A mai napon a Guṇḍicā mārjana, vagyis a Guṇḍicā templom megtisztítása, amely az éves nagytakarítási napon túl egy nagyon mély, többrétegű jelentéssel bíró esemény, és a holnapi napon rendezik meg a Szekérfesztivált Indában, azaz a Ratha Yātrāt. A Ratha Yātrā ünnepsége során az Univerzum Ura, Kṛṣṇa, Jagannātha, és Testvérei a főtemplomból a Guṇḍicā templomba mennek, amely kb. 3 km távra van állandó lakhelyüktől és itt maradnak 10 napon keresztül. Vendégeskedésük során számos kedvtelést mutatnak be. Ez a Guṇḍicā templom Vṛndāvanāt, Kṛṣṇa szülőhelyét jelképezi és az odajutás és a visszajutás is tele van fontos, szimbolikus elemekkel. A Guṇḍicā templomot, amely eredetileg szintén Purīban található a 15. században az Úr Caitanya látogatta meg társaival és kitakarította azt a Szekérfesztivál előtti napon. Később ezt a szokást minden Kṛṣṇa templom átvette. A takarítás pedig nem csak fizikai értelemben történik, mert azt mondják ez a szív tisztításának, ezért a számvetésnek a napja. Ez az a nap, amikor a Hare Kṛṣṇa mantra éneklésével és imáinkkal próbálunk megtisztulni a nem kívánatos vágyainktól, azoktól a szokásoktól, amelyek zavarnak bennünket a lelki életünkben, vagy pl. attól, hogy más hívőtársainkat, a vaiṣṇavákat megsértsük. A szív tisztítására pedig azért van szükség, mert akkor tudjuk Kṛṣṇa végtelen szeretetét befogadni, és kapcsolódni vele, ha ezektől a káros dolgoktól már megszabadultunk, ezek ugyanis porként lepik be Vele örök kapcsolatunkat.
„Az Úr gyönyörű testét tetőtől talpig por és piszok borította, s ettől transzcendentális szépség sugárzott Róla. A templom tisztítása közben időnként könnyekben tört ki, s néhol ezekkel a könnyekkel mosta a templomot. Ezután megtisztították azt a helyet [a bhoga-mandirát], ahol a mūrti ételét tartották. Kitakarították az udvart, majd egymás után az összes szálláshelyet.
Miután minden egyes szalmaszálat, minden port és homokszemet egy helyre gyűjtött, Śrī Caitanya Mahāprabhu az egészet a ruhájába szedte, s kidobta. Példáját követve a bhakták is örömmámorban úszva kezdték saját ruhájukba gyűjteni a szalmaszálakat és a port, amit aztán kidobtak a templomból.
Az Úr ekkor így szóḷt hozzájuk: „Csupán ha ránézek a szalmára és a porra, amit odakint összegyűjtöttetek, meg tudom mondani, hogy mennyit dolgoztatok, és milyen alaposan takarítottátok ki a templomot!” Caitanya Mahāprabhu által összegyűjtött szemétdomb; adhika ha-ila–nagyobb volt. A bhakták egy közös halomba hordták a szemetet, ám Śrī Caitanya Mahāprabhu egyedül sokkal többet gyűjtött össze náluk. Miután a templom belsejét kitakarították, az Úr újabb tisztításra váró területeket osztott ki közöttük.
Aztán arra utasította valamennyiüket, hogy nagyon alaposan takarítsák ki a templom belsejét: tisztítsák meg a finom portól, a szalmaszálaktól és a homoktól, s mindent dobjanak ki. Miután Śrī Caitanya Mahāprabhu és a vaiṣṇavák másodszor is megtisztították a templomot, a nagytakarítás láttán Śrī Caitanya Mahāprabhu végtelenül boldog volt.”
(Caitanya Caritāmrita, ML., 12.86-94)
“Kérlek Benneteket, hogy mindig, minden templom legyen nagyon szép tiszta. Kṛṣṇa a legtisztább és csak a tiszta személyek tudnak vele kapcsolatba kerülni. A tisztaság és a jámborság kéz a kézben járnak.” Śrīla Prabhupāda