Śrīla Rāmānujācārya Ananta Śeṣa (az Úr univerzumok alapját adó kígyó formájának) inkarnációja volt. A Tamil Naduban található Śrī Perambudūrban szállt alá a földi világba ezer évvel ezelőtt, a Legfelsőbb Úr, Nārāyaṇa utasítására, azért, hogy megmentse a védikus dharma követőit az olyan vaiṣṇava-ellenes filozófiáktól, mint a māyāvāda – azaz a személytelenség. Ő volt az ideális vaiṣṇava bhakta megtestesítője, és segített újra bevezetni a civilizált emberek körében az Úr lótuszlábának végzett odaadó szolgálat gyakorlatát.
Még fiatal gṛhasta korában találkozott Śrī Yāmunācārya tanításaival, aki a vaiṣṇava sampradāya képviselője volt, amely az Úr örök társnőjétől, Śrītől (Laksmí) ered. Épp útban volt Śrīraṅgamba, hogy találkozzon Yāmunācāryával, amikor az Úr akaratából az ācārya Vaikuṇthára távozott. Rāmānuja azonban felismerte, mi volt Yāmunācārya küldetése, és minden erejét összeszedve felkészült arra, hogy beteljesítse ezt a missziót. Ebből a célból avatást fogadott el Yāmunācārya egyik tanítványától, śikṣát a gurujától és Śrīla Yāmunācārya másik négy tanítványától. Mivel a felesége nem kedvelte guruinak a tanításait, tri-daṇḍa sannyāsa avatást fogadott el, és tanítani kezdte a védikus szentírások tényszerű végkövetkeztetéseit – a vaiṣṇavizmus filozófiáját –, melyek szerint minden jīvātmā lényegileg és örökké a Legfelsőbb Úr, Viṣṇu szolgája, még azután is, hogy elérte a végső felszabadulást az anyagi lét kötelékeiből.
Ezekben az időkben a māyāvāda filozófia meghódította India értelmiségét, és mivel a māyāvādīk azt állították, hogy az ő filozófiájuk az Upaniṣadok, a Vedānta-sūtra és a Bhagavad-gītā filozófiája, a vaiṣṇava közösség számára ekkoriban az volt a legsürgetőbb feladat, hogy bemutassák, hogy ezek a szentírások tényszerűen más filozófiát tanítanak – a vaiṣṇavizmus filozófiáját. Ezt a feladatot nagy hozzáértéssel hajtotta végre Śrīla Rāmānujācārya, Śrī Yāmuna kívánságának megfelelően. Ebből a célból kilenc fontos könyvet írt – három kommentárt a Vedānta-sūtrához, egy összegző magyarázatot a Védákhoz, egy kommentárt a Bhagavad-gītāhoz, három prózában íródott imát a Legfelsőbb Úrhoz, valamint egy rövid kézikönyvet a mūrti-imádatról.
Emellett Śrī Rāmānuja felélesztette a Legfelsőbb Úr Tirupatiban és Śrīraṅgamban található mūrtijai imádatának megfelelő folyamatát, amivel ezreket inspirált egész Indiában arra, hogy odaadó hívei legyenek a Legfelsőbb Úrnak, valamint terjesztette az őt megelőző tekintélyek, a tizenkét Ālvār tanításait, melyeket a Divya-prabandhamban adtak elő.
Amikor az élete veszélybe került egy bizonyos Tamil Nadu-i király szektariánus fanatizmusa miatt, a karnatakai Melkotébe ment néhány követőjével, ahol felfedte Śrī Tirunārāyaṇa mūrtiját, életteli vaiṣṇava közösséget hozott létre, amely mind a mai napig virágzik, és egész Karnatakában terjesztette a védikus szentírások valódi tanításait. Néhány esztendővel később, amikor a politikai helyzet végleg megváltozott Tamil Naduban, visszatért Śrīraṅgamba, és földi megjelenésének utolsó éveit ott töltötte, kifinomult, bonyolult filozófiai témákra és a vaiṣṇavizmus gyakorlatára oktatva a tanítványait. Így százhúsz évet felölelő evilági kedvtelései során számos értékes tanítást hagyott hátra, melyek nagyon fontosak a hiteles vaiṣṇava tanítványi láncolatokhoz tartozók számára.
A gauḍīya vaiṣṇava-sampradāya több ācāryája is kinyilvánította a háláját és tiszteletét Śrīla Rāmānujācārya iránt. Śrīla Jīva Goswāmī megemlíti, hogy monumentális műve, a Bhāgavata-sandharbha vagy Saṭ-sandharbha olyan vaiṣṇava ācāryák tanításain alapul, mint Śrīla Rāmānujācārya, akit az első négy sandharbában idéz. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura is többször hivatkozik Rāmānujára a Bhagavad-gītāhoz fűzött magyarázataiban. Śrīla Baladeva Vidyābhūṣana kijelenti Prameya-ratnāvali című írásában, hogy a négy hiteles vaiṣṇava sampradāya ācāryái közül, amelyeket a Padma Purāṇa említ, Śrī Rāmānujācāryát választotta, hogy képviselje a tanításait. Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura, Śrīla Bhaktisiddhanta Sarasvatī Ṭhākura és Śrīla Prabhupāda is gyakran utalnak Śrīla Rāmānuja tanításaira.
