Krisna-völgy Környezetgazdálkodási Igazgatóját kérdeztük.
Az árvízihelyzet kapcsán a közösségi médiában és más médiumokban is előkerült a vízmegtartás kérdésének témája. Itt vagyunk Európa közepén és több hónapnyi szárazság és aszály után végre rengeteg eső esett szerte a kontinensen. Csakhogy néhány nap alatt lezúdulva árvizeket, földcsuszamlásokat, áradásokat okozva.
Mi lenne, ha ezt a sok-sok vizet nem engednénk ki az országból, hanem valahogy megtartanánk magunknak későbbre? Egyáltalán, lehetséges ez? A Civil Rádió “A jövő útja” című nagysikerű és széles szellemiséget felölelő zöld műsorában, amely minden hónapban – általában a harmadik – szombat reggelen 8:30-kor jelentkezik, Krisna-völgy önfenntartással és fenntarthatósággal foglalkozó szakértői és persze tapasztalt lakói mesélnek egy-egy témához kapcsolódóan a tapasztalataikról. Ezúttal a víz megőrzésének lehetőségei volt a téma, az aktuális időjárási helyzetnek megfelelően. A szerkesztő: Brüll Edit.
Riporter: Ma a vízgazdálkodásról lesz szó, ami egy ideje eléggé fontos, és gyakran vissza-visszatérő kérdés, hogy mit lehet kezdeni, hiszen ugye most éppen a rengeteg vízzel küszködünk, és tartunk tőle meg félünk tőle. Ugyanakkor emlékszünk, hogy előtte több hónapig iszonyú aszály volt. Most pedig nem tudunk mit kezdeni a rengeteg vízzel. Leginkább nem tudjuk megtartani. És a kérdés, hogy milyen válaszokat tud erre adni pl. az Öko-völgy, vagyis az Öko-völgy szakembere, Partha Dasa, Pőcze Vilmos, Krisna-völgy Környezetgazdálkodási Igazgatója? Jó reggelt kívánok!
Pārtha Dāsa: Jó reggelt kívánok!
Riporter: Krisna-völgyet ez a hirtelen lezúdult, hatalmas, nagy tömegű víz mennyire érintette? Ott is nehéz lett a helyzet?
Pārtha D: Nyilván, amikor a nagyon száraz időszak után vagyunk, akkor a talaj vízbefogadó képessége csökken. Ez itt nálunk is megfigyelhető volt, de szakaszosabban érkezett a csapadék és nem olyan nagy mennyiségű, hirtelen lezúduló csapadék volt itt a Dél-Dunántúlon. Úgyhogy jobban fel tudta dolgozni a mi rendszerünk is, az itteni természetes környezet a leérkező csapadékot, mint mondjuk esetleg az alpesi zónában élő embereknél.
Riporter: Gondolom, azért a talajban is nagy különbség van a szikes alföldi, ill. az ottani, inkább lazább, homokosabb talaj között.
Pārtha D: Így van. Ennek mindig nagy szerepe van – az egyik fontos környezeti tényező, hogy milyen a talaj-adottság, de ettől függetlenül a természetes talajrétegződésnek a fenntartásával minden talajtípusnál fokozni tudjuk a víz-beszivárogtatást, és a talaj vízmegtartó képességét sokkal jobban lehet javítani ezáltal.
Riporter: Hosszabb távon valamilyen módon megoldást kell találni, és fel kell készülni arra, hogy ha már jött a víz, azt a lehető legtöbb ideig meg tudjuk tartani. Ez Önöknél hogyan történik?
Pārtha D: A vízgazdálkodási rendszerünk több lábon áll. A legfontosabb része a mezőgazdasági területeknek a regeneratív gazdálkodási módszerrel történő fenntartása, ahol nincs talajforgatásos művelés, csak egy sekély szintű megnyitása van a talajfelszínnek.
Riporter: Ez azt jelenti, bocsánat, hogy nincs pl. mélyszántás?
Pārtha D: Így van, nincsen mélyszántás. Tehát, ha megnézünk még egy két évszázaddal ezelőtti muzeális ekét, akkor általában azok egyenes ekék voltak, és csak az 1820-as évektől kezdődött a forgatásos talajművelés terjedése. Tehát szántott az ember már 2000 éve vagy 5000 éve is, de ez a fajta talajforgatás, ez nem volt a gyakorlatban hosszú évezredeken keresztül. Ennek persze van számos agrotechnikai előnye, de ugyanakkor most már látjuk évszázadok elteltével, hogy nagyon sok hátránya is van. Ugyanakkor, ami miatt érdemes megfontolni, hogy milyen időtávon szeretnénk ezt még alkalmazni. A talajnak a rétegződése, ha megfordul vagy megszűnik, akkor sokkal kevesebb víz-befogadó képessége lesz, csökken a humusztartalom, megszűnik a növényi gyökérzeteknek a levezető képessége a mélyebb talajzónákban, és ez az, ami nagyon nagy terhelés a talajfelszínnek. Nyilván, hogyha szél vagy csapadék érkezik, akkor a megbolygatott talajfelszínt könnyen elviszi. Nagyon sok hátránya van tehát.
Riporter: Gyűjtik Önök valamilyen módon a csapadékot? Tehát tartalékolják, hogyha jön, akkor minél tovább legyen?
