat bőséget, amellyel az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Bhagavān Śrī Kṛṣṇa rendelkezik. Vṛndāvana valójában Kṛṣṇa, és ha valaki odamegy, az magát Istent érzékeli.
Amint elérünk Vṛndāvana határába, érezzük, hogy ez a hely valahogyan más. Először az erdőt fedezzük fel. A hűvös, homokos földet lótuszpornak érezzük a lábunk alatt, ahogy a különböző fafajták között sétálunk: a fekete kérgű tamala, a gyógyhatású nim, a nagy banyan és a bájos tulasī (Vṛnda a tulasī fa neve, a vana pedig erdőt jelent). Itt az erdők olyanok, mint a parkok, fűszálaikat gondosan ápolja több ezer fehér tehén. A lassan mozgó tehenek, tágra nyílt gyerekszemeikkel úgy néznek ki, mint az ősi bölcsek, akik csendben meditálnak, miközben folyamatosan rágnak. Papagájok és más tarka madarak díszítik a fákat, kellemes énekekkel árasztva el a fülünket, míg a sok-sok páva lenyűgözően illegeti királyi tollazatát. Vṛndāvanát három oldalról a Yamunā folyó határolja, amelynek vize olyan tiszta, mint a teremtés ősvize. Azt mondják, ha valaki megfürdik a Yamunāban, milliónyi előző életének minden bűnét elmossa. Ha csak egy kis ismereted is van Kṛṣṇáról, vagy akár csak egy kis ragaszkodásod van Hozzá, Vṛndāvanában minden Őt juttatja eszedbe, és azon kapod magad, hogy valamilyen különösfajta szeretetet érzel Iránta, amit elkülönülésnek neveznek.
Ahogy Vṛndāvana falujában a keskeny, kanyargós, középkori utcákon bolyongunk, egy sor templomra bukkanunk, amelyek nehéz, rozsdabarna kőből készültek, és amelyekbe díszes lótuszmintákat faragtak és filigránokat véstek. Ahogy belépünk az egyik templom udvarára, meglátjuk Őt: Kṛṣṇa murti formáját, az Istenség Legfelsőbb Személyisége tiszta fekete márványból készült alakját, aki ezüst trónon áll egy védő kupola alatt, lába tulasī levelekkel díszítve. Teste három helyen vonzóan meghajlik, és fuvolán játszik, hív bennünket, hogy fogadjuk be Őt a szívünkbe. Mellette áll elválaszthatatlan társa, Śrīmatī Rādhārāṇī, makulátlanul és gyönyörűen. Ám ne gondold, hogy az Istenségek csupán kőből vannak. Ahogy Kṛṣṇa mondja a Bhagavad-gītāban (7.24): “Az ostobák, akik nem ismernek Engem tökéletesen, azt hiszik, hogy Én, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa, korábban személytelen voltam, és csak most öltöttem fel ezt a személyiséget. Csekély tudásuk miatt nem ismerik felsőbb természetemet, mely elpusztíthatatlan és mindenek fölött való”. Bárki láthatja Kṛṣṇa mūrti formáját, de előbb meg kell tisztítania látását azzal, hogy egy tiszta bhakta ajkáról hall az Úrról, és az Ő dicsőségét zengi. Az Úr Caitanya, Kṛṣṇa egyik megtestesülése, aki ötszáz évvel ezelőtt az indiai Bengálban jelent meg, különösen ajánlotta a szent nevek éneklését és hallgatását: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare/Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare. Ez a mantrázás egy nagyon különleges gyógyírt készít, amelyhez semmilyen gyógyszertárban nem lehet hozzájutni, ezt bhāvának, vagyis odaadásnak nevezik. Ha a bhāva írjával bekenjük a szemünket, akkor olyannak láthatjuk a mūrti formát, amilyen valójában: transzcendentálisnak, élőnek és imádandónak.
Vṛndāvana azonban nem volt mindig az istenformák és templomok városa. Ötszáz évvel ezelőtt Vṛndāvana pusztán egy hatalmas mező volt. Śrī Caitanya Mahaprabhu akkoriban személyesen járt ott, hogy kijelölje azokat a szent helyeket, ahol az Úr Kṛṣṇa bemutatta transzcendentális kedvteléseit. Nem sokkal később az Úr Caitanya Vṛndāvanába küldte hat legkiválóbb tanítványát, akiket a “hat gosvāmīként” ismerünk. Küldetésük az volt, hogy folytassák a munkát és meghatározzák Kṛṣṇa kedvteléseinek pontos helyszínét, fejlesszék ezeket a helyszíneket, és írjanak hiteles könyveket a Kṛṣṇa-tudat tudományáról.
Vṛndāvana Kṛṣṇa földje, és ahogyan Kṛṣṇa rendkívül gyönyörű, úgy az Ő lakóhelye is az. A világi látásmód alapján azonban Vṛndāvana egy közönséges falunak tűnik. Ezért ahhoz, hogy valóban teljes, dicsőséges szépségében láthassuk Vṛndāvanát, meg kell tisztítanunk a látásunkat azáltal, hogy Kṛṣṇa-tudatossá válunk. A hat gosvāmī megmutatta nekünk az utat. Nemcsak ők maguk éltek tökéletesen szent Kṛṣṇa-tudatos életet, hanem lelki útmutatók százait írták meg a kinyilatkoztatott védikus szentírások alapján. Az ő kegyük által az őszinte kereső elérheti az élet legnagyobb áldását, a Kṛṣṇa iránti szeretetet.
Ő Isteni Kegyelme A.C. Bhaktivedanta Swāmi Prabhupāda tanításai azonosak a hat gosvāmī tanításaival, mivel a tanítványi láncolaton keresztül közvetlenül követi őket. Ezért az ő tanításait követve Vṛndāvanát olyannak láthatjuk, amilyen valójában. A Brahma-saṁhitā, az Úr Brahmā, a világegyetem legmagasztosabb élőlénye által költött vers leírja, milyen is az a Vṛndāvana, amelyet a tiszta lelkek érzékelnek:
“Vṛndāvana transzcendentális földje mindig lelki. Ezt a lelki földet a szerencse istennői lakják, akiket gopīkként ismernek. Ők mind Kṛṣṇa szerelmesei, és Kṛṣṇa az egyetlen szeretője mindezeknek a gopīknak. Annak a földnek a fái kalpa-vṛksa, azaz kívánságteljesítő fák, és az ember bármit megkaphat tőlük, amit csak akar. A föld érintőkőből, a víz pedig nektárból van. Ama legfelsőbb lakhelyen minden beszéd ének, minden lépés tánc, és az ember állandó kísérője a fuvola. A surabhī tehenek tejjel árasztják el a földet, és minden önragyogó, akárcsak a Nap az anyagi világban. Mivel ott minden pillanatot Kṛṣṇa szerető szolgálatával töltenek, nincsen sem múlt, sem jelen, sem jövő.” Az emberi létforma arra való, hogy megértsük Vṛndāvana eme transzcendentális földjét. Aki intelligens, annak művelnie kell Vṛndāvana, az Úr Kṛṣṇa örök birodalmának ismeretét, és még ebben az életben el kell jutnia erre a legfelsőbb lakhelyre.”
Forrás: www.dandavats.com