Śrīla Bhaktivinoda több cikket is írt Śrīla Rāmānuja és az őt megelőző ācāryák életéről bengáli nyelven a Saj-jana-toṣaṇī-ban. Egy cikkében így írt a Vedānta sūtrát magyarázó Govinda-bhāṣya kommentárról: „Habár a Śrīmad Bhāgavatam Mahā-purāṇa tényszerű és természetes kommentárja a Brahma-sūtrának, Baudhāyana Ṛsi lelki tanítómestere (Śrīla Vyāsadeva) utasítására megalkotott egy rendszeres (sūtráról sūtrára haladó) kommentárt is a Brahma-sūtrákhoz. Így két autentikus magyarázat létezett róla. Śaṅkara Svāmī – hogy végrehajtsa küldetését, mellyel az Istenség Legfelsőbb Személyisége bízta meg – megírt egy māyāvāda magyarázatot a Brahma-sūtrához, és megpróbálta elhallgatni a korábban említett két magyarázatot. Śrī Rāmānuja, Saṅkarṣaṅa inkarnációja megszerezte Baudhāyana kommentárját, és a Śrīmad Bhāgavatam alapján megírta saját Śrī-bhaṣya kommentárját a Brahma-sūtráról, így terjesztette annak tanításait a világban.
A Caitanya Upaniṣadhoz fűzött kommentárjában többek között ezt írja: „A bizalmas igazság az, hogy abból a célból, hogy minél gyorsabban áldással árassza el a Kali-yuga élőlényeit, a Legfelsőbb Úr elküldte a világba olyan bhaktáit, mint Śaṭhakopa (Nammālwār), Rāmānuja, Viṣṇuswāmī, Madhvācārya és Nimbāditya, és mivel vágyott arra, hogy megossza a legfőbb titkot, az Isten iránti szerelmi érzést, személyesen magára öltötte egy bhakta, Śrī Kṛṣṇa Caitanya formáját, és leszállt a földi világba, magával hozva saját Golokadhāmáját a legfőbb zarándokhely, Gauḍa-bhūmi formájában.”
Śrīla Bhaktivinoda lefordította Rāmānujācarya végső utasításait, amelyek a Rāmānuja sampradāya sztenderd életrajzában, a Prapannāmṛtában szerepelnek, valamint bengáli nyelven rövid összefoglalót készített Rāmānuja Artha-pañcaka címen ismert tanításairól, és kiadta őket.
Köztudott, hogy Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura nagyon kedvelte a négy hiteles vaiṣṇava sampradāyát, sőt, mind a négy fő vaiṣṇava ācārya mūrtijait beavatta Śrī Māyāpurában (köztük Śrī Rāmānujáét), akiket mindennap imádtak. Több írásában találunk Rāmānujācārya életére és tanításaira vonatkozó utalásokat. Egy, a követői számára összeállított tantervbe belevette a gauḍiya sampradāya sztenderd írásait, köztük Śrīla Rāmānuja három legfontosabb művét is.
Śrīla Prabhupāda a Bhagavad-gītāhoz és a Śrīmad Bhāgavatamhoz fűzött kommentárjaiban gyakran idézi Śrīla Rāmānuja szentírás-magyarázatait. Egy levelében megjegyzi: „Ami engem illet, azt kell mondanom, hogy guru mahārājám nyomdokait követve mi elfogadjuk minden ācārya alapelveit, habár hivatalosan a Mādhva sampradāyához tartozunk. A mi sampradāyánkat Mādhva Gauḍīya sampradāya néven ismerik. Menedéket veszünk Śrī Rāmānujācārya lótuszlábánál, mert az ő lótuszlába a legszilárdabb erőd, ahonnan harcot vívhatunk a māyāvāda filozófia ellen.
A vaiṣṇaváknak tanulmányozniuk kell a Vedānta-sūtra kommentárjait, melyeket a négy sampradāya ācāryái írtak, nevezetesen Śrī Rāmānujācārya, Madhvācārya, Viṣṇu Svāmī és Nimbārka, mert ezek a magyarázatok azon a filozófián alapulnak, mely szerint az Úr a mester, és minden élőlény az Ő örök szolgája. Aki érdeklődik a Vedānta filozófia iránt, annak helyesen kell tanulmányoznia ezen kommentárokat, főleg ha vaiṣṇavának vallja magát. A vaiṣṇavák mindig nagyra tartják ezeket a magyarázatokat.”
„Ha megszid téged egy vaiṣṇava, csak ülj némán, és ne gondold azt, hogy bármi rossz ért.” (Prapannāmṛta 65.74)
„Jól ismervén a vaiṣṇavák imádatát és a Legfelsőbb Úr imádatának folyamatát, jól tudván, hogy a vaiṣṇavák ellen elkövetett sértés súlyosabb, mintha az Úr Viṣṇuval szemben lennénk tiszteletlenek, és tudván, hogy a víz, amely a vaiṣṇavák lótuszlábát mosta, szentebb, mint az Úr Viṣṇu lótuszlábát mosó víz, gondosan és őszintén kell szolgálnod a vaiṣṇavákat.” (Prapannāmṛta 65.86.)
„Egy mahā-bhāgavata lótuszlábánál menedéket keresni az egyetlen mód, ami által az ember elérheti a Legfelsőbb Urat. Ezt tudván szilárd eltökéltséggel követned kell az ő utasításait.” (Prapannāmṛta 65.30)
H. H. Jayapataka Swami (ISKCON guru, GBC tagja)
