Az indiai nyár derekán, épp a monszun kezdetén, Purī ura kerti palotájába vonul az éves nyári pihenésére. Ez a fesztivál arra a történetre utal, amikor Vṛndāvana lakói visszaviszik magukkal Urukat, Kṛṣṇát Balarāmával és Subhadrāval együtt Kurukṣetráról.
Ezen a napon Purīban az Univerzum Ura nagy pompában utazik főtemplomából kerti templomába, amely a Guṇḍicā nevű helyen, a városközponton kívül fekszik. Ezernyi hindu tódul oda, hogy láthassa, és elhúzzák a hatalmas szekeret az egyik templomtól a másikig. Az angol „Juggernaut” szó, amelyet „hatalmas, könyörtelen erő” jelentésben szoktak használni, az Úr Jagannātha gigantikus szekerére utal. A briteket annyira lenyűgözte a szekér mérete, hogy egy külön szó is született róla a nyelvükben.
Purīban az Úr Jagannāthát a bátyjával, Balarāmával és a húgával, Subhadrāval együtt imádják. Mindegyik testvérnek megvan a maga szekere, és fényes pompával vonul nyári rezidenciájába. Mindegyik szekér élénk színű leplekkel van letakarva. Különféle jelek és szimbólumok segítik a zarándokokat, hogy meg tudják különböztetni a három istenséget. A tisztelet és alázat jeléül Purī királya söprögeti az utat a város istenségeinek szekere előtt. A fesztivál kagylókürtök, trombiták, dobok és karatalok hangjára veszi kezdetét. Az isteni utazók ekkor zenészek és táncosok kíséretében megkezdik útjukat a kerti templom felé. Azért, hogy kellő hely legyen a három szekérnek, a fő templomtól a kerti templomig vezető út nagyon széles, kisebb templomok, āśramák, szállodák, fogadók, üzletek és a régi arisztokrácia házai szegélyezik az útvonalat. Minden épületet tarka zászlófüzérekkel, lobogókkal és élénk színű védőernyőkkel díszítenek fel. A színes száriba öltözött hölgyek elözönlik a virágokkal feldíszített erkélyeket, ajtókat és ablakokat. Férfiak és nők sietnek oda, hogy végighúzzák a szekeret Purī főutcáján. Izgalmas időszak ez a város számára. Az Úr, akit ritkán lehet megpillantani legbensőbb szentélyén kívül, most könnyedén elérhető bárkinek Purī utcáin!
Az isteni testvérek távol a város nyüzsgésétől és a számtalan templomi szolgától, távol a hitveseiktől élvezik a Vṛndāvanára emlékeztető kerti nyugalmat. A templomi rutin a kerti templomban sokkal nyugodtabb, mint a főtemplomban. Különféle ünnepségeket és szórakoztatást szerveznek a rövid tartózkodásra, amelyet ebben a falevelekkel feldíszített lakhelyen töltenek. (A Hold ciklusától függően ez a fesztivál egy-két hétig tarthat.)
Mivel az Úr csak bátyját és húgát viszi magával a nyaralásra, a feleségek otthon maradnak. Lakṣmīdevī, a Szerencse istennője egyedül búslakodik, és segítséget kér Vimalā istennőtől, hogy visszahívja a férjét. Éjszaka aztán útnak indul egy zárt gyaloghintón, és így érkezik az Úr kerti templomához. Próbálja elbűvölni az Urat, és könyörög neki, hogy térjen vissza.
Néhány nappal később az Úr visszatér városi templomába. Bár nagy boldogságot érez, Lakṣmī elrendeli, hogy zárják be az orra előtt a templom kapuját – abban a hiú reményben, hogy ezzel megleckézteti. Az ezt követő beszélgetésben az istennő szolgálólányai, a devidāsīk azzal vádolják az Urat, hogy figyelmetlenség tőle, hogy magától értetődőnek veszi a feleségét, és túlságosan is könnyen hagyja magát befolyásolni a saját rokonai által. (Ismerősen hangzik…?)
