A Pāda-yātrā egy több száz éves hagyomány, amelyet Śrī Caitanya Maharprabhu – isten e korban megjelenő inkarnációja – tanított számunkra. Caitanya 500 évvel ezelőtt bejárta egész Indiát, egyfolytában énekelte a Hare Kṛṣṇa mantrát, és mindenkit arra bíztatott, hogy csatlakozzon hozzá az éneklésben. Hagyományt teremtett, amelyet a világ minden táján követnek a Krisna hívők, így a pāda-yātrā máig a Krisna-tudat prédikálásának egy ősi, de a modern korban is remekül alkalmazható módját jelenti. A zarándoklatok során a hívők faluról falura, városról- városra gyalogolnak, egész úton a Hare Kṛṣṇa mahā-mantrát éneklik, pozitív üzeneteket közvetítenek, adományokat gyűjtenek. A zenés felvonulás fő célja, hogy mindenki hallhassa az Úr Kṛṣṇa szent nevét.
A magyarországi Krinsa-hívők is Śrī Caitanya Mahāprabhu – és az általa tanított hagyomány – példáját követve vágnak neki az országnak évről évre, a kilencvenes évektől egészen napjainkig.
Joggal merülhet azonban fel a kérdés, hogy hogyan jutott el az indiai pāda-yātrā hagyomány Magyarországra?
Az első zarándok csapat 1994-ben érkezett Magyarországra, Szlovénia felől. Egy nemzetközi Krisna-hívőkből álló csapat kerekedett fel évről évre, minden áprilisban, hogy bejárja tízezer kilométeres zarándokútját. Írországból indultak, és Anglián, Franciaországon, Spanyolországon át Portugáliába érkeztek, majd újra Spanyolország, Franciaország és Olaszország következett, és végül a csapat hat év után a rédicsi határállomáson lépett be Magyarország területére. Nagy csapat volt, amelynek indiai származású vezetője mellett kanadai, angol, olasz, német, horvát és szerb tagjai is voltak.
Joggal merülhet azonban fel a kérdés, hogy hogyan jutott el az indiai pāda-yātrā hagyomány Magyarországra?
Az első zarándok csapat 1994-ben érkezett Magyarországra, Szlovénia felől. Egy nemzetközi Krisna-hívőkből álló csapat kerekedett fel évről évre, minden áprilisban, hogy bejárja tízezer kilométeres zarándokútját. Írországból indultak, és Anglián, Franciaországon, Spanyolországon át Portugáliába érkeztek, majd újra Spanyolország, Franciaország és Olaszország következett, és végül a csapat hat év után a rédicsi határállomáson lépett be Magyarország területére. Nagy csapat volt, amelynek indiai származású vezetője mellett kanadai, angol, olasz, német, horvát és szerb tagjai is voltak.
rpt
A magyar határnál több hazai zarándok is csatlakozott a csapathoz, köztük volt Karádi Csaba (Caitanya Dāsa) is, aki később a magyarországi zarándoklatok fő szervezője és nélkülözhetetlen résztvevője lett. Ő így emlékszik vissza a magyarországi pāda-yātrā kezdeteire:
„Aztán itt volt még Sāmba és Cakṣu Olaszországból – két barna ökör. Ők húzták a szekeret. Nem is szekér volt az, hanem egy kis templom négy keréken. „Fedélzetén” gyönyörű Gaura Nitāi mūrtik utaztak keresztül európán.
„Aztán itt volt még Sāmba és Cakṣu Olaszországból – két barna ökör. Ők húzták a szekeret. Nem is szekér volt az, hanem egy kis templom négy keréken. „Fedélzetén” gyönyörű Gaura Nitāi mūrtik utaztak keresztül európán.
Tíz kilométert sétáltunk minden nap. Focipályán, faluszélen, olykor akár főtereken sátoroztunk, könyvet osztottunk és emberekkel beszélgettünk. A helybeliek elláttak bennünket zöldséggel, gyümölccsel, tejjel, amerre csak jártunk. (Abban az időben néhányan még tartottak otthon tehenet.) A zalakomári polgármester személyesen készített videó-riportot erről a csodáról. Akkoriban ennél jobb életet el sem tudtam volna képzelni. (…) Két év múlva már mi szerveztük a saját – magyar – pāda-yātrāt. Somogyban kalandoztunk két hétig. Gaura és Syāma, a két magyar szürke húzta a szekeret. Antardhi Prabhu mondta nekik, hogy merre menjenek. A táborverést rőzsegyűjtéssel kezdtük, mert csak egy kempingfőzőnk volt, s a fő fogásokat szabad tűzön készítette a szakácsunk, Tulsi. 1998-ban Śrīla Śivarāma Mahārāja vezette a zarándoklatot. Akkor már nem jött velünk ökrös szekér, viszont három hét alatt elsétáltunk Miskolctól Kṛṣṇa-völgyig.”
