A tegnapi napon (október 14.) Raghunātha Dāsa Gosvāmī eltávozására – is – emlékeztünk. Engedjétek meg, hogy egy kicsit, így utólag is dicsőítsük őt. Raghunātha Dāsa Gosvāmi rendkívül tehetős családból származott, éves bevételei a családnak meghaladták az 1 millió rúpiát, ami fél évezreddel ezelőtt Bengálban elképesztő gazdagságnak számított. Szülei egyetlen fiúgyermeke volt, ezért bár nagyon szeretett volna korán csatlakozni az úr Caitanya mozgalmához, a szülei nem engedték el, sőt őrizték őt. Gyönyörű feleséget választottak neki, őt azonban nem érdekelte mindez, a családos élet és az anyagi világi témák.
Az Úr Caitanya és Nityānanda többször hazaküldték, hogy folytassa szülei szolgálatát, ő pedig szót fogadva követte ezt az utasítást. Egy alkalommal megvendégelhette az összes szentet és brāhmaṇákat édesrizzsel, majd ismét haza kellett érnie, hogy családi kötelességeit végezze, hiszen nem volt, aki elvégezze azt.
Évekkel később kihasználva egy lehetőséget hogy lelki tanítómestere éjjel küldetett érte, megszökött az éj leple alatt és gyalogszerrel az Úr Caitanya után indult Jagannātha Purība. Az úton alig tudott enni, ezért végtelenül lefogyott. Később a Purī főtemplom Siṁha Dvāra kapujánál koldulta eleségét, majd még később egy ételosztó ingyenkonyhát keresett fel, hogy fenntartsa testét.
Az Úr Caitanya személyes titkárát, Svarūpa Dāmodarát szolgálta 16 éven át és az Úr eltávozását követően tért csak Vṛndāvanába. Itt további 40 évig egy nádfedeles kunyhóban húzta meg magát és napjai legnagyobb részét imádattal és odaadó szolgálattal töltötte, Śrī Rūpa és Sanātana Gosvāmi társaságában. Az ő szolgálatuk, társaságuk mellett Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmi útját egyengette, aki a Caitanya Caritamrta szerzője és aki ilyen formán az Úr Caitanya, Kṛṣṇa legutolsó, rejtett megjelenési formájának történetírója.
Emlékhelye, samādhija Vṛndāvanāban található, a Rādhā Kund tó mellett.
