Mi köze a klímaváltozáshoz egy maroknyi szarvasmarhának, akiknek saját nevük és „ágyuk” van? Krisna-völgyben található az ország egyik legkülönlegesebb tehenészete, ahol 70 tehén, ökör és bika él teljes harmóniában az emberekkel – vágóhíd nélkül, erőszakmentesen, saját ritmusuk szerint. A Tehénvédelmi Központ nem csupán a fenntartható állattartás példája, hanem egy élő bizonyíték arra, hogy a gondoskodás, a természetközeli tartás és a fajtisztelet hosszú életű, egészséges állatokat eredményez.
Tudtad, hogy Magyarország legkülönlegesebb tehenészete Somogyvámoson, Krisna-völgyben található? A gosala, vagyis Tehénvédelmi Központ nemcsak egy állattartó telep, hanem egy valódi menedékhely, ahol a teheneket tisztelettel és szeretettel gondozzák, életük végéig.
A Krisna-hívők több mint 30 éve élnek és gazdálkodnak itt, méghozzá regeneratív, talajmegújító módszerekkel, azaz teljesen természetbarát módon. A fenntartható életmódnak szerves része a tejtermékek készítése is – ahogy azt a Védák tanítják. A ghí (tisztított vaj), a joghurt, az író vagy a vaj mind része az itt élők mindennapjainak, és a zöldségekkel, gabonákkal, olajos magvakkal és gyümölcsökkel együtt teljes értékű, kiegyensúlyozott étrendet biztosítanak.
Teltházas tehenészet – 70 boldog állat otthona
A Krisna-völgyi Tehénvédelmi Központ jelenleg 70 szarvasmarhának ad otthont – köztük ritka és védett fajtáknak, például a magyar szürkének. Emellett alpesi borzderes, indiai zebuk, törpezebuk, svájci barnák és jersey tehenek is élnek itt, sokuk keverékfajta, ami nagyobb ellenállóképességet biztosít számukra. Az indiai zebu például kiválóan bírja a forróságot, így a jövő állattartásának egyik kulcsa lehet Magyarországon is.
A két magyar szürke különösen nagy büszkesége a központnak – ezek a rendkívül ellenálló, igénytelen és szívós állatok a ’90-es években a kihalás szélére kerültek, mára viszont ismét megerősödött az állomány, köszönhetően egy kormányzati programnak. Fontos tudni, hogy a ma élő magyar szürke bikák mindössze 9 őstől származnak, védelmük ezért kiemelt jelentőségű.
Erőszakmentes állattartás
Krisna-völgy tehenészetében az állatok tartása az erőszakmentesség elvei szerint és a szimbiózis jegyében zajlik, nem a hozam érdekében. Az állatokat a tejükért, az ökröket a munkaképességükért, erejükért tartják, és cél az is, hogy olyan fajták, keverékek jöjjenek létre, amelyek ellenállnak a különféle betegségeknek és kihívásoknak, hiszen hazánk „éghajlata” folyamatosan változik, és a szárazsággal is meg kell küzdeni a mezőgazdaságban. A Krisna-völgyi az egyetlen olyan nagyobb tehenészet, ahol az állatoknak saját nevük és saját alvóhelyük van. Az itt élő jószágokat nem küldik vágóhídra akkor sem, ha már nem adnak tejet, A szeretetteljes gondozás hatása pedig kézzelfogható: sok tehén még évek múlva is ad tejet, kisborjú nélkül.
Erre kiváló példa a tehenészet legidősebb lakója, Rádhika, aki már 24 éves. Bár volt idő, amikor elapadt a teje, a gondos táplálásnak és a szeretetnek köszönhetően újra tejet adott – ezt a gondozók a „jó tápnak”, azaz egy gabonaőrleménynek tulajdonítják. A szerető gondoskodás mindig meghálálja magát – vallják a tehenészek. Az állatok összesen átlagosan napi 100 liter tejet adnak, évente így mintegy 30.000 liter tej kerül feldolgozásra – mindezt természetes úton, hozamfokozók nélkül. Az ipari állattartásban egy-egy állat a különféle hozamfokozóknak köszönhetően naponta akár 50 liternél is több tejet ad.