Purīban a sevakák hangulata az, hogy Jagannātha a barátjuk, és nem az Uruk, mint más līlākban. Puruṣottama Śrī Kṣetra lakói sokszor összehasonlítják a saját életüket Jagannātháéval. Ez a bizalmasság tükrözi az általános hangulatot, amely az ősi hagyományokból fakad. Jagannātha sok ezer évvel ezelőtt jött Purība. Történetek szólnak arról, ahogy a śabara Viśvavasu hogyan ragaszkodott az Úrhoz Nīla Mādhava murtī-formájában, ahogy a nagy szent, Indradyumna Mahārāja megpillantotta az Urat, majd Dharu-Brahmā misztikus megjelenéséről, amelyből az első murtīkat faragta ki a félistenek építésze, Viśvakarmā, és ahogy Viśvavasu leszármazottai rejtélyes módon elszállították a fatörzset, amelyet sok-sok elefánt és teherhordó sem tudott megmozdítani. Az ember libabőrös lesz, ha hallja az ilyen csodálatos kedvtelések leírásait!
Purība érkezve Jagannātha szolgái elmagyarázzák, hogy az Úrnak igazából nem volt más választása, ahogy most visszahozták ide, ugyanúgy valójában a saját akarata ellenére ment el, még mindig mélyen szereti hitvesét, és rendkívül nagy tiszteletben tartja. Végül az Úr megvesztegetésül ajándékokat ajánl fel a női kapuőröknek, és belép a legbelsőbb szentélybe, hogy megbékítse Lakṣmīdevīt. Ilyen drámákkal van tele egy házasember élete! Másnap az Úr és az Istennő újból megjelennek a nyilvánosság előtt, kibékülve és szeretetben, mint mindig. Az Úr nyári pihenése véget ért, és a főtemplomban az élet visszatér az időtlen idők óta zajló kerékvágásába.
Minden fesztivál közül Jagannātha Ratha-yātrāja a leghíresebb, amely āṣāḍha hónapban, a fogyó holdfázis második napján történik. Jagannātha elrendelte Indradyumna királynak, hogy ezen a napon vigye el a születési helyére, a Guṇḍicā templomba (amely szimbolikusan Vṛndāvanát jeleníti meg).
Jagannātha szekerét a cakra, Garuḍa és négy fehér ló díszíti, a színe sárga. Védelmező istensége Nṛsiṁha. Baladeva szekere kék, a pálmafa jele és négy fekete ló díszíti. Védelmező istensége Śeṣa. Subhadrā szekere fekete, lótusz a jele, és Vanadurgā védelmezi.
Elsőnek Sudarśanát hozzák ki a templomból, és elhelyezik Subhadrā szekerén. Sorban egymás után Subhadrā, Baladeva majd Jagannātha szekerét is kihúzzák selyemkötelekkel. Miután elhelyezték őket a szekerükön, felékesítik és imádják Őket. Az út közepe táján a szekér megáll, és a murtīkat pañcāmṛtával és hideg vízzel megfürdetik, naivedyamot és āratrikát ajánlanak. Amikor megérkeznek a Guṇḍicā templomba, āratrikát ajánlanak nekik, aztán a murtīk belépnek a templomba, hogy megpihenjenek.
A holdhónap ötödik napján, amit Hera Pañcaminak neveznek (ez szó szerint azt jelenti: „meglátni az ötödik napot”) Lakṣmī megérkezik, és Jagannāthát keresi Śivával és a szolgálóleányaival együtt. Amikor Jagannātha szolgái meglátják Őt a Guṇḍicā templom első kapujánál, becsukják Jagannātha bhoga-mandirájának kapuját, hogy az istennő ne láthassa Őt. Lakṣmī feldühödik, és eltöri Jagannātha szekerének egy darabját. Miután evett, visszatér a főtemplomba.
A holdhónap kilencedik napján lezajlik a visszatérő Ratha-yātrā, amikor Lakṣmī és szolgálólányai Jagannātha elé mennek. Jagannātha átadja az istennőnek a virágfüzérét, hogy megbékítse.
Pár nappal később, dvādasīn Lakṣmī dühösen becsukja a templom kapuját, és szolgálólányai perlekedni kezdenek Jagannātha szolgáival. Miután Jagannātha beismeri a vereségét, a templom kapuját újból kinyitják.
Ilyen szent hódolat, vidámság, titokzatosság és mindent elárasztó mennyei boldogság jellemzi a Ratha-yātrāt Jagannātha Purīban!