Pārtha D: Van csapadéktározó lehetőség a lakóépületeknél, az intézményi épületeknél is, ill. talajfelszín-csapadékgyűjtők vannak a völgyben, amelynek az itteni helyi kis vízfolyás felduzzasztásával még fokozzuk is a kapacitását. Illetve a lejtős területeken nagyszabású erdősítésbe és fásításba kezdtünk már 25 évvel ezelőtt, és azokban a zónáknak kisebb mélyedéseket alakítottunk ki az oldalakon és a domboldalakon is, és ott a hirtelen lezúduló csapadéknak az energiája megtörik és hajlamosabb lesz a lassú beszivárgásra, amit a fák vagy a cserjék gyökérzete még külön segít.
Riporter: Tehát az erdő, az mindenféleképpen segít a csapadékvíz elraktározásában.
Pārtha D: Az erdőknek és az agrárerdészeti rendszereknek lenne még nagyobb szerepe. Magyarul, hogy nemcsak a füves területeken vagy erdőszegélyeken, hanem lehetséges volna akár művelt mezőgazdasági területeken is erdősávok létesítésére, vagy facsoportoknak az elhelyezésére. Ezek a gazdálkodást – most már kutatási eredmények is igazolják -, nemhogy hátráltatnák, hanem inkább még fokozzák a termőképességet, és a területen fokozottabb eredményt lehet elérni a környező termésátlagokban is, csak azzal, hogy beszivárogtatnak nagyobb mennyiségű csapadékot a talajba.
Riporter: Ugye Krisna-völgynek vannak lakói, akik házakban élnek. Ők például a lakáson, házon belül hogy tudnak takarékoskodni a vízzel?
Pārtha D: Vannak ásott kútjaink, amelyeket használunk is. Ezek nyilván talajvíz hasznosítású kutak, és ezeknek nagyon rapszodikussá vált az utolsó 6-7 évben a vízszintje. Pont azért, mert a téli csapadék kezd elmaradni a magyarországi területeken, és a talajvíztest feltöltését mindig a téli csapadék végezte el. Ettől függetlenül, amikor megfelelő telítettségűek ezek a kutak, akkor abból is használjuk a meglévő vízbázist, és ez is adja, hogy sokkal takarékosabb a vízfelhasználás. Tehát általában a magyarországi átlagnál egy olyan 30-40%-kal kevesebb vizet fogyaszt egy Krisna-völgyi lakos azzal, hogy a felhasználás is visszafogottabb, nincsenek automata mosógépek, nincsenek olyan lehetőségek, amelyek nagy vízfogyasztásúak. Az mondjuk köztudott, hogy az egyik legnagyobb vízfogyasztó általában a vízöblítéses wc.
Riporter: És többnyire ugye ivóvízzel öblítenek ezek a wc-k.
Pārtha D: Többnyire így van, ivóvízzel, amelyre már megvannak a lehetőségek, hogy akár csapadék vízgyűjtőkkel kiváltsunk vagy szürkevíz felhasználásával kiváltsuk akár a vízöblítéses wc-knek a lehetőségét is.
Riporter: Tisztítják-e a szennyvizet, és azt aztán mire használják fel?
Pārtha D: Van egy saját természetes szennyvíztisztítónk, egy nádgyökérzónás szennyvíztisztító, az országban összesen három hasonló működik, és ez a rendszer immár 15 éve nagyon jó minőségben végzi a szolgálatát. Az ebből kikerülő tisztított vizet is helyben hasznosítjuk, amely egy fűz- és nyár-, illetve éger vegyes ültetvényerdőn kerül elöntözésre, az onnan kikerülő faanyagot pedig tűzifaként hasznosítjuk.
Riporter: A háztartások a tisztított vizet tudják egyébként alkalmazni, illetve felhasználni?
Pārtha D: Oda nem kerül vissza. Az ilyen rendszerekből kikerülő tisztított víz az nem használható közvetlen humán környezetben vagy pedig termelésben, mert még biológiailag azért nem teljesen számít tisztának, tehát lehetnek benne kórokozók, amelyeket így az emberi fogyasztással nem jó érintkeztetni.
Riporter: Ez a nádgyökér szennyvíztisztító igényel valami komolyabb karbantartást, vagy ez dolgozik magától?
Pārtha D: Az eleveniszapos rendszerekhez képest ez töredék mennyiségű gondozást igényel. Szakszemélyzet sem szükséges a fenntartásához, nincsen vegyszerigénye, nincsen energiaigénye. Egy gravitációs rendszerről beszélünk, amelyen 5-6 nap alatt megy keresztül a szennyvíz, és a nád gyökérzónájában – ezek szigetelt medencék, földmedencék, amelybe a nádat beültetjük, és igazából a nádnak a fő szerepe, hogy oxigént visz a talajtestbe, és az ott lakó mikroorganizmusok bontják és tisztítják a vizet azalatt az 5-6 nap alatt, amíg egy ilyen nádkazettán átér a szennyvíz. Olyan 97-98%-os hatásfokkal működik a rendszer. Az onnan kijövő tisztított vizet igazából élő vízbe is lehetne bocsátani, csak mi a Balaton vízgyűjtőjén vagyunk, és ezért ez nem megoldható.
Riporter: Nagyon szépen köszönjük, hogy újra rendelkezésünkre állt Pārtha Dasa, Pőcze Vilmos. Krisna-völgy Környezetgazdálkodási Igazgatóját hallották az elmúlt percekben. További jó munkát, jó egészséget kívánunk!
Források:
https://kronika.civilradio.hu/