Itt a tehenek átlagéletkora 18 év – míg az ipari állattartásban egy tehén élettartama mindössze 4 év, egy hízóbikáé alig 1,5! Az intenzív tenyésztés hatalmas testi megterhelést ró az állatokra, a kisbikákat pedig gyakran már pár hetesen levágják a húsukért. A szürkék a vágósúlyukat 3-4 éves korukban érik el, ami kb. 5-6 mázsa. Krisna-völgyben az állatok e kizsákmányoló tartása elképzelhetetlen.
Természetközeli gondoskodás
A gondozók általában bio módszerekkel dolgoznak, és csak végső esetben alkalmaznak gyógyszert, antibiotikumot – a cél minden esetben az állatok jóléte és a szenvedés elkerülés. „Tartsd az állatot a természete szerint” – idézik gyakran Kassai Lajost, és ennek szellemében szabadtartásban nevelik a szarvasmarhákat, ez nagyban hozzájárul az egészségük fenntartásához. Krisna-völgy vezető ökrészének az a tapasztalata, hogy azok a jószágok, amelyek kijárhatnak a legelőre, sokkal egészségesebbek, ellenállóbbak, mint az ipari telepeken, zárt térben tartott társaik.
Ha a növényevő szarvasmarhákat állati lisztek, pl. csontliszt fogyasztására kényszerítik és haszonfokozókkal etetik őket, vagy ha már pici korában elválasztják a borjút az édesanyjától és nem kaphatja meg az anyaállat tejét, az hosszútávon sokkal gyengébb egyedeket eredményez. Ahogyan a gyerekeknél is – a természetes anyatejes táplálás erősebbé, ellenállóbbá teszi őket. Hasonlóan, ahogy a kisgyermekek egészségéhez is hozzájárul az anyatejes táplálás.
Bár ma az ipari állattartásban gyakran manipulálni próbálják az állatok természetes szükségleteit a nyereség növelése érdekében, nem játszhatunk Istent – és nem gondolhatjuk azt, hogy okosabbak vagyunk az anyatermészetnél. A jószágok tartásának megvan a maga rendje. Természetesen az állatok érzékenysége részben fajtafüggő, de a tapasztalat azt mutatja, hogy ha a szarvasmarhák szabadon mozoghatnak és legelhetnek, hosszú távon egészségesebbek, jobb hozamot adnak, és sokkal tovább élnek.
Az ökrök ereje és intelligenciája
A Völgy ökrös gazdálkodása szintén figyelemre méltó. Az ökrök külön kiképzést kapnak, amely akár fél évig is eltarthat, de már néhány hónap után együttműködőek gondozóikkal. Az ökrészek szanszkrit vezényszavakat is használnak – a borjak pedig már kis koruktól tanulják a feladataikat. Az ökrök ereje óriási segítséget jelent a földművelésben, és kiképzésük során a legnagyobb türelemmel és érzékenységgel bánnak velük.
Hazatérő csorda, saját „ágyikókban”
Tudtad? A régi magyar szokás szerint a gulyákat mindig Szent György napján (április 24.) hajtották ki a legelőre, és Szent Mihály napjakor (szeptember 29.) vezették haza. A csorda állatai, mint amilyenek a Krisna-völgyi tehenek is, azonban éjjelente hazajárnak – a saját „ágyikójukba”. Mind a saját nevükkel ellátott karámokban pihennek másnap hajnalig, amikor is újra nekilódulhatnak a réteknek. A 70 állatot kb. 10 állandó gondozó és több segítő látja el, különös figyelmet szentelve az idősebb jószágoknak.
A Krisna-hívők úgy tartják: mivel a tehén Krisna kedvenc állata, akinek az egyik neve Govinda – azaz „a tehenek védelmezője” –, ezért megérdemlik, hogy társainkként bánjunk velük, nem pedig eszközként.