Az egri Krisna-templom szerzetesei annyira megszerették a pāda-yātrā életérzést, hogy 2002-2008 között minden évben megrendezték a zarándoklatot: május végétől szeptember elejéig gyalogoltak, közel 800 kilométeren keresztül, ének és tánc kíséretében bejárva a vidék falvait, városait – minden évben más-más országrészt. A négy hónapos gyaloglás fizikai, mentális kihívásai, lemondásai ellenére a legtöbb zarándok élete leszebb időszakaként emlékszik vissza ezekre az időkre.
2009-ben már csak egy rövidebb, két hetes zarándoklatot tartottak, majd egy hosszabb szünet következett.
2009-ben már csak egy rövidebb, két hetes zarándoklatot tartottak, majd egy hosszabb szünet következett.
rpt
A hagyomány felélesztésére az első magyarországi pāda-yātrā 20. évfordulóján, 2014-ben került sor. Caitanya Dāsa ekkor egri és budapesti bhaktákkal ismét nekivágott a vidéknek, hogy újra elvigyék a mahā-mantrát és Śrīla Prabhupāda könyveit a kis falvakba, városokba. 2014-ben és az azt követő évben is egy-egy hét alatt az Eger környéki településeket járták körbe a zarándokok, majd 2016-ban Budapest és Pest megyei helységeken vonult végig a zarándok csapat.
2017-től töretlenül, egyre nagyobb résztvevőszámmal zajlanak a zarándoklatok. A kéthetes pāda-yātrāk alkalmával a Balaton és a Velencei – tó kedvelt üdülőhelyeit, illetve a közel eső nagyvárosokat látogatják meg a hívők. A korábbiakhoz képest kis változást jelent, hogy a teljesen gyalogos zarándokalt helyett az utóbbi években csillagtúra-szerűen, egy-egy bázisszállásról indul ki a csapat, minden nap más település(ek)re. A megtett kilométerek száma így is elég magas, hiszen napi 10-15 kilométert így is bejárnak a résztvevők. Újdonságot jelent az is, hogy a hívők minden évben igyekszenek felhívni a figyelmet egy-egy aktuális társadalmi problémára is: 2019-ben például a környezetvédelem fontosságát hangsúlyozva a hívek a meglátogatott településeken fákat ültettek.
A magyarországi pāda-yātrā sikere tehát töretlen, sőt az elmúlt években egyre népszerűbbé vált, mind a Krisna hívők, mind az utca emberei körében. Megható látni, hogy az egykori fiatal szerzetesek, akik a ’90-es, 2000-es években a zarándokcsapat magját képezték ma már családosként, gyermekeikkel együtt jönnek és vesznek részt a zarándoklaton (közülük sokan ehhez igazítják éves munkahelyi szabadságukat), és szeretetteljes nosztalgiával nézik a most szerzetesi-tanuló éveiket töltő fiatalokat.
Elmondható tehát, hogy – habár a magyarországi kezdetek óta eltelt több mint 20 év – a résztvevők létszáma és lelkesedése nem csökken, sőt egyre nő, mert aki egyszer belekóstolt a pāda-yātrān tapasztalható ízekbe, az nem csak hogy újra és újra meg akarja élni azt, de minden erejével azon lesz, hogy másokat is bevonjon ebbe a különleges lelki kalandba. Mert a transzcendentális boldogság még édesebb, ha megosztjuk, ha másokkal együtt éljük át!Megjelent a Vissza Istenhez Magazinban
Elmondható tehát, hogy – habár a magyarországi kezdetek óta eltelt több mint 20 év – a résztvevők létszáma és lelkesedése nem csökken, sőt egyre nő, mert aki egyszer belekóstolt a pāda-yātrān tapasztalható ízekbe, az nem csak hogy újra és újra meg akarja élni azt, de minden erejével azon lesz, hogy másokat is bevonjon ebbe a különleges lelki kalandba. Mert a transzcendentális boldogság még édesebb, ha megosztjuk, ha másokkal együtt éljük át!Megjelent a Vissza Istenhez Magazinban